– Benzinmotorral ez a legmagasabb felszereltség – ezekkel a szavakkal nyomta a kezembe a kulcsot a Toyota tesztautó-istállómestere. Leballagtam a parkolóba, megcsodáltam a Yaris Cross izgalmas formáit és különleges, krémes tompakék fényezését. Majd megfogtam a kilincset, és nem nyílt ki az ajtó. Gombot kell nyomni a kulcson? Hát milyen legmagasabb felszereltség ez? Na mindegy, megnyomtam a gombot, kinyitottam az ajtót, és feltárult előttem egy szomorú műanyagsivatag.

A külső dizájnnal a világon semmi baj nincs: a Toyota új kis crossovere remek kiállású, friss, vidám, de nem komolytalan megjelenésű autó. Az összhatást egyáltalán nem befolyásolja, hogy a Yaris Cross formájának elemei határozott asszociációkat keltenek az emberben bizonyos Ford Pumákkal (eleje), Renault Captur-ökkel (küszöb), DS 3 Crossbackekkel (menetjelző) és Jeep Compassokkal (sárvédők) kapcsolatban. Ha bátran merítettek is a tervezők más modellek érdekes részleteiből, az összképre ez nincs hatással.

A Yaris Cross a maga teljességében egy kimondottan eredeti, cuki kis kocsi. No de a beltere – ha bármi is eszünkbe jut róla, akkor az egy Dacia, de még csak nem is a mai, inkább az egy generációval korábbi modellek.

Az utastérben minden bántóan, helyenként a primitívségig olcsó, legalábbis ebben a Comfort felszereltségű példányban. A középkonzol, a könyöklő, a műszerfalra barkácsolt kijelző tokozása nyöszörög, mozog, torzul, ha hozzáérünk. A nívós lábtörlők alatt az autóipar legsilányabb minőségű szőnyegét találjuk. A csomagtér berendezése, kialakítása a legolcsóbb kisautókat idézi. Az érintőképernyő menüjében időnként pontatlan a kalibráció, egy sorral lejjebb kell böknünk ahhoz, hogy az történjen, amit akarunk. A hátsó traktus borzasztóan ingerszegény, de ezt csak az fogja megtapasztalni, akinek sikerült bemászni a nevetségesen szűkre nyíló hátsó ajtónyíláson.

Valószínűleg a chiphiány az oka, de akkor is elképesztő, hogy a benzinmotor csak manuális klímakonzollal rendelhető, amelyen a tárcsák olyan nehezen járnak, amilyet japán autóban talán még nem is láttam, húsz éve se, amikor még nagyobb kategóriákban is elterjedt volt ez az egyszerű megoldás. És amire végképp nincsen mentség: a zajszigetelés osztályon aluli, minden dimenzióban. Autópályán a menetszél, a kerekek és a motor hangja nagyjából egyenlő arányban van jelen a kabinban, a beszélgetés, a zenehallgatás sztrádán komoly nehézségekbe ütközik.

Pedig amúgy nem lenne ez rossz autó. Az egyszerű szívómotor nyilván lomha és erőtlen a turbósokhoz képest, de a 12 mázsa alatti tömeggel azért így is könnyen elboldogul. A hatfokozatú kézi váltó pontos, kiosztása jól illeszkedik a motor karakterisztikájához. A fogyasztás vegyes üzemben könnyedén 6,5 liter alatt tartható, pedig a sztrádán a magas kasztni légellenállása jól érzékelhető a motor küszködésén is. A futómű és a fék egyszerű, kisautós, a kormányzás érzéketlen, de a könnyű kocsi így is egész dinamikusan mozog. A katalógusban csak 17 centis hasmagasság terepen, földúton, padkamászáskor többnek tűnik: a Yaris Cross könnyedén szalad el mindenféle akadály felett.

A Yaris név ne tévesszen meg senkit, ez a kocsi helykínálatában nem kiskocsi, hanem inkább egy kompakt autó. A helykínálat simán összemérhető egy Corolláéval; amennyivel szűkebb a hátsó lábtér, annyival több a fejtér, a csomagtartó pedig amennyivel kisebb alapállapotában (397 vs. 471 liter), annyival jobban pakolható felfelé, vagy támladöntés után befelé. Két felnőtt és egy-két gyerek mellé a Yaris Cross teljes értékű családi kocsi, méretét, praktikumát tekintve.

Egy hétig jártam vele, és a végére minden hibája dacára már-már megszerettem, bár a beltér igénytelenségeit nem tudtam megszokni, és a kisebb-nagyobb ergonómiai butaságok is végig bosszantottak. A nehezen átlátható, túl sűrűn rakott, túl apró kormánygombok, a látványos kialakítású, viszont egyáltalán nem kézre álló belső kilincs illetve ajtóbehúzó, a csomagtérfedél rossz fogású fogantyúja, amivel elsőre mindig csak félig sikerült lecsapni az ötödik ajtót. Mindez nemcsak egy minimum 6,65 milliós, az alapfelszereltség felett dúsan extrázott tesztautó esetében nyolcmillás autóban fájna, hanem a legolcsóbb kiskocsiban is.

A Yaris Cross viszont egyrészt annyira jól néz ki, hogy amiatt már megbocsátja neki a bajai felét az ember. Másrészt olyan természetességgel, gondtalansággal, odafigyelés nélkül használható, a szó rossz értelme mellett a szó jó értelmében is igénytelen kocsi, hogy pár nap után már fel se tűnik, milyen sok részletében áll messze a tökéletességtől. Daciákban szoktam úgy érezni magam pár nap után, mint ebben a Toyotában: jövök, megyek, kiszállok, beszállok, és tökre nem is érdekel, miben ülök. Csak a Daciák nem szoktak ilyen szépek lenni, és a kétszer ekkora Lodgyt leszámítva nem is 6,65 millióról indul az árlistájuk, szóval nekik szabad ennyire tökéletlennek lenni. A Yaris Crossnak nem lenne szabad.

A Yaris Cross után hamarosan itt lesz a Corolla Cross is: