Az autógyártók időnként előrukkolnak olyan tanulmányautókkal, amelyekre rögtön rávágjuk, hogy azonnal kezdődhetne is a sorozatgyártásuk. A 2009-ben bemutatott Volkswagen BlueSport éppen ilyen volt.
A kompakt és könnyű roadsterek piacát közel három évtizede uralja a Mazda MX-5, és nem nagyon tolakodtak más autógyártók, hogy letaszítsák a trónról. Persze néhányan azért elgondolkodtak rajta, és nagyon esélyes lett volna köztük a Volkswagen, ha tanulmányautóból gyártásba küldi a BlueSport néven bemutatott középmotoros roadstert.
A kategória nem lett volna teljesen ismeretlen a márkánál,
hiszen már a Porsche 914 is a Volkswagennel együttműködésben készült 1969-től 1976-ig. Később is foglalkoztak a témával, 2003-ban például Concept R néven mutatták be egy 4,16 méter hosszú, középmotoros roadster tanulmányát, 3,2 literes, 265 lóerős V6-os motorral az ülések mögött.
A gazdagon krómozott utasterével a Concept R inkább tűnt kiállításokra való tárgynak, mint komolyan gondolt terméknek, de a következő tanulmánnyal már más volt a helyzet. A témát öt évvel később vették elő újra,
2009-ben bemutatták a BlueSportot, és a 3,99 méter hosszú, 1,75 méter széles és 1,26 méter magas roadster szinte gyártásra készen állt.
A roadster már a Volkswagen készülődő új padlólemezére épült, az első futóműve és a kormányműve a Polóból, a hátsó felfüggesztés és a fékek a Golfból származtak.
A motorja az akkor éppen nagyon divatos 2.0 TDI volt 180 lóerővel és 350 Nm-rel, ami elsőre talán nem illik egy roadsterhez, de nem jelentette azt, hogy ezzel került volna gyártásba is.
A hatfokozatú DSG váltóval a középmotoros, hátsókerék-hajtású, 1200 kilogrammos BlueSport
elég fürge volt ahhoz, hogy élmény legyen vezetni, 6,6 másodperc alatt gyorsult százra és 225 km/óra volt a végsebessége.
A start-stop rendszerrel és az energia-visszatermelő fékezéssel pedig takarékosnak is bizonyult, a gyári adat szerint 4,3 litert fogyasztott százon.
A kétüléses utastér annyira egyszerű, amennyire csak lehet,
a Volkswagenekből ismerős műszerekkel, de vadonatúj kapcsolókkal, és a váltó forgótárcsája fölött már érintőképernyős kezelőfelülettel. A vászontetős sportkocsi orrában 112 literes csomagtér várta a táskákat, és az ülések mögé is került egy 70 literes poggyásztér.
A rendszámos prototípus nagyon egyben volt,
legalábbis azok szerint az újságírók szerint, akiknek volt esélyük vezetni, mielőtt a Volkswagen a raktára mélyére süllyesztette a BlueSportot. Mostanra már tudjuk, hogy sosem vált valóra, pedig ezzel a formával érdekes alternatívája lett volna a Fiat 124 Spidernek és a Mazda MX-5-nek.
Ez is érdekelhet:
Alapvetően ugyanolyan, részleteiben még jobb - Mazda MX-5-teszt - Roadster
A Mazda márka alapítójának cége, a Toyo Cork Kogyo még a parafagyártást is tanulta, amikor az autóipar úttörői már sikermodellekkel kezdték megtölteni a bolygó útjait. Aztán 1931-ben jött végre a Mazda-Go, amit azonban még autónak nevezni is bátorság, inkább amolyan egy hengerrel motorizált, háromkerekű riksa volt - hiába szerették meg nemcsak Japánban, hanem Indiában és Kínában is, ki kell jelentenünk, hogy a Mazda egyszerűen kimaradt az autótörténelem első több mint félszáz évéből.
