Attól, mert papíron lejárt egy adott élelmiszer minőségmegőrzési ideje, még nem biztos, hogy nem fogyasztható. Ezzel kapcsolatban adott ki egy hiánypótló „lejárati útmutatót” a Nébih, azaz Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal.
Magyarországon, évente mintegy 1,8 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezik. Ennek jelentős hányada – körülbelül egyharmada – a háztartásokban termelődik, ez pedig azt jelenti, hogy
éves szinten fejenként megközelítőleg 65 kg élelmiszert dobunk ki a kukába, ami élelmiszervásárlásunk 10-11%-át teszi ki*
– derült ki a Nébih Maradék nélkül programjának részletes tájékoztatásából.
* A becsült EU-s átlag egyébként ennél jóval magasabb, 92 kg/fő, ami a nyugati tagállamok magasabb vásárlóerejének köszönhető.
Megjegyeznénk, hogy fontos elkülöníteni egymástól
- a nem elkerülhető (pl.: tojáshéj, csontok),
- a potenciálisan elkerülhető (pl.: almahéj, csirkebőr, kenyérhéj) és
- az elkerülhető élelmiszerhulladékokat (pl.: tárolási problémák miatt megromlott, vagy feleslegesen megvásárolt élelmiszerek).
Az utóbbi a teljes élelmiszerhulladék mennyiségének 48-49%-át teszi ki, vagyis közel a felét.
Tehát egy főre vetítve, évente mintegy 32-33 kg élelmiszerhulladék keletkezik, ami tudatos fogyasztói magatartás esetén elkerülhető lenne
– ráadásul a háztartásokban keletkező élelmiszerhulladék 63%-a kommunális hulladékként végzi, ez pedig környezetünk szempontjából a legkedvezőtlenebb hulladékkezelési megoldás.
A probléma megoldásához, vagy legalább mérsékléséhez nem több pénzre, hanem több figyelemre lenne szükség
Talán egyértelműnek tűnik, de nem árt hangsúlyozni, hogy a tudatos és biztonságos élelmiszervásárlás, tárolás és kezelés segítségével máris sokat tehetünk a környezetükért. A Nébih pedig arra a fontos, ám közel sem egyértelmű dologra hívja fel a figyelmet ezzel kapcsolatban, hogy
„a minőségmegőrzési idő** a tartósabb termékeken szerepel, így lejárta nem feltétlenül jelenti azt, hogy az élelmiszert ki kell dobni. Elképzelhető, hogy egy-egy ilyen élelmiszer minősége már nem olyan, mint egy frissebb terméké. Viszont, ha bontatlan, sértetlen csomagolásban, a gyártó ajánlásának megfelelően tároltuk és kibontás után a normál termékhez képest nem tapasztalunk számottevő elváltozást (íz, szín, szag, állag), a lejárt minőségmegőrzési idejű termék akár még hetekkel, hónapokkal a lejárati idő után is elfogyasztható. Egy doboz konzerv, vagy egy üveg ásványvíz a lejárat után akár 1 évig is jó lehet még”,
ugyanakkor hozzáteszik, hogy ettől függetlenül a lejárt élelmiszereket továbbra sem lehet kereskedelmi forgalomba hozni.
** Az élelmiszereinken kétféle lejárati dátumjelöléssel találkozhatunk:
- Fogyaszthatósági idő: a romlékony áruk jelölésére szolgál, amiknél a lejárat után komoly egészségügyi kockázattal kell számolni. Ezekkel nem szabad kísérletezni, inkább dobjuk ki, még akkor is, ha sajnáljuk elpazarolni az élelmiszert.
- Minőségmegőrzési idő: a hosszabb ideig eltartható élelmiszereken található, azt az időtartamot mutatja, ameddig elvárhatjuk a gyártó által garantált minőséget, például ízt, illatot, színt vagy állagot. Az adott dátum után minőségükből, élvezeti értékükből veszthetnek ezek a termékek, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem fogyaszthatók.
Hogy egy kicsit szemléltessük is ezt a dolgot, megmutatjuk a Nébih szakemberei által készített diagramot, amiből megtudhatod, hogy az egyes, minőségmegőrzési idővel rendelkező termékek lejárat után még mennyi ideig maradhatnak biztonságosak – íme:
Megjegyzik, hogy „az ajánlott intervallumok kizárólag a minőségmegőrzési idővel ellátott, megfelelően tárolt élelmiszereknél tekinthetők irányadónak. Továbbá minden esetben egyéni mérlegessel lehet csak eldönteni, hogy valóban fogyasztható-e a termék”.
(Forrás: Nébih, maradeknelkul.hu, fotó: Nébih, Getty Images)
