Tíz harmincéves, idén veteránkorba lépett álomautó a boldog kilencvenes évekből, amikor még azt hittük, örökké tart majd a benzinkorszak.

Talán még akad a világon egy-két olyan egykori fiúszoba vagy kis autószerviz, ahol a mai napig kint van a falon az alábbi tíz álomautó egyikének posztere. Nem csodálnánk, ha akadna olyan, ma már középkorú autórajongó vagy nyugdíj felé közelítő autószerelő, akinek nem volt szíve levenni valamelyik gyönyörűség képét, hiába telt el már három évtized azóta, hogy ezek a modellek gyártásba kerültek. És ahogy elnézzük a máig friss, első ránézésre cseppet sem öreg formákat, nagyon nehéz elhinnünk, hogy ezek a kocsik ma már bizony oldtimer rendszámot kaphatnak, ha épségben átvészelték ezt a harminc évet!

Aston Martin V8 Vantage

1992-ben, a Birminghami Autószalonon mutatta be a brit luxus-sportmárka Vantage néven a Virage szélesített, ültetett, ikerkompresszoros V8-as motorral szerelt változatát. 558 lóerő a hátsó keréken, 300 km/óra végsebesség – és akkor még nem volt ám menetstabilizáló elektronika!

Bugatti EB110 SS

Az 1963-ban Csipkerózsika-álomba merült márkát 1987-ben vette meg egy olasz vállalkozó, majd 1991-ben bemutatta az első újkori Bugattit, az EB 110-et. A '92-es Genfi Autószalonra készült el a hiperautó könnyebb és erősebb, SuperSport, vagyis SS jelzésű változata. Az autó 3,5 literes V12-es motorja 612 lóerőt termelt, végsebessége elérte a 355 km/órát, 0–100-ra gyorsulni pedig 3,2 másodperc is elég volt neki. Két évvel később Michael Schumacher is vett egy sárga EB 110 SS-t magának, ami jót tett a márka hírnevének – az már kevésbé, hogy amikor egy évvel később beleszaladt a kocsival egy kamionba, a gyenge fékeket okolta a balesetért.

BMW E36 M3

Az első sportos E36-osok csak november táján lépnek majd hivatalosan is veteránkorba: a BMW 1992 végén mutatta be a második generációs M3-as modelleket. A kocsi az első két évben csak kupékarosszériával készült ('94-ben jött a kabrió). Az első években az M3-ast háromliteres, soros hathengeres szívómotorral gyártották, melynek teljesítménye 286 lóerő volt. A '95-ös modellfrissítéssel jött az új, 3,2 literes motor és a hatfokozatú váltó az addigi ötös helyett.

Dodge Viper

A Chrysler vezetése a nyolcvanas évek végén adta parancsba egy extrém sportautó kifejlesztését, részben azzal a céllal, hogy kicsit felrázza az unalmas hétköznapi autók gyártásába belefásult céget. A Viper nyolcliteres, V10-es alumíniummotorját a Lamborghini mérnökeinek bevonásával készítették el. A Dodge márkanév alatt bemutatott autó sorozatgyártása '92 januárjában indult. Az első években a Viper csak vászontetős kabrióként volt elérhető, és ami egészen hihetetlen: légkondicionálót nem lehetett rendelni hozzá. Ennél talán csak az hihetetlenebb, hogy a 406 lóerős, 266 km/óra végsebességű autót egészen a 2001-es generációváltásig blokkolásgátló nélküli fékrendszerrel gyártották!

Ferrari 456

Az 1992-es modellévben a kockaforma 412-est egy sokkal kecsesebb, lágyabb idomokat viselő új orrmotoros túrakupé, a 456-os váltotta fel. A 456-os érdekessége, hogy 2004-es leváltásával a Ferrari utolsó bukólámpás modelljeként ment nyugdíjba. A kocsi 5,5 literes, V12-es motorja 442 lóerős, amivel, granturismo ide, granturismo oda, ez a Ferrari is rettenetesen gyors autó; végsebessége 309 km/óra. A kocsi neve egyébként a hengerűrtartalomból jön: a 456-os hengerei egyenként 456 köbcentisek.

Honda CR-X del Sol

Nem szupersportautó, de pont elérhetősége miatt volt a maga idején sokak rajongásának tárgya a Honda CR-X. Az 1992-ben bemutatott második generációs Civic-alapú kupé ráadásul olyan különleges, csomagtérfedél alá csúsztatható targatetős karosszériakialakítást kapott, amilyet még az egzotikus, méregdrága márkák sem kínáltak. A CR-X del Sol extravaganciájához a 130 lóerős, másfél literes négyhengeres alapmotornál sokkal jobban passzolt a 170 lóerős, változó vezérlésű csúcsmotor, pláne, ha részlegesen önzáró differenciálművet is rendelt mellé a vevő.

Honda NSX-R

A Honda azért tudott ám komolyabbat is mutatni a népeknek '92-ben a CR-X-nél. Az NSX már gyártása harmadik évében járt, amikor megérkezett az R-változat, azoknak, akik kicsit még keményebb japán szupersportautót szerettek volna. 120 kilós fogyókúrával mindössze 1230 kilogrammra szorították ki a kocsi tömegét, a futómű, sőt: a gumik típusának finomhangolásával tovább javították a hátsókerekes autó amúgy is híresen jó kezelhetőségét. A váltó utolsó fokozatát sajátosan hondás logika szerint rövidebbre vették, így a gyorsulás javult ugyan (4,9 másodperc százra), a végsebesség viszont valamelyest csökkent, 262 km/órára. A motor maradt a háromliteres, 280 lóerős V6-os.

Jaguar XJ220

A Jaguar hiperautója a világ leggyorsabb szériaautója volt a maga 343 km/óra katalógus szerinti végsebességével, amikor harminc évvel ezelőtt gyártásba került. Három év alatt mindössze 282 darab készült belőle. A kocsiba 12 hengeres motort terveztek, készültek is ilyen prototípusok az XJ220-ból, de a sorozatgyártású változat végül 3,5 literes, dupla turbós V6-ost kapott – ami viszont 550 lóerejével erősebb volt a 12 hengeres eredetinél. A másfél tonnánál könnyebb autó 3,8 másodperc alatt gyorsult 100 km/órára. (Fun fact: a Jaguar sebességrekordját a Bugatti EB 110 SS döntötte meg, az övét viszont a következő '92-es bemutatású álomautó adta át a múltnak később egy mérésen.)

McLaren F1

Ez volt az az autó, amely 1998-ban 386,4 km/órával az akkori leggyorsabb sorozatgyártású autóvá vált. A 12 hengeres, 6,1 literes BMW-motor a kocsi közepébe építve, a maga kis aranyfóliával hőszigetelt fészkében 627 lóerőt adott át a hátsó kerekeknek. Hét év alatt mindössze 106 példány készült az autóból.

TVR Chimaera

Bezzeg ezt a brit sportautót több mint egy évtizeden át gyártották. A motor alapja mindig ugyanaz a 3,5 literes V8-as Rover-blokk volt, de a hengerűrtartalmat szép lassan egészen öt literig növelték a TVR fejlesztői. A növekedés erősödéssel is járt: az első szériában még csak 243, a legerősebbnél már 345 lóerő volt a csúcsteljesítmény. A TVR Chimaera annyira kemény sportkocsi volt, hogy még a szervokormány sem volt az alapfelszereltség része!

Ez volt tehát harminc éve. Száz éve pedig ez:

És ezt olvastad már?
Autósok, akiknek nem kéne autózniuk #54781