Legújabb cikkeinkért kövess minket a Player Google News oldalán is!

Adolf Hitler elképzelése szerint olcsón megvásárolható és nagy mennyiségben gyártható autóra volt szüksége a németeknek, hogy az újonnan épült autópályákat használhassák országszerte. Ennek az autónak a megtervezésére kérte fel Ferdinand Porschét, akinek terveire állítólag Barényi Béla munkássága is hatással volt, de inspirációt meríthetett Josef Ganztól is.

Könnyen kitalálható, hogy nevét utólag kapta a jellegzetes formája után, kezdetben csak Type 1 néven emlegették, ahogyan a szintén klasszikussá váló buszt is Type 2-nek.

1938-tól egészen 2003-ig marad gyártásban a Bogár, ezen időszak alatt több frissítésen esett át és a darabszám átlépte a 21,5 milliót is.

Németországban már 1978-ban leállt a gyártás, ebből az évből származik ez a piros Bogár is, mely így egyike az utolsó európai daraboknak. Már simán veteránnak számít, 31 kilométerrel az órájában új autónak is mondhatjuk, amit megerősítenek a gyári matricák és a fóliával letakart beltéri kárpitok is.

Egyértelmű, hogy ebből az autóból már nem lesz használati tárgy, hanem csak makulátlan darabja egy gyűjteménynek.

Rengeteg készült belőle, megszámlálhatatlan változatot élt meg, mégis vannak belőle hasonlóan értékes darabok. A négyhengeres, léghűtéses motor még kezdetben mindössze 25 lóerős volt, aminek 100 km/órás végsebessége épp elegendő volt a német autópályához megjelenésekor. A gyártás végi, Última Edición nevű brazil Bogár motorja már befecskendezős, 50 lovas és akár 130-cal is mehet.

37 ezer euróért ez a piros Bogár bizonyára remek befektetés, hiszen egy keveset futott, ikonikus veteránnak mindig kúszik felfelé az értéke, ugyanakkor olcsóbb példányokkal felhőtlenül lehet élvezni a léghűtéses bokszer hangját és a mosolyokat, amit útja során kap.

Ez is érdekelhet:

Itt állíthatod be, hogy a Player az elsők között legyen a Google keresőben