Kimondottan női autó – nincs. Az autók uniszex dolgok egészen a kezdetektől, amióta Bertha Benz 1886-ban szabályosan ellopta férje találmányát és két fiával az utasüléseken a világ addigi leghosszabb autós túrája keretében levezetett 106 kilométert a világ első autójával. Útközben Wieslochban a helyi gyógyszertárossal megalkudott tíz liter ligroin nevű petróleumpárlatra, hogy tovább tudjon menni, miután a kocsi mindössze 4,5 literes tankja kiürült – megteremtve ezzel a világ első benzinkútját.

Volt, hogy hajtűjével tisztította ki az eldugult üzemanyagcsövet, harisnyakötőjéből pedig tömítést rögtönzött. És mintegy mellesleg feltalálta a cserélhető fékbetét-kopóréteget, amikor a hamar megkopott fa féktuskókra egy suszterrel bőrdarabokat erősíttetett.

Bertha Benz egyébként nemcsak kalandvágyból indult el Mannheimből Pforzheimbe meglátogatni édesanyját a kocsival, hanem főleg azért, hogy bebizonyítsa: az autózás mindenki számára izgalmas és hasznos dolog, az autó pedig egy eladható, piacképes tömegtermék lehet. Ő volt tehát a világ első autóipari marketingese is.

A gyártók azóta is alapvetően nemsemlegesre tervezik a kocsikat. Aki nőiesebb megjelenést akar a kocsijának, játszhat a színnel, kárpitokkal, néhány márka néhány modelljénél akár gyári dekorációs kiegészítőkkel is, szélsőséges esetben pedig olyan utólag installált szörnyűségeket is bevethet a nőiesítés érdekében, mint az óriási autós műszempillák.

De eleve női autónak tervezett autó – nincs. Nem is nagyon volt. Alig egy-két gyártó próbálkozott meg eleve leszűkíteni a vevőkört az emberiség egyik felére.

Például a Dodge, amikor 1955-ben La Femme néven a Custom Royal kétajtós változatából, a Lancerből női autót csinált. A kocsi beépített retiküllel is rendelkezett. A sminkcuccokkal, rúzzsal, fésűvel és persze a korszellemnek megfelelően öngyújtóval gyárilag megpakolt borjúbőr kistáskának külön helye volt az utasülés hátuljába süllyesztett fészekben, ahova úgy passzolt be, hogy közben egy nagy, aranyozott plakett, amelybe a tulajdonos nevét is bele lehetett gravíroztatni, büszkén kifelé forduljon. A vezetőülés háttámlájába az utastéri kárpittal megegyező anyagból készült esernyő és esőkabát került. Az autót mindössze két évig gyártották, utána érdeklődés hiányában ejtették a Dodge-nál a női változatok ötletét.

A Volvo csak a prototípusig jutott a maga női modelljével 2004-ben. A kizárólag női dizájnerekkel, női fejlesztőkkel három év alatt elkészített YCC (Your Concept Car) gombbal működő, motoros nyitású ajtókkal óvta a női körmöket, 50 000 kilométeres olajcsere-periódussal próbálta levenni a rendszeres karbantartás terhének nagy részét a női vállakról, hímzett üléskárpittal fogadta a női fenekeket és sapkamentes üzemanyag-töltőnyílással és ablakmosótartállyal védte a női kezeket az összekoszolódástól.

A Volvo YCC motorházteteje nem volt kinyitható, csak szervizben lehetett leszerelni a komplett elülső karosszériaelemet, hiszen a nők úgysem akarnak az olajos gépházban turkálni, gondolhatták a tervezők...

A tömegmodellek között (legalábbis Európában) leggyakrabban némely kisautóknál fordul elő, hogy ha az adott modellek nem is kimondottan női autónak készülnek, a marketingkampány érezhetően erősebben fókuszál a nőkre. Ezeknél az autóknál a színválaszték, a választható kárpitanyagok egy része, a testre szabhatóság is szándékoltan a nőknek szól.

A francia és az olasz gyártóknak kifejezetten jól szokott sikerülni ez a fajta kommunikáció, a németek nem olyan jók ebben. Az egykori tolóajtós Peugeot 1007, a Lancia Ypsilon és Musa, de még a Fiat 500 is sokkal inkább nőies, mint férfias modell, az Opel Adam, a Ford Ka, a Volkswagen új Bogarai valahogy kevésbé tudták hozni ezt az érzést.

Néha azért az olaszok is képesek egy kicsit túlzásba vinni a nemiség hangsúlyozását, legalábbis az autóiparban. A 2008-as Fiat Panda Mamy nem is csak a nőknek, de kifejezetten az anyukáknak szólt. Persze vannak anyukák, akik hajlamosak arra, hogy ha gyerekük születik, átmenetileg teljesen elmerüljenek a mamaszerepben, de valószínűleg ezt az identitáskrízist az autóvásárlásra már nem túl sokan viszik tovább – a Panda Mamy nem lett sem sikeres, sem emlékezetes, sem továbbélésre érdemes ötlet.

A ma Európában kapható kocsik közül egyértelműen egy olasz modell,  a Lancia Ypsilon a legfemininebb. Hogy üzletileg mennyire kétes siker ennyire kihegyezni a női vevőkre egy kocsit, remekül illusztrálja, hogy az Ypsilont máshol nem lehet kapni, csak Olaszországban. Az olasz nők bizonyára kellően lelkes honleányok is ahhoz, hogy megvegyék az autót, de más piacokon az elsősorban a nőiességre kihegyezett, műszakilag viszont kevéssé előremutató kiskocsi nem bírt sokáig megélni.

Egyelőre az elektromos mobilitás se hozott kimondottan női autókat, úgy tűnik, a villanyautók is csak autók, amiknek egyformán örülhetnek férfiak is, nők is. Pedig volt egy korszak, amikor néhányan kifejezetten azt hitték, a villanyautók lesznek a jövő női autói.

1907-ben egy amerikai futurológus-újságíró, Carl H. Claudy a Motor magazinban azt írta a könnyen kezelhető, csendes, biztonságos lassú villanyautók és a nők kapcsolatáról: „Létezett-e valaha olyan találmány, amely magasabb szintű kényelmet ígért volna az emberiség nő fele számára, mint az elektromos kocsi?”

Egy kevéssé nőiesen finom Fiat 500: