Lajosék házat akarnak építeni. Régi terv, most végre úgy tűnik, összeállnak a dolgok, ami egy kis telket és nagyon kiszámított pénzt jelent. Tele vannak aggodalommal, az egyre drágább anyagoknál csak a tisztességes, jó munkát normális áron végző szakember a nagyobb érték, nem is ismernek ilyeneket, valaki viszont ajánlott egy vállalkozót – igaz, a valakinél egy kocsibeállót épített, náluk pedig egy kétszintes házat kellene. Valahogy mindig Tom Hanks őrületközeli kacaja jut eszükbe a Pénznyelő-ből, de igyekeznek optimisták lenni, az egy film volt egy házfelújításról, ez pedig a valóság és egy házépítés, mi baj lehetne. Bármi, persze, de muszáj bizakodni, ma megy ki a helyszínre a vállalkozó.

Mit gondolnak, ha egy Porsche Cayenne-nel jelenik meg? Könnyen félrevihet, ha az általa használt autó alapján ítélünk meg valakit, de ilyen esetben ez, az öltözéke, a kommunikációs képessége is meghatározza, mit gondolnak Lajosék róla, szeretnék-e őt megbízni életük legdrágább projektjével. Azt nem várják el, hogy egy kombi kocka Ladával járjon, a korrekt munkájával keressen korrekt összeget, de talán ne az ő évtizedes megtakarításaikból, örökségükből és banki hitelükből porschézzen – Audi Q7-ezzen, BMW X5-özzön stb. –, miközben ők a kertet is csak a következő ötéves tervben tudják majd rendbe rakni.

Volkswagennel jöhet. Lehet az egy nagyobb, drágább, jobban felszerelt Volkswagen, de valahol mégis csak egy népautó.

A fenti példa annyira életszerű, hogy autóértékesítő ismerősömtől kölcsönöztem, akinek konkrét tapasztalata, hogy Cayenne – Q7, X5 stb. – helyett vesznek tőle Touaregeket építési vállalkozók. Nem mindenki van tisztában a konszernstratégiával, a Touareg, a Q7, a Cayenne, sőt a Bentley Bentayga és a Lamborghini Urus műszaki rokonságával, ha látják a VW-emblémát, eszükbe sem jutnak azok az előítéletek, amelyeket a stuttgarti lovacska vagy a négy karika előhívott volna.

Pedig nem mondhatjuk, hogy a Touareg annyira láthatatlanul szerény lenne, 4,9 méteres hosszal, két méter szélességgel és 1,7 méter magassággal még akkor is nehéz elvegyülni, ha a fényszórókat is magában foglaló hűtőmaszkot leszámítva nincs igazán brutális részlete. A maszk sem azért az, mert agresszív formája lenne, de ha előtte megy egy kisebb autó, a középső visszapillantójában a vízszintes csíkokat látja, a két külső visszapillantójában pedig a lámpákat, ez azért hatékonyan követeli ki magának a tiszteletet.

Ez a dizájn nem új, 2018 óta ismerjük, épp ezért frissítették a modellt, amelynek a legfeltűnőbb részei a fénycsíkok, ami lassan olyan nélkülözhetetlen elem korunk autóin, mint néhány éve a beltér fényes fekete felületei, vagy még régebben a másképp szörnyű famintás műanyagok. Az első LED-csíkot a VW-jel töri meg minden szempontból középen, a hátsónál épp csak az embléma felső része ér bele, ott viszont – az alapváltozatot kivéve – pirosan világít maga a VW-logó is, gondolom azért, hogy az építési vállalkozók leendő ügyfelei rosszabb látási viszonyok között se hihessék, hogy valamilyen drágább terepjáróval érkeztek hozzájuk.

Ízlés kérdése, mennyire tetszenek az új fények, az viszont biztos, hogy már ennyivel sikerült modern autónak láttatni az egyébként korosabbnak számító típust.

Ha ültünk már harmadik generációs Touaregben, ismerős lesz a beltér is, ami a hatalmas középső monitor és a kormány mögötti kijelző ellenére már-már hagyományosnak mondható, mindent ott találunk, ahol keresnénk. Az automata váltó előválasztója a középkonzolon van, és egy kar, nem tekerő vagy pöcök, a kormányon viszont a modellfrissítés során lecserélték a gombokat a más Volkswagenekben korábban megismert-meggyűlölt érintésérzékeny felületekre – elég néhány másodperc, hogy megértsük, miért száműzték ezt a megoldást az új Golfból.

Egy Bentaygához képest nem luxushangulatú az utastér, de ha képesek vagyunk teljes életet élni anélkül, hogy az autónkban nincs krómozva minden, amit nyomni vagy tekerni lehet, akkor nem panaszkodhatunk az ízléses és minőségi anyagokra és formákra. Ahogy a helykínálatra és a szolgáltatásokra sem: a telefontükrözésre képes multimédia-rendszer, az elsőülés-fűtés, a kulcs nélküli indítás, a parkolóradar, a tolatókamera – egyéb tételek mellett – alapáras, bár ezt közel 25 milliós kezdőárért már elvárhatjuk, ha viszont tényleg a hivalkodás kerülése miatt esett a választás a prémiummárkák nagy SUV-jei helyett a Touaregre, nem a visszafogottabb igények miatt, akkor legalább a 28,5 milliós Elegance felszereltség ajánlott – LED-mátrix fényszórókkal, hátsó oldallégzsákokkal, vezetőoldali térdlégzsákkal stb. –, vagy pipálgatni kell még az extralistán.

A tesztautó többek között légrugózást (872 ezer forint, billenésstabilizálással 2,64 millió), head-up displayt (583 ezer forint), éjjellátót (814 ezer forint) szellőztethető masszírozós első üléseket (564 ezer forint) és kihajtható vonóhorgot (611 ezer forint) is kapott, ebből a rövid listából is látszik, hogy a Touareget könnyű a nevesebb konkurensek közelébe extrázni, csak akkor rá kell költeni még egy kisautó árát.

A típus csak háromliteres, V6-os motorral kapható, a TDI 231 és 285 lóerős változatban, a benzines plug-in hibrid 340 lóerős, valamennyi összkerékmeghajtású, nyolcfokozatú automata váltóval. A kis dízel és a benzines kipróbálása nélkül is megkockáztatom a kijelentést, hogy a nagyobb dízel az ideális hajtáslánc a több mint kéttonnás autóhoz. A teljesítményénél fontosabb adat a 600 newtonméteres nyomaték – magabiztosan, egy ekkora SUV karakteréhez illően mozgatja a kocsit, visszafogott dízelmorajlással, a légrugózásnak hála magyarosabb utakon is komfortosan. Sportmód is létezik, érezhető is a különbség, mivel azonban így sem lesz a Touareg kisebb vagy könnyebb, a hétköznapokban nem érdemes ezt választani, akkor a kilenc-tíz literes fogyasztás is tartható.

Nem lehet könnyű manapság építési vállalkozónak (sem) lenni. Jó érzés tudni, hogy legalább kényelmesen autózhatnak még akkor is, ha az előítéletes ügyfelek miatt egy Volkswagenbe kényszerülnek.

(Fotó: Bodor Tamás)