Mennyire szépek a lengyel lányok? Mennyire olcsó a lengyel vodka? Meg tudsz úszni egy krakkói hétvégét anélkül, hogy becsajozz vagy hogy valaki betörje az orrod? Mi már tudjuk és nem félünk elmondani.

Hárman csapatunk Szlovákián keresztül a sebességhatárok makacs betartása mellett egy cserszegi fűszeres hatékony, de cseppet sem tolakodó társaságában. Az audioszisztem már negyedjére izzadja magából max hangerőn a Willst Du című, kissé már megkopott partiklasszikust. Ha valamelyikünknek sikerül egy nyomdafesték-idegen poénnal eltalálni a két felhördülő basszus közötti szünetet, visítunk a röhögéstől, egyébként nem múló lelkesedéssel bólogatunk a zenére és adogatjuk ide-oda az üveget.

A küldetés célja egyszerű, mint a vodka: bepartizni Krakkót

Kultúra, városnézés, történelem – fontos dolgok, de ezen a hétvégén csak akkor foglalkozunk velük, ha az arcunkba másznak, vagy ha miniszoknya van rajtuk combfixszel. Az út alig négyszáz kilométer, de mivel Budapest és Krakkó között nincs autópálya, ezért a trip hat órája alatt a Willst Du úgy elkopik, mint az anyós- és a hátsó ülés között non-stop ingázó Frittmann. Ipari techno helyett előkerül a Biffy Clyro, az ortó poénkodás pedig átmegy magasfilozófiába. Szerencsére még azelőtt beesünk a szállásra, mielőtt konszenzusra jutnánk az élet értelme tekintetében, az itt tartózkodás ideje alatt pedig a továbbiakban nem sok filozófiáról esik szó.

Krakkóban a történelmi belváros viszi a prímet, ami a térképen a Stare Miesto feliratú, parkokkal övezett csepp alakú terület és éjszaka bizony elég szimpatikusan néz ki. Este itt hatalmas a pörgés és minden hatodik négyzetméterre jut egy hosztesz, aki nagyon igyekszik beterelni téged valamelyik közeli night klubba, ahol alkalmad nyílhat "veri bjutiful néked görl"-öket bámulni egy korsó Żywieccel a kezedben. Végül egy elsősorban helyiek által látogatott sörözőben kezdjük az estét, majd a mellette lévő diszkóban fejezzük be. Az első éjszaka nem éppen kellemes tanulsága, hogy a lengyel srácok jó része előszeretettel dobja fel a szórakozást egy kis balhéval – vagy csak én vagyok mindig rossz helyen, rossz időben. Persze a baromarcokat nem túl nehéz felismerni, mert ez az állatfajta általában lökdösődve szeletel, de sajnos nem mindig sikerül tartani tőlük a kartávolságot. Peti barátommal még egy rögtönzött földharcnak is szemtanúi vagyunk a táncparkett közepén, melyet látva vinnyogva röhögünk és csak a szerencsének köszönhető, hogy nem rántanak be minket is egy kis baráti ölelkezésre.

Valami ilyesmi

Az első este tanácstalanságából tanulva a második nap már példás előrelátással rendesen betárazunk Tinder-matchekkel és aki hajlandó válaszolni, azt ki is faggatjuk, hol érdemes elverni a nálunk lévő jó lengyel złotyt. Mivel a legtöbb leányzó a Pijalnia Wódki i Piwa nevű lokált javasolta, és mert maximálisan egyetértünk abban, hogy egy Vodka és sör nevű hely egészen egyszerűen nem okozhat csalódást, ezért megfogadjuk a tanácsot. A kocsmában sikerül odakérezkedni egy háromtagú hölgytársaság mellé egy nagy kerek asztalhoz az egyik sarokba. A hely falai megsárgult újságpapírokba vannak csomagolva, amit néhány nem szomjas vendég itt-ott rajzolt pöcsökkel súlyosbított.

Ennyike

A pult mögött szorgoskodó helyes lányka ránézésre nem több húsznál, és olyan hamiskás mosollyal szolgál ki, mintha csak ő tudná, mit is iszol pontosan, vagy mintha nem lenne rajta bugyi. A lelki nyugalmunk érdekében inkább az utóbbit próbáljuk mantrázni, miközben sorban kérjük ki a szódát, fejenként egy-egy dupla Żubrówkával. Peti egy ponton megjegyzi, hogy a pultos csajt nagyon durván megismerné, én pedig ekkor veszem észre, hogy a lábam előtt egy levitézlett óvszer árválkodik a kocsma padlóján. Nincs mese, valaki bizony ezen a szent helyen, a körasztal mögött, a sarok sötétjében megbújva nem túl rég jól megismert valakit, erre pedig mindenképpen innunk kell egy tósztot. Ha ez a koton mesélni tudna, meg is lenne a sztori ma estére – jegyezzük meg, aztán folytatjuk a közelebbi ismerkedést lengyel barátaink nemzeti italával.

