Ez most nem egy mankó akar lenni, amit a hónod alá csapva egy kicsit sikeresebben lavírozhatsz az online társkeresés Photoshop-szagú dágványában.
Ha ilyen kell, adom:
Egy kicsit régi, néhány ponton már pettyet elavult, de a lényeg ott van benne. Jó egészséget hozzá!
Ez itt inkább egy amolyan katasztrófagyűjtemény, amiből egyébként simán tanulhatsz annyit, amennyit a kedves kolléga fentebb csokorba szedett tippjeiből lehet. Egyszer, többször, vagy – ami még rosszabb – folyton elkövetett hibák, amelyek közül többe tuti te is rendszeresen beleszaladsz. Ha mást nem is, annyit mindenképpen kapsz ettől a cikktől, hogy rájössz, nem vagy egyedül a kínjaiddal.
Na lássuk akkor!
Amikor a kevés hűhó is sok
Megvan az a csaj, aki már a bemutatkozásában leírja, hogy egy sima köszönéssel vagy mizuval be se támadd, mert nem fog válaszolni? Aki egy ehhez hasonló pályázatkiírással kezdi, arra tényleg nem érdemes mizukat pazarolni, hiszen van egy ennél sokkal lényegesebb kérdés, amivel beröffentheted a kommunikációt, ez pedig így szól: „mégis, mi a jó fenét képzelsz, ki vagy te?”.
Egyáltalán, miért gondolja bárki a Tinderen, hogy a másik félnek kell hálásnak lennie a párba állásért? Mit kellene bebizonyítanod egy olyan embernek, akiből egyelőre nem látsz többet néhány durván megkomponált fényképnél? Még az is előfordulhat, hogy a mizuallergiás hercegnő főállásban portásként vagy Segíthetek Giziként dolgozik egy szoláriumban, és csak a Tinderen, meg péntek este a Yellow-ban tudja eladni magáról, hogy többet ér egy hanyagul odavetett mizunál.
Ez nyilvánvaló tény, a lelke mélyén minden párkereső tudja, mégis sikerül olykor felülni a hype-vonatra és értékes órákat elpazarolni azért, hogy elkápráztass valakit, akiről egy személyes találkozó alkalmával azonnal levágnád, hogy két olcsó koktélnál több energiát nem érdemes belefeccölni.
Épp ezért, ne akarj senkinek kisregényt írni! A párba állás igazából arra való, hogy belátható időn belül randi legyen belőle. Ha a másik már a találkozó előtt elvárja, hogy összetörd magad érte, elfelejt válaszolgatni, nem kérdez tőled semmit, vagy érezhetően csak az agyad húzza, mehet a levesbe!
Magadnak spórolsz felesleges vesződséget. Ha ez esetleg még nem egyértelmű a számodra, előbb-utóbb úgyis rájössz.
Amikor túl sok a hűhó a semmiért
A flegmah csitriken kívül a másik veszélyes csoport az instahercegnők klánja. Elárulok egy titkot: a mostani fiatal (de már lőhető, értsd: huszonéves) csajok semmivel nem néznek ki jobban, mint ahogy a fiatal csajok kinéztek tíz-húsz évvel ezelőtt. Csak amíg azok önértékelését maximum a Fa tusfürdő-reklámban meztelenkedő modell tökéletes teste cseszegette, ezeknek a maiaknak az egészséges énképét állandó támadás alatt tartja egy rakás szénné botoxozott, szarrá műtött, sterilre photoshoppolt és szoborrá filterezett instaceleb. (Szevasz, Zimány Linda!)
Nekem konkrétan volt olyan randim, ami miatt 200 kilométert utaztam, aztán simán hátraléptem kettőt, amikor a hölgy elém toppant. Vittél már el úgy valakit vacsorázni, hogy közben végig azon járt az agyad, hogy „csak nehogy hozzám érjen!”?
A hazaúton konkrétan azon gondolkodtam, hogy be kellene perelni az Instagramot a picsába, amiért elhitette az emberekkel, hogy mindenki úgy néz ki, mint az InStyle magazin tetszőleges reklámoldala.
Természetesen én voltam a hülye, hiszen minden barom tudja, hogy...
- nem vezetsz egy randiért 200 kilométert, főleg akkor nem, ha Budapesten laksz, ami konkrétan tele van nőkkel.
- nem viszel el senkit első randi gyanánt vacsorázni, amikor elsőre egy kávé is simán megteszi.
- ha a képek úgy néznek ki, mintha több lenne rajtuk az utómunka, mint a természetes fény, akkor készülj fel a legrosszabbra!
Na gyorsan egy kis disclaimer: ha a lány okos, érdekes, vagy legalább kedves, akkor az ember hajlamos megbocsátani, amiért a képei úgy konvergálnak a valósághoz, mint a mirelites dobozokra bevágott reklámfotók. Sajnos azonban az a helyzet, hogy aki ennyi energiát fektet abba, hogy az Instagramja roskadozzon a tökéletesre csiszolgatott tükörszelfiktől, az általában ezeket az emberi értékeket elfelejti fejleszteni.
Amikor túl kevés a hűhó, pedig több kellene...
Az a gond, hogy a Tinder nem igazán kedvez azoknak, akikkel tényleg érdemes lenne foglalkozni. Minél érdekesebb valakinek az élete, annál kevésbé töri magát azért, hogy a virtuális térben is makulátlanul fessen. Emiatt egy csomó olyan lány, akinek egyébként olyan kisugárzása van, hogy öt perc után szétveti az agyad az oxitocin, a Tinderen totálisan észrevehetetlen.
Ők azok, akiket lelkesen húzol jobbra, aztán a párba állás után valamiért mégsem akarod megereszteni feléjük azt a nyomorult sziát. Miért nem? És ezt magamtól is kérdezem, ugyanis a mai napig előfordul, hogy csak gyűjtöm a párokat, ahelyett, hogy végre elhívnék valakit egy fröccsre. Pedig – hiába hangzik ez úgy, mint egy ordas közhely –, igazából minden matchben benne van egy kapcsolat lehetősége, csak éppen tenni is kellene valamit érte.
Ki tudja, hány értékes emberrel nem találkoztam ennek a totojázásnak köszönhetően. Valószínűleg többel, mint ahánnyal igen, hiszen ha ez fordítva lenne, már rég letöröltem volna a telefonomról ezt a szerencsétlen Tindert.
...és amikor túl sok, pedig megtenné a fele is
Szingli nők körében rongyosra kopott az az ókori bölcsesség, mely szerint nincsenek már rendes pasik. Pedig rendes pasik ugyanúgy vannak, ahogy rendes lányok is, csak valamiért ez a két csapat rohadt nehezen találja meg egymást. Ennek pedig az az eredménye, hogy a pasik a nőkkel szemben meg azt hajlamosak hajtogatni, hogy a nők igazából nem is a rendes pasikra, hanem az igazi tetvekre buknak.
Veled is előfordult már, hogy előadtad az úriembert, mire a csaj lekoptatott, mert nem voltál neki elég érdekes? Mit tanultál ebből? Azt, hogy csibésznek, szemtelennek, kicsit patkánynak kell lenni, ugye? Nos, ha ez neked egyébként megy zsigerből is, akkor éppen tehetsz egy próbát a dologgal...
... de ha helyből egy kicsit sem vagy patkány, és hosszú távra keresel párt, akkor valószínűleg pont a rossz következtetést vontad le az esetből. Az a lány, akit te keresel, nem fogja bekajálni sem a túl sok, sem a túl kevés szemtelenséget. Egészen egyszerűen azért, mert ha valaki mást játszol, akkor valójában annak a valaki másnak keresel társat.
És ezzel igazából már nyomhatok is egy összegzést, mert ennél frappánsabbat úgysem tudnék az iromány végére szülni:
Ne legyél se túl sok, se túl kevés, legyél pontosan annyi, amennyi vagy!
Egy ideális világban ez nem tanács lenne, hanem megmosolyogtató evidencia.