A hágai döntés felforgathatja a brazíliai klímacsúcsot.
A hágai Nemzetközi Bíróság történelmi tanácsadó véleménye alapjaiban változtathatja meg az ENSZ következő klímakonferenciáját, a COP30-at, amelyet november 10–21. között rendeznek meg Brazíliában. A bíróság kimondta: az államok jogilag kötelesek minden rendelkezésükre álló eszközzel megelőzni az éghajlati rendszer károsodását. Dr. Sulyok Katalin környezetjogász, a Durham University docense és az ELTE ÁJK magántanára elemzi, mit jelent mindez a nemzetközi tárgyalások előtt.
A világ országai november közepén Brazíliában ülnek tárgyalóasztalhoz, hogy új vállalásokat tegyenek az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) égisze alatt zajló Felek Konferenciáján, közismertebb nevén a COP30-on. Ez az éves klímacsúcs az éghajlat-politika legfontosabb döntéshozó fóruma, és az eseményre most először olyan helyzetben kerül sor, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság már kimondta:
a klímavédelem nemcsak erkölcsi, hanem jogilag kikényszeríthető állami kötelezettség.
Ez a vélemény új korszakot nyithat a globális éghajlatpolitikában, és alapjaiban rendezi át a jogi felelősség kérdését.
A Párizsi Megállapodás számon kérhető jog
A folyamat a csendes-óceáni Vanuatuból indult, amelyet az elmúlt években hurrikánok és áradások sújtottak. A kis szigetállam javaslatára az ENSZ Közgyűlése 2023-ban egyhangúlag kérte a bíróságot, hogy értelmezze, milyen nemzetközi jogi kötelezettségek vonatkoznak az államokra az éghajlatváltozás elleni fellépésben. Több mint száz állam és nemzetközi szervezet vett részt az eljárásban, a bíróság pedig a legfrissebb tudományos bizonyítékokra, köztük az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) jelentéseire is támaszkodott.
A tanácsadó vélemény legfontosabb üzenete, hogy az államok nem dönthetnek szabadon arról, mennyi erőfeszítést tesznek a globális felmelegedés megfékezésére. A Párizsi Megállapodásban vállalt nemzeti hozzájárulásoknak igazodniuk kell a tudomány mindenkori állásához, és összességükben alkalmasnak kell lenniük arra, hogy a felmelegedést másfél Celsius-fokon belül tartsák.
Dr. Sulyok Katalin környezetjogász, a Durham University docense és az ELTE ÁJK magántanára kiemeli: „Az államok kötelesek a lehető legnagyobb ambícióval eljárni, és ez a kötelezettség nem pusztán szimbolikus, hanem egy szigorú gondossági kötelezettség, azaz
az állam köteles minden szükséges intézkedést megtenni a másfél fokos cél megtartása érdekében.”
A bíróság szerint a környezeti kármegelőzés szokásjogi kötelezettsége kiterjed az éghajlatváltozás okaira is. Ez azt jelenti, hogy minden állam – függetlenül fejlettségétől vagy kibocsátási szintjétől – köteles mindent megtenni, hogy az ellenőrzése alá tartozó üvegházhatású gázok ne okozzanak jelentős károsodást az éghajlati rendszerben.
Kilépni lehet, felelősség alól kibújni nem
A klímaegyezményekből kilépő államokat ugyanúgy terheli a megelőzés és az együttműködés szokásjogi kötelezettsége. Ez a megállapítás közvetlenül érinti az Egyesült Államokat is, amely Donald Trump elnöksége idején – immár másodszor – kilépett a Párizsi Klímamegállapodásból. A bíróság értelmezése szerint az együttműködés kötelezettsége nem az egyezményhez való tagságból, hanem a nemzetközi szokásjogból fakad, ezért az USA-nak ugyanúgy kötelessége fellépni az éghajlati károk megelőzéséért, mint a megállapodásban maradó államoknak. A döntés így világos üzenet: a kilépés nem ment fel a klímafelelősség alól.
A klímatétlenségnek ára lehet
A tanácsadó vélemény a jogsértések következményeit is pontosan felsorolja. Az államoknak meg kell szüntetniük a jogsértő cselekményeket, garanciát kell adniuk arra, hogy a mulasztás ne ismétlődjön meg, és bizonyos esetekben akár kártérítésre is kötelezhetők az éghajlatváltozás okozta károkért. Dr. Sulyok Katalin szerint
„a bíróság megerősítette, hogy elvi jelleggel mindhárom jogorvoslat – köztük az anyagi kártérítés is – megítélhető”.
Ez a megállapítás először teremt lehetőséget arra, hogy az éghajlatváltozás miatt elszenvedett károkért nemzetközi felelősségre vonás történhessen. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy az államok elfogadják valamilyen nemzetközi bíróság joghatóságát a klímaperes jogvitájuk rendezésére.
Bár a tanácsadó vélemény nem kötelező erejű, hatása így is messze túlmutat a hágai bíróság falain. A dokumentum várhatóan hivatkozási alap lesz a jövő klímapereiben, és nehéz lesz figyelmen kívül hagyni a nemzetközi klímatárgyalásokon is.
Magyarország szempontjából is iránymutató a döntés, hiszen hazánkban „jelenleg zajlik egy új, érdemibb rendelkezéseket tartalmazó klímatörvény előkészítése, amely szempontjából szintén meghatározó jelentőségű, hogy milyen éghajlatvédelmi kötelezettségek terhelik Magyarországot a nemzetközi jogi szabályok alapján” – írja elemzésében Dr. Sulyok Katalin.
A hágai bíróság döntése tehát nem csupán jogértelmezés: fordulópont abban, ahogyan a világ az éghajlatváltozás felelősségét kezeli. A klímavédelem mostantól nemcsak erkölcsi, hanem jogi kötelesség is – olyan, amely alól még a legnagyobb hatalmak sem bújhatnak ki. A COP30 pedig így nem pusztán új vállalásokról, hanem a jogi számon kérhetőség korszakának kezdetéről is szólhat.
(Forrás: Másfélfok. A kép illusztráció.)