Krakkóban ezt iszod

Mivel nem akarjuk, hogy a szemünk még azelőtt álljon keresztbe, hogy felvennénk a gömbölyű talpú cipőt egy közeli diszkóban, ezért az egyik vodkát a biztonság kedvéért mindig bekeverjük szódával, a kocsmában ücsörgő helyi alkeszek pedig ilyenkor egy emberként hördülnek fel. Az egyik srác még oda is hív a pulthoz, hogy megmutassa, hogy kell inni a vodkát és a szódát; kikéri, lehúzza a szeszt, majd a szódát odatolja elém. Nem vagyok az a sértődős fajta – meg amúgy is, "Polak, Węgier, dwa bratanki...", azaz "lengyel, magyar, két jó barát..." – ezért mosolyogva köszönöm meg a leckét, aztán visszaülök a helyemre, ahol a szemben ülő lányok megkérdezik, olaszok vagyunk-e. Amikor közöljük, hogy magyarok, a csajok arca felragyog, mint egy bemelegedő higanygőz lámpa. Nagyon úgy tűnik, hogy találtunk egy helyet, ahol az állampolgárságunkkal simán csajozni lehet, ráadásul ezen a helyen 4 zloty a Żubrówka.

Éjfél után a tömeg láthatóan elkezd átszivárogni a közeli táncolós helyekre, ezért mi is hagyjuk a kotont tovább árválkodni, remélve, hogy a holnapi vendégek már nem fognak vele találkozni. Szinte az összes tinderes ismerősünk a Frantic nevű klubot javasolta, ami történetesen alig húsz méterre van a kocsmától, ezért nem bonyolítjuk az esténket felesleges téblábolással, és egy viszonylag izmos beugró (fejenként 40 złoty) kiperkálása után már bent is vagyunk a sűrűjében. Nos, nincs értelme tagadni; ezen a szórakozóhelyen a lányoknak kiosztható legalacsonyabb pontszám egy tízes skálán hét, de inkább nyolc pont környékére tehető, ráadásul erősen a szebbik nem irányába kilengő ivararányt tapasztalunk.

Ők is lengyelek

Orvul összekutyult vodka-szódával a kezünkben kezdjük el a topogást a pult mellett, amikor megjelenik egy kisebb hölgykoszorú, élén egy mosolygó szőke lánnyal – olyan brutális kisugárzással, ami még egy enervált pandában is romantikus gondolatokat indukálna –, aki minimális szövegelés után magára rántja Petit. Amíg ő sodródik az eseményekkel, én, hogy ne álljak úgy, mint egy tök, a társaságban lévő barna hajú szépséggel kezdek smúzolni. Elég hamar kiderül, hogy ő is legalább annyira kedves, mint a barátnője. (kacsintós szmájli)

Nem hencegni támadt kedvem, a krakkói éjszakában tényleg ez megy. A lányok itt nyilvánvalóan nem a "tűnj elérhetetlennek" taktikát követik. Nyitottak, vidámak és bevallottan az ismerkedés céljával vetik bele magukat az éjszakába. Ha mást nem is, ezt tényleg érdemes lenne eltanulni a lengyelektől.

Reggel hét körül indulunk vissza a szállásra, de először még megállunk betolni az arcunkba egy gyros-féleséget, amikor hirtelen odalép hozzánk egy tőlünk körülbelül egy fejjel alacsonyabb arc és elkezd kötekedni minden látható ok nélkül. Egymásra nézünk, közben a nő kiadja a gyrost, mi pedig otthagyjuk a hülyegyereket a gondjaival együtt, hadd beszélgessenek. A hazaút sajnos ezután sem zökkenőmentes, mivel Péter kérlelhetetlenül megindul Varsó irányába és csak négy-öt saroknyi vándorlás után sikerül jobb belátásra bírnom. Három óra alvás után kocsiba verjük magunkat és irány Budapest.

Visszatérünk?

Krakkó csak azért nem egyértelmű particélpont a magyar fiatalok számára, mert a közelség ellenére igen körülményes megközelíteni. Azért elkeseredni nem kell, a két végigszórakozott éjszaka alatt kialakult erősen szubjektív értékítélet alapján megegyeztünk abban, hogy Budapest simán állja a sarat, ha összehasonlításról van szó – a pezsgés, a gyönyörű lányok tekintetében legalábbis mindenképpen. Ami számunkra kihagyhatatlanná teszi Krakkót, az a visszafogott árfekvés és a lengyel lányok nagyon szimpatikus nyitottsága. A hőbörgős jampiktól nem kell félni! Nekem például csak egyszer fogták meg a torkom, de az is csak annyira volt komoly, mint egy napirend előtti felszólalás a Parlamentben.

A végszót nem is akarom beszennyezni a balhés témával, hiszen kellő önuralommal és optimizmussal a felesleges izmozást nem annyira nehéz elkerülni. Összegzésül inkább Arnold mestert hívom segítségül, akinek híressé vált beszólása tökéletesen lefedi Krakkóval kapcsolatos gondolataimat.

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon