Időről időre felröppen az alapjövedelem bevezetésének igénye, ami szerint mindenkinek alanyi jogon járna egy bizonyos összegű juttatás havonta, feltétel nélkül. Erre utal a teljes név is: feltétel nélküli alapjövedelem (FNA). De...

• hogyan vezethetnénk be egy ilyen intézkedést, ha már a nyugdíjrendszer is recseg-ropog?
• milyen kísérletek történtek eddig és milyen eredményt hoztak?
• és egyáltalán honnan származik maga az ötlet?

Körbejártuk az alapjövedelemmel kapcsolatos legfontosabb kérdéseket Szentpéteri Györgyivel, az Első Magyar Feltétel Nélküli Alapjövedelemért Egyesület elnökével beszélgetve.

Régebbi, mint gondolnánk

Meglepő, de az alapjövedelem ötlete a görögöktől származik, ahol a városállamokban a polgárok között egyenlő arányban földet osztottak szét, és azt megművelő rabszolgákat is kaptak, hogy minél több idejük legyen a közügyek gyakorlásához. Persze ma már nem értelmezhető a görögök módszere, de az elképzelés lényege mégis nagyon hasonlít az alapjövedeleméhez. Később, a középkorban Morus Tamás is egyfajta jóléti államot álmodott meg az Utópiájában, majd a történelem során időről időre előkerült – mondja Szentpéteri, megjegyezve, hogy

„a mai formájában a FNA nem elsősorban a szegénység felszámolására indult el, hanem a robotizációval és az automatizációval együtt jelent meg.”

A technikai fejlődés az élő munka nagy részét ki tudja váltani, ezért a hangsúly fokozatosan a szellemi tevékenységek felé terelődik.

Egy közkeletű észlelés szerint az ipari forradalom óta egyre kevesebbet kellene dolgoznunk, mégsem ez történik, de az egyesületi elnök cáfolja ezt, mondván akkor a gyárakban napi 12 órát dolgoztak, alapvető volt a hétvégi munka, és nem létezett a szabadság intézménye sem. Ma már ez nincs, az pedig más kérdés, ha valaki a saját jólétért önként több munkát vállal. Ezen kívül lassan terjed a négynapos munkahét, és többféle szabadság létezik speciális helyzetekre (apaszabadság, betegszabadság).

Alapjövedelem kísérletek a nagyvilágban

Számos helyen vezettek már be meghatározott időre alapjövedelmet a világon, Szentpéteri két általános tanulságot emelt ki, attól „függetlenül, hogy egy szegény afrikai faluban vagy az Egyesült Államokban történt”: javult az emberek jólléte, ami például érezhetően könnyített az egészségügyi rendszer terhein, másrészt nem kevesebbet, hanem még többet dolgoztak, mert inkább növelni akarták a kapott összeget. Az alapjövedelmet kapóknak

„lett egy biztos alapjuk, és ha világkörüli útra nem is tudtak menni, biztonságban érezték magukat, és nem függtek egy munkaadó kényétől-kedvétől”.

Ezek a kísérletek általában két-három évig tartanak, de vannak kivételek: Alaszkában 1982 óta működik egy olajbevételekből finanszírozott állami alap, amivel megelőzik a mélyszegénység kialakulását. Az egyesül államokbeli kísérletek külön fejezetet érdemelnének, mert meglepő módon a világ egyik „legkapitalistább” országában is számtalan alapjövedelem-kísérlet zajlik – a Stanford Egyetem térképe alapján 104 város próbálta már ki, és a nagyobbik részük most is aktív. Euróban egy barcelonai és egy finnországi kísérlet volt a legnagyobb, 1000, illetve 2000 résztvevővel, mindkét esetben 24 hónapig, de többek közt Iránban, Mongóliában, Kínában, Indiában, Brazíliában és Namíbiában is zajlott kísérlet, míg Ugandában érdekes módon kettő is, igaz kevés, néhány száz résztvevővel.

Hogyan működik?

Egy valódi FNA – ahol mindenki kap egy fix összeget havonta –, megvalósíthatatlannak tűnik, Szentpéteri szerint azonban ez csak egy döntés kérdése. A LÉT munkacsoport 2014-es tanulmányára hivatkozik, ami akkor havi 25-75 ezer forintos, minden magyarnak járó támogatással számolt. A munkacsoport – amelynek tagja volt Surányi György volt jegybankelnök és Ferge Zsuzsa szociológus is – „létpénznek” hívta a jövedelmet. Úgy számoltak, hogy az alapjövedelmet lehetne finanszírozni a költségvetésből, de ehhez át kellene alakítani az adórendszert és a jóléti juttatásokat (lényegében megszűnnének bizonyos segélyek, támogatások, bár a nyugdíj, mint szerzett jövedelem maradna), ám minden nehézség ellenére

„a történelmében először Magyarországon megszűnne a nincstelenség”.

Azért az alapjövedelem korlátlan bevezetésével kapcsolatban vannak kétségeink, elvégre a nyugdíjrendszer is recseg-ropog a fejlett világ jelentős részén, az FNA viszont jóval szélesebb kört érintene. De hát éppen ezekről érdemes elgondolkozni vagy meghallgatni az egyesület valamelyik vitaestjét. A LÉT csoport tanulmányát ugyanis követték újabbak, logikusan, mert reagálni kell a folyamatosan változó világra – ki látta előre 2014-ben a koronavírus-járványt? Másfelől nem kizárólag az államra lehetne támaszkodni, például az alapjövedelem finanszírozásába beszálló vállalatok kaphatnának adókedvezményt, azaz lehetne egyfajta szponzorációs háttere is akár.

Nem biztos, hogy pénzt kellene adni

Bár definíció szerint az alapjövedelemnek „akkora összegnek kell lennie, ami az alapszükségleteit fedezi”. Kérdés, hogy ebbe beletartozik-e az oktatás, az egészségügyi ellátás, a közlekedés is? Ha ehhez hozzávesszük a mostani magas inflációt, elég képlékeny, hogy a mindenkori FNA-nak mekkora összegnek kellene lennie. Itt jön a képbe egy hazai építész felvetése, aki a Nemnövekedés Facebook-csoportban felvetette, hogy

nem pénzt kellene adni, hanem napi 2000 kilokalóriát és +18 Celsius-fokot.

Vagyis a biztonságot nem feltétlenül pénzben kell mérni, hanem akár az alapvető létfeltételek stabil megteremtésében. Végül is a közvilágítás is „jár” mindenkinek, vagyis kicsit elvontabban, de ugyanúgy alapszolgáltatás, mint az alapjövedelem, mégis természetesnek vesszük, egyszerűen mert régóta velünk van.

Tényleg nem csinál semmit, aki fix pénzt kap havonta?

A legáltalánosabb FNA elleni érv szerint az alapjövedelemet kapók nem motiváltak arra, hogy bármit is csináljanak – ezt még Ferge Zsuzsa is reálisnak látta annak idején. Az FNA-ért dolgozók-lobbizók viszont a biztonságot emelik ki, és az eddigi kísérletek eredményét, miszerint stabilabb háttérrel bátrabban vállalkoznak az emberek, és inkább a még több pénz keresésében motiváltak.

Más gyakorlati példák is vannak: Kurtis Lee, aki rendszeresen foglalkozik az FNA-val (guaranteed income vagy universal basic income) a New York Timesban, a tavaly szeptemberi, amerikai helyzetet bemutató körképét a munkáját elveszítő Alondra Barajas történetével indítja, aki az Instagramon talált rá Los Angeles pilot programja, és így jutott havi ezer dolláros alapjövedelmhez, ami megmentette attól, hogy padlóra kerüljön, miközben az újszülött fiáról is gondoskodnia kell.

És persze vannak az utópisztikusabb elképzelések: az ember felszabadul, nem vívja tovább mindennapi harcát az életben maradásért, se stressz, se nyomás, a korábban csak sejtett-remélt művészi vénája létezőnek bizonyul, a kreativitása kiteljesedik, önmegvalósít, szárnyal, s örökbecsű műveket hoz létre mindannyiunk épülésére.

Ha mindenkinek járna az FNA, biztosan volna példa ilyenre is. De nem vennénk mérget arra, hogy a nagy tömeg minden egyes polgára élne ezzel a csodás lehetőséggel. Bár ki tudja, ki kellene próbálni.

Na most akkor eljön az idő, amikor lesz FNA?

Felmerül a kérdés, hogy ha ennyire egyértelműen jó hatással van az FNA, a kísérletek eredménye zömmel pozitív, és vannak jóléti, az egyenlőséget fontosnak tartó államok – például a skandináv régió országai –, akkor miért nem vezetik be nagyobb léptékben?

„Szép lassacskán, de efelé megy az egész világ” – jelenti ki Szentpéteri, és felhívja a figyelmet, hogy a fejünkben egységes fogalomként létező alapjövedelem számos eleme a gyakorlatban kezd megvalósulni: ilyen lehet sok jóléti juttatás, segély, az ingyenes tömegközlekedés, a rezsitámogatások, sőt „a Covid alatt kifejezetten alapjövedelmet kaptak az emberek sok helyen Nyugat-Európában”. Ezek ma még mind töredezetten vannak jelen, de egy irányba mutatnak, tehát elkerülhetetlen lesz az FNA bevezetése. Szentpéteri Németh Tibor megatrend kutatót idézi:

„Mit izgultok, előbb-utóbb mese nincs, előbb-utóbb úgyis mind kaptunk majd alapjövedelmet. Ha tetszik, ha nem, megérkezik”.

Merész állítás, de valóban mintha a sok, ma még töredezetten jelen lévő intézkedés ebbe az irányba mutatna. Sokat mondó Kurtis Lee említett amerikai körképe is. „Városról városra terjed az alapjövedelem – írja. – 2020 óta az ország 48 városában indultak alapjövedelem programok. Vannak köztük helyi, állami és szövetségi szintűek, kormányzati és magánfinanszírozásúak. Jack Dorsey korábbi Twitter-vezér 18 millió dollárt adományozott egy ilyen kezdeményezésre, míg Kalifornia állam a mozgalom epicentruma lett.”

Szóval a mozgalom terjed, és a pártolói sokféle alternatíván gondolkoznak. Az ellenzők azt mondják, a valódi, országos szinten bevezetett alapjövedelem (amire még soha, sehol nem volt példa természetesen) iszonyatosan drága és kontraproduktív lenne, a hívei pedig azt, hogy hosszú távon elkerülhetetlen.

Nem akarunk állást foglalni, a jövő ugyanúgy ismeretlen nekünk is, mint bárki másnak, de minimum annyit el tudunk képzelni, hogy a nagy közös gondolkodás szül majd sok-sok olyan elemet, amit a különböző kormányok a gyakorlatba is átültetnek majd.

(Fotók: Unsplash, illusztráció)

Ez is érdekelhet: