Az autóipar hatalmas átalakulásai, a klímaváltozás elleni globális küzdelem, no meg a pandémia viharában sodródik-vergődik a legendás autóverseny-sorozat. Vajon mi lesz vele?
A Honda a minap exkluzív online sajtótájékoztatót szervezett, amelyen az autógyártó szakembereivel, illetve az egyik Honda-motoros csapat, a Red Bull Racing pilótáival lehetett beszélgetni. Először nem értettem, a Player miért kapott egyáltalán meghívót erre az eseményre. Miért nem F1-szakírók, szaklapok kapták meg ezt a lehetőséget? Kiderült: a szervezők direkt olyan életmód-magazinokat, lapokat kerestek meg, amelyek számára nem túl mélyen érdekes, de azért érdekes téma a Formula–1.
Úgy gondolom, értem, mi volt a kettős cél a furcsa célcsoport-választás mögött. Egyrészt a Honda szeretné jelezni, hogy hosszú idő után ők azok, akik képesek lettek megszorítani a Mercedest (hét éve folyamatosan a Merci a bajnok) egy kicsit. Mit tesz Isten: a sajttáj idején még Max Verstappen állt az élen (bár a hétvégén Hamilton visszavette a vezetést). Szóval az üzenet: hahó, emberek, újra van igazi verseny az F1-ben!
A másik fontos üzenet pedig már önmagában az, hogy a Forma–1 kijött a tavalyi válságból. Újra stabilan létezik, nézők mennek ki a futamokra, újra lehet drukkolni, rajongani, nézni a versenyeket.
A Honda és a Red Bull kiváló szereplése nem is vita tárgya – nagy gratula, tényleg fantasztikusan sikerült ez a szezon nekik eddig. Na de mi a helyzet úgy en bloc a Forma–1-gyel?
Tényleg lehet még újra olyan fontos része a világnak ez a versenysorozat, mint az elmúlt száz évben jellemzően része volt? Na ez az, amiben nem vagyok biztos. Sőt: biztos vagyok benne, hogy nem.
Az F1 legendája nem valószínű, hogy túl tudja élni a belsőégésű motoros autózás legendáját. A XXI. század első harmadában az olajat égető, klímapusztító belsőégésű motor és maga az autózás, a saját autó intézménye egyaránt válságba került. A belsőégésű motor konkrétan egészen biztosan nem is fogja tudni túlélni ezt a válságot, 2035 után az EU-ban nem lesz szabad benzines vagy dízelmotoros kocsikat árulni; jönnek helyette az elektromos és a hidrogéncellás kocsik. Persze lehet nyitott versenyautókat építeni villanymotorok és hidrogéntartályok köré is, de a Formula E egyrészt nem a Forma–1, másrészt hang és benzingőz nélkül ez az egész már nagyon nem ugyanaz a dolog.
Persze a totális elvillanyosodás még kicsit odébb van. Jelenleg a villamosítás olyan szakaszában tartunk, ami még pont ad is egy kis kommunikációs muníciót például a Hondának is. Mielőtt ugyanis a benzines és dízel autók kihalnának, előbb mind hibridek lesznek. Az emisszió (és a fogyasztás) csökkentésének triviális módja ugyanis az elektromos segédhajtás beépítése, a fékezések energiájának átmeneti eltárolása, majd felhasználása a gyorsítások közben. A Forma–1-ben és az autóiparban jelenleg ez talán a legszorosabban kapcsolódó, közös fejlesztési terület és a Honda számára is nagyon fontos, hogy párhuzamot húzhasson az F1 versenyautók és az ő utcai hibridautói, az e:HEV jelzésű modellek között.
Még az autók hajtásláncát érintő alapvető átalakulásnál is drámaibb változás, ahogy a versenygépek és az utcai autók fejlesztési főirányzatai váltak el egymástól. Az utcai autókban minden arról szól, hogy az embernek, a sofőrnek egyre kevésbé kelljen a vezetéssel, a forgalommal és a technikával foglalkozni. Önvezető autók, mindenre kiterjedő gépi asszisztencia és mozgás közben is teljesértékű konnektivitás: az ember és a gép már nem közeledik egymáshoz, hanem épp ellenkezőleg.
Alig van már, aki vezetési élménnyel kampányol az autógyártók közül. Sőt: a lényeg pont az, hogy lehetőleg egyáltalán ne is kelljen foglalkozni a vezetéssel az embereknek.
És nem csak az autók, maga az autózás, a közlekedés is egyre távolabb kerül a vezetéstől. A szabályozási és szolgáltatási fejlődési trendek egyértelműek: autózz lassabban, autózz keveset és ne is legyen saját autód, hanem használj mobilitási szolgáltatásokat. És aki nem vezet, aki robotaxival jár, akinek nincs saját kocsija egy olyan márkától, amiért legalább egy kicsit rajonghat, miképp azonosulhatna egy autós versenysorozat márka- és pilótaharcaival?
Úgy tűnik tehát, a Forma–1 messze túljutott a fénykorán. A mai gyerekeknek már nem a körpályákon egymást előző autók jelentik a technikai sportok csúcsát, hanem a drónversenyek, a virtuális térben zajló csaták, vagy mondjuk az, hogy ki jut el előbb, esetleg gyorsabban a Marsra.
A 24 éves Max Verstappen az én 45 éves autóbuzi fejemnek még valódi hős, mert olyan dolgot csinál nagyon-nagyon jól, ami számomra még a felnőttség, a szabadság, az erő uralása legfontosabb szimbóluma volt: az autóvezetést. Az én gyerekeim és főleg majd az ő gyerekeik világában ennek már semmi jelentősége nem lesz. Nekik az F1-pilóták már csak olyan ködös történelmi figurák lesznek, mint nekem mondjuk a gladiátorok vagy a vitorlás hajóval az ismeretlenbe kihajózó felfedezők.