A józan ész szerint a ködben kellene a legkevesebb, vagy legalábbis a legkevésbé súlyos balesetnek történnie. Hiszen minél kevésbé látunk jól, annál lassabban megyünk, lassan haladó járművek pedig legfeljebb koccanni tudnak. Sajnos tudjuk, hogy a gyakorlat egészen más:

vasárnap reggel az M7-es autópálya velencei szakaszánál több, egymástól független baleset is történt a köd – és egyes beszámolók szerint a füst – miatt. Négyen súlyosan, tizennégyen könnyebben megsérültek, egy ember pedig meghalt. Több tucat autó megrongálódott.

Ez a videó érzékelteti, mennyire lehetett, pontosabban mennyire nem lehetett látni:

@pinaymagyar heavy fog on the way to Budapest #m7 #zerovisibility #kaosz ♬ original sound - pinaymagyar

A KRESZ 25. § (1) szerint „Járművel a forgalmi, az időjárási és látási viszonyoknak, továbbá az útviszonyoknak (az út vonalvezetésének, az útburkolat minőségének és állapotának) megfelelően kell közlekedni; figyelemmel kell lenni a jármű sajátosságaira, az utasokra és a rakományra.” Ezért írta Rácz kolléga az egy évvel ezelőtti, az M1-esen a sűrű por miatt bekövetkező tömegbaleset kapcsán, hogy a közlekedési jogászok, járművezető-oktatók gyakran elmondják, „ha valaki egy ütközés vagy gázolás után azzal védekezik, hogy nem látott, mert szemébe sütött a nap, tökéletesen tisztázta is a felelősség kérdését, csak nem úgy, ahogy szerette volna. Hiszen úgy haladni az úton, hogy közben nem látunk, nem szabad.”

Egyszerű, érthető szabály, és egyáltalán nem nehéz betartani, ha otthonról indulnánk útnak olyan ködben, amikor nem látjuk a járdáról az úttestet: nem ülünk autóba, vagy ha igen, csak azért, hogy ott várjuk meg, amíg jobb lesz a helyzet. Az sem bonyolult döntési szituáció, ha nyugodtan autózunk egy mellékúton, és hirtelen durván lecsökken a látótávolság: félreállunk, aztán majd továbbmegyünk, amikor már szabályos, és ami még fontosabb: biztonságos.

De mit lehet tenni az autópályán hasonló esetben?

Az RTL friss, a hasonló balesetek elkerüléséről szóló riportjában több butaság is elhangzik – nem a rövid reakcióidő miatt lesz elkerülhetetlen az ütközés; a KRESZ nem az első helyzetjelző használatát írja elő autópályán, hanem a nappali menetfényét vagy a tompított fényszóróét; a belülről párásodó szélvédő párátlanításához a párátlanítást kell bekapcsolni, nem a belsőlevegő-keringetést –, a vezetéstechnikai szakértő megfelelő követési távolság betartására és a helyes üléspozícióra vonatkozó tanácsai viszont tényleg hasznosak. Érthetetlen módon azonban a hátsó ködzárófény fontosságáról nem esik szó, ahogy arról sem, hogy ilyen krízishelyzetben a vészvillogót is kapcsoljuk be – minden esélyt adjunk meg, hogy minél előbb észrevegye a mögöttünk érkező, hogy ott vagyunk, hogy mielőbb fékezhessen.

Ez ugyanis nemcsak idő, hanem nagy távolság is: a megengedett maximális, 130 km/órás sebességnél az autó egy másodperc alatt 36 métert tesz meg. Ha nagyjából egy másodperces reakcióidővel számolunk, akkor az autó 36 métert halad, mire a vezetője egyáltalán elkezd fékezni, utána a megálláshoz ilyen sebességről nedves úton – hiszen a köd tulajdonképpen nedvesség – gumiabroncstól, útfelülettől stb. függően mondjuk 80 méter kell. Ez összesen 116 méter, 26 darab – négy és fél méteres – személyautó összhossza.

Tehát tejfölködben nekünk úgy kellene autópályán amúgy extrémnek számítóan alacsony sebességre lassítanunk, vagy akár megállnunk, hogy

mögöttünk jöhet valaki 130-cal, aki 116 méternél csak akkor fog tudni előbb teljesen megállni, ha valami elnyeli a mozgási energiáját – elsősorban a mi kocsink, aztán a többi, amelyikbe a miénket tolhatja.

Márpedig ezt kell tennünk, kiegészítve persze azzal, hogy ilyen esetben húzódjunk le, a vészsávban álljunk meg, és mielőbb hagyjuk el az autót és lépjünk át a szalagkorláton – a felsoroltak mindegyikéhez hozzá kell tennünk, hogy „lehetőség szerint”.

Ha úgy tűnik, hogy ez borzasztóan veszélyes, akkor sikerült érzékeltetni, hogy igen, ez rettenetes helyzet, amelyen rontani tudunk ugyan, de a balesetet kizárni a közlekedés többi, figyelmetlenebb, ügyetlenebb, felelőtlenebb résztvevője miatt nem. Figyeljük az időjárásjelentést és az autópályák változtatható jelzésképű – az út fölé szerelt, feliratok és jelzőtáblák megjelenítésére is alkalmas – kijelzőit, hogy lehetőleg soha nem kerüljünk ilyen szituációba.

Nem minden tömeges baleset tömegbaleset

Az M1-esen tavaly történt tömegbalesetnél a megsérült vagy megsemmisült járművek tulajdonosai rendkívüli előleget kaptak a biztosítóktól, hiszen bonyolult és hosszadalmas folyamat kideríteni, hogy a negyven autóroncsból melyiknek a vezetőit terheli felelősség, és kik voltak azok, akiknek bár elöl-hátul rommá tört a kocsijuk, de ők szabályosan, óvatosan haladtak, időben megálltak, csak aztán beléjük szálltak hátulról.

A vasárnapi baleset károsultjai viszont nem számíthatnak előlegre: a biztosítók belső önszabályozása szerint csak akkor fizetnek ilyet tömegbaleset esetén, ha abban legalább húsz jármű érintett.

Ez esetben ugyan negyven kocsi tört össze néhány száz méteren belül az autópálya mindkét oldalán, de ez több különálló balesetnek számít, nem egyetlen tömegbalesetnek. Akinek van cascója, érdemes az alapján rendeznie a kárt, akinek nincs, az várhat a minden bizonnyal hosszadalmas rendőrségi vizsgálatra, és örüljön, hogy legalább túlélte.

(A képek a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság helyszíni videójából valók.)