Claude Poiraud és Gérard Godfroy francia mérnökök alapították 1984-ben a monacói Venturit, amivel olyan nagy múltra visszatekintő gyártókkal szerettek volna versenyezni, mint az Aston Martin, a Ferrari vagy a Porsche. Az áttörés nem jött el, a márkát pedig szinte csak azok ismerik, akik a 90-es évek végén játszottak a Gran Turismo 2-vel.
1986-ban tartották az első modell premierjét a Párizsi Autószalonon, mely meghatározta a márkát. Alacsony üvegszálas karosszériája megerősített csővázra épül, a motorja pedig közvetlenül az utastér mögött található, hogy remek egyensúlya legyen. Futóműve elöl kettős keresztlengőkaros, hátul többlengőkaros, tehát minden tekintetben igényes konstrukció a Venturi.
Végig tartották magukat a vázhoz és a karosszériához, de az évek során sokat frissítették a Venturit.
1990-re részleteiben dolgozták át a középmotoros sportautót, a nevét pedig az eredetileg MVS-nek rövidített Manufacture de Voitures de Sport-ról Venturira változtatták. Nagyszerű kezelhetőségükért és teljesítményük miatt sokan kedvelték, mégsem érhetett fel a régiebb óta hódító márkákhoz.
Ezt az 1991-es Venturi 111-est kifejezetten az olasz adózási rendszer miatt készítették, ezért a hathengeres PRV motor helyett a Renault 21-ből származó négyhengeres, turbófeltöltős blokk került bele 185 lóerős teljesítménnyel. Ezzel papíron elmaradt a többi változattól, de mindenképp mellette szólt a jóval alacsonyabb adó és a könnyű építés.
Vezethetősége és fogyasztása is kedvezőbb volt a Renault 21 hajtását használó Venturi 111-nek, amiből alig pár darab készült.
Ötküllős alufelnikkel és elektromosan állítható bézs bőrbelsővel és Clarion CRH 70-es kazettás rádióval rendelte meg a velencei kereskedő a fekete fényezésű Venturit, melyben mostanra is csak 350 kilométer van.
Elképesztően ritka és más autóból ismert technikája biztos választássá teszi, mégsem üti meg azt az értéket, amit a korszak többi európai sportautója. A Venturi értékét nagyjából százezer euróra becsülik.
Ez is érdekelhet: