Nemrég ugyanis az Északi-sarkvidék egyik legrégebbi és legmasszívabb, közel 4 méter vastag tengeri jégtakarója kezdett több darabra törni, így pedig olyan vizek láttak „napvilágot”, amelyek egyébként nyáron is be vannak fagyva.
A tudósok egészen a 2018-as évig nem figyelték meg a jelenséget, idén azonban már beütött kétszer is. Feltehetőleg az augusztusi hőhullám – amely az óceánokra sincs jó hatással –, valamint a meleg szelek is okolhatók valamelyest a történtekért, de természetesen ne feledkezzünk meg magunkról, ugyanis vitathatatlan a szerepünk a láncreakciószerűen súlyosbodó klimatikus változásokban.
Az egyik szakértő egyenesen a „félelmetes” jelzőt használta a történtekre, ugyanis könnyen átíródhatnak azon elképzelések és ismeretek, amelyeket eddig az arktiszi jégtakaró olvadásáról gyűjtöttek össze. A tudósok sokáig úgy vélték, a Grönlandtól északra található tengeri jégtakaró maradhat meg utolsó végvárként az éghajlatváltozás elleni kolosszális küzdelemben, azonban az idei extrém meleg rendesen hazavágta mind a jégtakarót, mind az elméleteinket.
A Grönland körül elolvadt jégtakaró szerencsésebb esetben hamar befagy, a károk azonban így is óriásiak, ugyanis a jég „újjáépülése” csak később fog bekövetkezni.
Emellett a jégtáblák töredezése a jegesmedve- és egyes fókaállományok pusztulásához is vezethet, hiszen ne feledjük, a nagyon vastag jégtakaró darabokra hullásával a vadászterületükben keletkezik mérhetetlen kár. További gond, hogy a jég vékonyodásával a szelek egyre könnyebben mozgatják a jégtömeget, és amint melegebb vizekre kerülnek, jó eséllyel ezek is elolvadnak. Aggódó laikusként pedig akaratlanul is megfogalmazódik az emberben a kérdés: ha a szinte elpusztíthatatlannak vélt jégtakaró is olvadni kezdett, akkor mire számíthatunk ezek után?
Ez is érdekelhet:
A NASA térképén láthatod, hogyan lángol a világ
Több mint 30 ezer futótüzet regisztráltak a bolygón az elmúlt tíz napban.
