Stefano Boeri olasz építészt egy csapásra világhírűvé tette a milánó Függőleges erdő (Bosco verticale) toronyház, pontosabban két toronyház, amelyben összesen 113 lakás van, és sűrűn telepítettek rá növényzetet: mintegy 2100 különböző fa-, cserje- és növényfaj borítja.

Boeri azóta a világ számos pontján tervez hasonló épületeket, nemrég pedig felvetette: mit jelentene, ha elterjedtebbek lennének ezek a házak?

Boeri a gondolatkísérlet kedvéért vett egy mindenki számára ismert helyszínt, a New York-i Central Parkot, és feltette a kérdést: mennyi szomszédos toronyházon férne el ugyanannyi fa, mint a hatalmas, 3,4 négyzetkilométeres parkban?

Nos, a Central Parkban mintegy 18 ezer fa van, az építész becslése szerint pedig elég lenne húsz, legalább kétszáz méter magas toronyházat megpakolni fákkal, hogy kiegyenlítsenek. (Az erről készült videót itt találod.)

A fákkal és az egyéb növényzettel együtt a két milánói torony felér öt hektár (durván öt focipályányi) parkkal.

És itt van a lényeg Boeri szerint: öt hektár az 50 ezer négyzetméter, míg a tornyok összesen csak ezer négyzetméternyi helyet foglalnak el a városban.

Nyilván nem az a logikus következtetés, hogy építsünk be minden parkot, hanem az, hogy a meglévő épületállomány „függőleges erdősítésében” óriási lehetőségek vannak – kérdés persze, az épületek milyen arányán megvalósítható ez.

Mindenesetre olyan panelház van Bordeaux-ban, aminek a teljes homlokzatára utólag szereltek teraszokat. Ebből kiindulva nem lehetetlen az erdősítés sem.

És – teszi hozzá Boeri – a függőleges erdőnek számos más előnye is van: élhetőbb lakókörnyezetet jelent, csökkenti a zajt, a port, a légszennyezettséget, és jelentősen javítja a biodiverzitást.

(Fotók: Unsplash)

Ez is érdekelhet: