Shaquille O'Neal targatetős Ferrari 456 GTA-ja

Shaquille O'Neal (a barátainak csak Shaq) többek közt azért minden idők egyik legsikeresebb kosárlabdázója, mert két méter tizenhat centi magas, amihez 147 kilós versenysúly párosul. Ez a gyakorlatban két dolgot eredményez: a pályán megállíthatatlan tankként söpör félre mindenkit, a meccs után viszont nem fér be egy Ferrari 456 GTA-ba. Ezt orvosolandó egy külsős cég targatetős kétülésessé alakította az eredetileg 2+2-es kupét. A hátsó üléssor helyére hatalmas mélynyomók kerültek (nem csoda, hisz O'Neal rapperkedett is egy darabig), a tetőlemezt pedig kivehető füstüveg váltotta. A maximális kényelem kedvéért a bőrfotelek ülőlapját is meghosszabbították.

Az utolsó bukólámpás Ferrari automata váltójával és 442 lóerejével igazi túraautó volt, bár végsebessége meghaladta a 300 km/h-t. Nem a kosarasé volt az egyetlen egyedi karosszériás: a belga Nafsas Al Khaddaja számára a Pininfarina csinált két szedánt, a brunei szultánnak pedig hét kombit (melyből végül csak hatot vett meg) és két kabriót. További két nyitott tetős 456 is készült egy kaliforniai cégnél, melyek közül az egyiket maga Mike Tyson vette meg. Ő csak 178 centi, így maradhattak a hátsó ülések.

A pápamobil

Túlzás lenne azt állítani, hogy az utóbbi két pápa kövér vagy langaléta termetű lett volna. Ám ha valaki a katolikus egyház feje, az aurájában lévő hatalomkoncentráció miatt is több helyre van szüksége, nem is beszélve a jobbra-balra integetés miatti mozgástérigényről. Megoldaná a problémát egy megfelelően reprezentatív kabrió is, de azok az idők elmúltak, amikor ilyen lazán lehetett kezelni a biztonság kérdését. Fiat Campagnola, Ford furgon, Range Rover és Seat Panda is szolgált már pápamobilként, de a golyóálló modelleket hagyományosan a Mercedes–Benz szállítja a Vatikánnak.

A megnövelt biztonságra a II. János Pál pápa ellen 1981-ben elkövetett merénylet miatt volt szükség. A török Mehmet Ali Ağca lövései közül összesen négy találta el. Bár kritikus állapotba került, később teljesen felépült, és megbocsátott a merénylőnek, akit meg is látogatott a börtönben. Ağca azzal indokolta tettét, hogy a pápa személyében a kapitalizmus megtestesülését látta. Két éve szabadult. Mivel sosem tudhatjuk, hogy személyünkben mikor látja valaki a kapitalizmus árnyoldalát, egy pápamobil bárkinek a hasznára válhat!

Első generációs Honda Civic

A Civic 1973–79-ig gyártott első generációjának kétajtós verziója bő 3,55, négyajtósa pedig 3,73 méter hosszú, de még a kombi is csak épphogy lépi át a négy métert. Ehhez másfél méteres szélesség, és alig több mint 1,3 méteres magasság párosul, így mondhatni, hogy a Civic apró. Ez a súlyán is látszik, mivel csak 680 kiló. Elsőre tehát úgy tűnhet, hogy nem ideális se kövéreknek, se magasaknak, se a kettő keverékének, ám ne hagyjuk magunkat megtéveszteni! Ahogy az első Volkswagen Golfnak Wilt Chamberlin kosárlabdázó, úgy a Civicnek maga Bubba Smith volt a reklámarca!

Ha pedig Moses Hightower belefért, bárki belefér. Egyben örök tanulság, hogy koccanás esetén nem feltétlenül jó ötlet egyből az öklünket rázni!

Ha valaki ilyen Civicre vágyik, kösse fel a gatyáját: kevés volt itthon, és azok is elrohadtak mára. A használtautó-hirdetések között jelenleg egy automata kombi árválkodik.

Scion xB

Bár a Toyota fiatalokat célzó márkáját, a Sciont a Lexusszal ellentétben nem forgalmazzák Európában, a japán belpiacra készült Toyota bB-ből az amerikaiak számára Scion xB-vé alakított autóból a szürkeimport révén egész sok Magyarországon találta magát. Nem meglepő, hiszen 1,5-ös, 109 lóerős sornégyesével, kompakt méretével és elsőkerék-hajtásával abszolút megfelel az öreg kontinens igényeinek. Az ötajtós ferdehátúként definiált modell négyfokozatú automata, valamint ötfokozatú manuálissal készült, a gyárról 1959-ben elnevezett Toyota városában.

Könnyű rájönni, miért ideális választás a nagyra nőttek számára: ennél kevés dolog hasonlít jobban egy téglatestre, márpedig a téglatest alakú dolgokba jól lehet pakolni. Akár cuccokat, akár zsírszövetet. Az xB-ben bőséges a fejtér, viszonylag magas az üléspozíció is, elfér a lábunk, így kompakt méretei ellenére is kényelmes pózban ülhetünk. Ha kedvet kaptunk hozzá, íme néhány eladó példány a japán–amerikai építőkockából!

Maybach 62S Landaulet

A Maybachot az anyacég Daimlernél a félreértések elkerülése végett csak pénztemetőnek hívják. Erőtlen kísérlet volt csupán a Rolls–Royce (és ezáltal a BMW) legyőzésére, mely milliárdokba került. A hibát beismerték, jövőre a Mercedes–Benz leporolja a 600 Pullman párosítást, és az S-osztály legnagyobbja lesz a konszern csúcsmodellje, a meglévő Maybachokat pedig 23 millió forintos kedvezménnyel árulják, csak hogy minél előbb lezárhassák ezt a fejezetet. Ám van egy dolog, melyben nincs az a modern Rolls vagy Mercedes, mely a Maybach nyomába érne...

Igen, a hátul nyitott tető! Ez a fejedelmi lábtérrel, a hatalmas oldalsó üvegfelületekkel és a testet körülölelő masszázsfotelekkel együtt olyan szabad érzést kelt, melyet egy Rolls–Royce Phantom Drophead Coupéban már csak azért sem élhetünk át, mert azt nem szokás sofőrrel használni, így nem dőlhetünk csak úgy hátra benne. A Maybachban viszont igen, így addig érdemes venni, amíg lehet kapni. Kedvezményesen már 73 millióért a miénk lehet!

Sbarro Windhawk

Úgy látszik, Svájc autóipara hiányát azzal igyekszik kiküszöbölni, hogy innen származik a világ két legfurcsább autós cége. Az egyik a Rinspeed, a másik pedig az 1968-ban alapított Sbarro. Ők Lola versenyautók rendszámos replikáival kezdték, 2010-ben pedig elérték, hogy legalább két lépést tegyek hátrafelé a Genfi Autószalon vörös szőnyegén. A kettő között, 1978-ban megalkották a Windhoundot, mely egy 6,9 literes Mercedes V8-cal hajtott luxusterepjáró volt. Ez annyira megtetszett a szaúdi királynak, hogy gyorsan rendelt is egy különlegeset, mert bár a politika nem érdekelte, a solymászat annál inkább!

A Windhawk a G-osztály alapjaira épült, hatkerék-hajtással, 217 lóerővel, állítható hasmagassággal, 350 literes benzintankkal, víztartállyal, és egy külön hűtővel a sólymok jutalomfalatkáinak. Ami viszont sokkal fontosabb, hogy az elektromosan megemelhető ülésekkel a hatalmas napfénytetején át bármikor az autón kívülre liftezhettük magunkat benne. Nem kérdés, hogy az ilyenkor keletkező fejtér elegendő bárkinek. Khalid király sajnos nem élvezhette sokáig, mert 1982-ben szívinfarktusban meghalt.

SsangYong Chairman

Nagy biztonsággal ki merem jelenteni, hogy egy Audi A8-ban, egy 7-es BMW-ben vagy egy S-Merciben a legtöbb ember el fog férni. Különösen hátul, hiszen arra vannak kitalálva, hogy az utasok kényelmesen érezzék magukat. Ugyanezt kínálja a beszédes nevű Chairman W-generációja, és valljuk be, mennyivel érdekesebb egy dél-koreai luxusautóval tolni a belső sávban, mint a megszokott német trió bármely tagjával? A SsangYongnál egyébként a "W" a World Class, azaz világbajnok megfelelője. Csak jó lehet!

Hogy valójában milyen, nem tudhatjuk, ám a felszereltségi lista nem rossz: a belépő 3,2 literes sorhatos után 3,6-os következik, a csúcsmodell pedig ötliteres V8-al, 306 lóerővel. Rendelhető a Mercedes–Benz hétfokozatú 7G-Tronic automatájával, valamint a 4Matic néven ismert összkerékhajtással. Az elektromos kütyükkel tűzdelt futómű szinte elnémítja az úthibákat, a házimozi rendszer pedig a hátsó üléssor mindkét oldaláról vezérelhető, saját érintőképernyővel. A nagyra nőtt koreai cégvezetők örülhetnek.

Renault Avantime

Ha a Maybach pénztemető volt, az Avantime gazdasági totálkár, olyannyira, hogy csődbe is vitte a gyártó Matra autós részlegét. Pedig a többek közt Forma–1-es világbajnokságot és a Le Mans-i huszonnégy órást is megnyerő, szabadidejében föld-levegő rakétákat gyártó cég természetesen most is tudta, mint csinál, csak a világ nem volt még kész a befogadására. Hogy egy egyterűméretű és formájú kétajtós karosszéria 2+2-es elrendezésű beltérrel gyártásba kerüljön, Franciaországon kívül a világ összes pontján elképzelhetetlen lett volna. De a két bagett, némi sajt és pár liter vörösbor után a Renault rábólintott, és adott egy V6-os benzinest az orrába.

Nem akarom magyarázni, hogy miért tökéletes nagy embereknek, nálam jobban szemlélteti ezt Karotta, verbálisan is:

Design Q Range Rover Q-VR

A Range Rovert azzal szokta mentegetni a brit autós sajtó, hogy egészen jól használható terepen. Szép dolog, és nyilván a hazai mérnökcsapat literszámra verejtékezett, mire elérte, de ez mind lényegtelen: aki terepre akar menni, vesz egy Defendert vagy egy Discoveryt, a Range Rover pedig a sztárfocisták feleségeinek bevásárlóautója marad. A Chelsea Tractor becenév sem véletlenül alakult ki. És ha már úgysem megyünk vele a vaddisznók közé, miért ne tehetnénk még kényelmesebbé?

A főleg magánrepülők belterével foglalkozó Design Q pont ezt tette! A hosszított Range Rover sirályszárnyas hátsó ajtókat és lépcsőket kapott a kényelmesebb beszállás érdekében, a belteret pedig a business class minden javával felszerelték. Bár a cég ezzel a termékkel (is) a közel-keleti vásárlókat célozta meg, megfelelő összegért bizonyosan szállít Magyarországra is, a pihentető utazás pedig sokat megér. A Jaguartól érkező ötliteres V8 duruzsolása biztos nem fog megzavarni.

Fiat 500

Ha másra nagyon nem is, a Rumnapló című Hunter Thompson/Bruce Robinson-film arra jó volt, hogy bizonyítsa: a Fiat 500 nem véletlenül vált népautóvá annak idején. A megoldás ugyan kissé a Rendőrakadémia jelenetére hajaz, de egyúttal új szintre is emeli, amennyiben egyből két ember tölti be a vezető szerepét. Ha pedig két ember odafér, egynek garantáltan elég a hely.

A vászontetőnek köszönhetően a fejtérrel sem lesz gond, de a súllyal vigyázzunk: 13 lóerő limitált mennyiségű csodára képes.

Tovább a tíz érdekes tanulmányautóhoz, melyek átírhatták volna az aszfalt szabályait!