Walter Palmer nagy bajban van, és ez remek hír. Ráadásképpen pár gondolat a vadász-gate-hez.
Három nap telt el azóta, hogy a Playeren írtunk Walter Palmerről, a seggfej fogászról, aki fizetett segítőkkel kicsalt egy zimbabwei nemzeti park területéről egy védett oroszlánt, és 40 órás üldözés után lelőtte, majd lefejezte és megnyúzta. A két helyi vadászt már letartóztatták, és remélhetőleg hasonló vár a minnesotai fogorvosra is, aki azóta kénytelen volt ideiglenes jelleggel bezárni a rendelőjét.
Fejlemények:
1. Az Amerikai Hal- és Vadgazdasági Szövetség keresi a tagot, hogy elbeszélgessenek vele. A Reuters hírügynökség szerint sanszos, hogy megsértette a Lacey-törvényt, amely szerint más országokban szerzett vadakkal való kereskedés szövetségi bűnügynek számít. Edward Grace szóvivő szerint egyelőre nem sikerült kapcsolatba lépniük a fogorvossal.
2. Zimbabwe is bejelentkezett: Oppah Muchinguri, környezetvédelmi miniszter a fogorvos kiadatását kérte, hogy felelősségre vonhassák a tetteiért.
3. Jelenleg is fut egy petíció a Fehér Ház oldalán, hogy adják ki a zimbabwei hatóságoknak Dr. Walter Palmert. A cikk írásának pillanatában az aláírók száma 173 ezernél tart.
A nemzetközi helyzet tehát fokozódik.
Pár napja írtam egy cikket, ami kapcsán jó pár komment jelent meg a Player Facebook-oldalán és Gergő kollégám még egy válaszcikket is írt, hogy védelmébe vegye a vadászok kultúráját.
Az említett cikkem végén azt javasoltam, hogy minden hobbivadász, sportból vadászó egyén menjen ki egy erdőbe, és basszák fejbe egymást, ami nyilvánvalóan költői túlzás volt, és frusztráltságomban írtam. Elnézést kérek. Természetesen nem szeretném, ha bárkinek baja esne, és azt sem, hogy emberek fejbe verjék egymást. Ez inkább a vadászkultúra iránti ellenérzésem metaforája volt, ami azóta sem szűnt meg.
A vadászat, mint sport ugyanis rossz, erkölcstelen, etikátlan, embertelen, szalonképtelen, és még lehetne sorolni a teljesen indokolt jelzőket, és be kellene szüntetni, éppen úgy, mint a spanyolországi bikaviadalokat és az angliai rókavadászatot.
Utóbbi két sport/hagyomány törvényi szintre emelt betiltásából tökéletesen lemérhető, hogy nem futurisztikus elképzelés egy olyan társadalom, amelyben nem tűrik meg ezeket a tevékenységeket. Éppen ezért arra hivatkozni, hogy a vadászat évszázados érték és hagyomány nagyon sovány érv. Értem én, hogy ez miért számít alaptoposznak vadászkörökben, de azért, mert a vadászok ezt hiszik, még nem feltétlenül igaz.
A társadalmak fejlődnek, így egy halom rossz szokást sikerült elfelejtenie a civilizált emberiségnek: például már nem engedünk össze arénákban embereket – pedig ez az ókori Rómában évszázadokig szokás volt, már nem tűzik ki senki fejét a városfalra, vagy állítják pellengére a főtéren és így tovább. Pár éve itthon még nem lehetett bíróság elé állítani azt, aki az udvarában agyonverte a kutyáját, ma igen. A kutyaviadalok 2004 óta illegálisnak számítanak Magyarországon is, a számos kultúrában több százéves hagyománynak számító kakasviadalok rendezését szinte a világ minden részén betiltották, van, ahol már 150 éve. Botswanában tíz éve tiltották be az oroszlánok vadászatát, tavaly minden formáját, és nem omlott össze az ország és a gazdasága sem. Cecil halálának következményeként négy kongresszusi képviselő július 31-én benyújtott egy törvénytervezetet, hogy vadászok veszélyeztetett fajok trófeáit ne vihessék vissza az Egyesült Államokba. A vadászatot nem szünteti meg, de ez is egy lépés a változás felé.
Tele van a padlás meghaladt, kezdetleges, emberhez méltatlan szokásokkal. A falra kiakasztott állattetemek ideje lejárt. Nem kell mást tenni, mindössze be kell tiltani a sportvadászatot, és pár évtized alatt csak egy rossz emlékű, primitív szokás lesz a múltból.
Hivatásos erdő- és vadgazdasági szakemberekre természetesen szükség van. A vadállomány karbantartására szükség van, ezt legutóbb is leírtam. Hivatásos vadászoknak ki kell tudniuk lőni állatokat, de ezzel a lehetőséggel csak nekik kellene rendelkezniük. Senkinek sem szabad utálnia, kritizálnia, helytelenítenie a hivatásos vadászokat, mert nincs miért. A tevékenységükből származó húst is vadgazdaságoknak kellene értékesíteni, így bevételük is lenne, és vaddisznópörkölt is jutna mindenkinek, aki azt szereti. Ez egy bevált üzleti modell például a Hortobágyi és más nemzeti parkok esetében, lásd szürkemarha- és mangalicaszalámi (félreértés ne essék: nem ennyiből áll az üzleti modell, de a része).
Az, hogy állítólag nincs elég vadász, és ez rengeteg pénzbe kerülne, ezért kellenek a hobbiból vadászók, nem jelenti azt, hogy a jelenség maga jó és meg kellene békélni ezzel a helyzettel. Azzal védekezni, hogy az amatőr vadásztársaságok hozzájárulnak a vadvédelemhez, a fajok fenntartásához, visszás, mert az állat- és természetvédő szervezetek is hozzájárulnak, mégsem érzik feljogosítva magukat a gyilkolásra, és nem kell hozzá hatvan döglött fácán, húsz vadkacsa, négy vadmalac, két szarvas és egy medve, hogy csoportkép készüljön róluk.
A hobbiból történő vadászat problémájának semmi köze az őzpörkölthöz, meg a hentesekhez, vágóhidakhoz, vagy hogy hogyan tartják a csirkéket, és mit csinál egy macska az egérrel. Ez nem a húsevők vs vegetariánusok vita. Nem azért rossz a hobbivadászat, mert vannak fürjeket lopó orvvadászok, seggfej és félművelt hobbivadászok, rosszul célzó vadászok, akik a kollégájukat lövik le. Arról szól, hogy állatokat ölni szórakozásból, hobbiból, szabadidős tevékenységként helytelen. Akkor is ha 180-as IQ-ja van és a Magyar Tudományos Akadémia tagja vagy ha Ernest Hemingwaynek hívják. Egyelőre még csak erkölcsileg számít helytelennek, de egy önmagát fejlettnek tekintő társadalomnak meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy jogilag is az legyen. Gergő kollégám remek cikkében volt egy idézet a nemzetközi vadvédelmi szervezettől:
„A vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel, elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez.”
Nekem csak egy kérdésem lenne zárásképpen:
A természet szeretetéhez, a szabadság megismeréséhez, a jó ízléshez, tisztelethez, a természet elmélyült megfigyeléséhez egyeseknek miért kell puska és az, hogy megölhessenek valamit?
(Fotók: Daily Mail, Guardian)