Ha utazni vagy költözni készülsz, netán spontán világ körüli útra mész, mindenképpen hasznos útravaló lesz számodra a további információzuhatag, ugyanis az International SOS és a Control Risks az előző évekhez hasonlóan idén is elkészített néhány térképet, amely megmutatja nekünk, hogy mi is várhat ránk a világ különböző pontjain.
Három különböző dimenzió – egészségügyi és közbiztonsági kockázat, illetve közúti balesetek száma – alapján vizsgálták meg azt, hogy melyek jelenleg a világ legveszélyesebb és legbiztonságosabb országai, és hogy spoilerezzünk kicsit: bármennyire is zűrös az élet néha Európában, ennél nyugisabb és biztonságosabb kontinenst keresve se találhattunk volna.
Egészségügyi kockázat
Azaz mennyire iható a víz és ehető az étel, amit nekünk az utcán vagy a sarki büfében kínálnak, milyen eséllyel visz el minket valamilyen járvány vagy éghajlati betegség, vagy küld minket a kórházba – netán a túlvilágra – egy apró rovar egy ártalmatlannak tűnő csípéssel. A zöldes színnel jelölt helyeken a legalacsonyabb a kockázati szint, ezután jön a sárga (közepes méretű), majd a narancssárga (magas), a szürkésbarnával befestett területeken pedig a kockázati szint gyorsan változó – ebbe a csoportba valószínűleg azok az országok tartoznak, ahol nehezen lehet meghatározni, hogy épp mekkora az egészségügyi rizikó.
Európában a helyzet kedvező – nyugaton alacsony (Magyarországon is), keleten közepes mértékű az egészségügyi kockázat –, Észak-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon sem kell tartanunk ettől a rizikófaktortól,
Afrikában viszont annál inkább: szinte az egész kontinens narancs–vörös árnyalatokban pompázik.
A fejlettebb, gazdagabb államok kivételt jelentenek, mint például Marokkó, Egyiptom vagy Dél-afrikai Köztársaság, de a szintén délen fekvő Namíbia és Botswana is üde színfolt a kontinensen – bár gyorsan tegyük hozzá: az HIV-fertőzés veszélyét a térkép megalkotásakor nem vehették figyelembe, hiszen az utóbbi három országban szinte a legmagasabb a világon az AIDS-esek aránya.
A helyzet Ázsiában sem sokkal jobb: bár a Közel-Kelet gazdagabb államai (Egyesült Arab Emírségek, Izrael, Jordánia, Libanon vagy Szaúd-Arábia) mondhatni rendben vannak, itt is nagy a szórás, hiszen közvetlenül a szomszédban háború vagy mélyszegénység sújtotta országokat találunk (Szíria, Irak, Jemen), ahol már ismét „vörös riadó” van.
Ázsia belső és keleti része lényegében egy nagy lutri, szinte az egész kontinens szürkésbarna árnyalatú, úgyhogy csak óvatosan ezekben az országokban. A Távol-Kelet két „ékköve”, Japán és Dél-Korea viszont egészségügyi szempontból teljesen biztonságos, ahogyan a vitatott státuszú Kínai Köztársaság (mezei nevén: Tajvan) is; ezeken a helyeken nem kell félnünk komolyabban a betegségektől – amúgy Észak-Korea itt vörösre vizsgázott, bele sem merünk gondolni abba, hogy miért.
Dél-Amerika helyzete Ázsiánál valamivel jobb, Európánál és Észak-Amerikánál viszont rosszabb: ez a kontinens sem egy életbiztosítás, bár azért a nyugati parton – Kolumbia, Ecuador, Peru, és főként Chile, az egyedüli „zöld ország” – nem kell komoly egészségügyi kockázattól tartanunk. De azért akadnak necces helyek is, mint például Venezuela és Bolívia, vagy Argentína és Brazília.
Utóbbiban például a vezetékes víz teljesen alkalmatlan a fogyasztásra, mint az köztudott; Venezuela pedig egészségügyi szempontból az amerikai kontinens leginkább elkerülendőbb országa: Hepatitis-veszély, malária, sárgaláz, hastífusz, minden van itt, szóval érdemes néhány ajánlott oltást és egészségügyi prospektust beszerezni, mielőtt útnak indulunk, az alapvető higiéniai szabályokat pedig fontos betartani, evés-ivás kérdését pedig nem lutrihelyeken lerendezni. Ezek a tanácsok amúgy utazás során bárhol hasznosak lehetnek, főleg a „mélyebb árnyalatú vidékeken”.
Közbiztonsági kockázat
És akkor jöjjön a közbiztonság. Azaz mennyire kell attól tartanunk, hogy fényes nappal kirabolnak minket, az egyik sikátorban épp egy fegyveres támadás szemtanúi vagyunk, de az erőszaktevés vagy a terrortámadások „hagyománya” is közrejátszott e térkép megalkotásakor. A skála hasonló módon van beosztva (zöld – sárga – narancs – vörös – bordó, a nagyon alacsonytól az extrémig), annyi különbséggel, hogy a gyorsan változó kockázati szint már nincs benne a pakliban.
A világon a közbiztonság csak néhány országban – mind európai –, Izlandon, Norvégiában, Finnországban, Dániában, Svájcban és Szlovéniában kitűnő, de azért a kontinens többi részén sem vészes a helyzet – érthető módon a háború sújtotta Ukrajnában, valamint a két kissé „vadabb” transzkontinentális országban, Oroszországban és Törökországban bajos a helyzet, de még ott sem olyan nagyon, ha rápillantunk mondjuk az afrikai kontinensre.
Mert ha a közbiztonság számunkra életbevágóan fontos, akkor jó, ha messze elkerüljük Afrikát. Csupán néhány állam, mint például Szenegál, Marokkó és Gabon tekinthető biztonságosnak európai mércével nézve, de érdemes megjegyeznünk ismét Botswanát és Namíbiát is, amelyek az előző teszten is (szinte) jelesre vizsgáztak. Ázsiában is akad némi feszkó, a háborús övezet etalonaként is számon tartható Közel-Keleten akad néhány vérvörös és bordó paca, és Afganisztán övezete is nagyon zűrös. Irán, Kína, Dél-Korea, Japán és Malajzia viszont közbiztonság szempontjából európai szinten áll.
Azzal valószínűleg nem mondjunk újat, hogy a drogkartellektől, korrupciótól és bandaháborúktól „bűzlő” El Salvadorban, Hondurasban és Guatemalában az emberek hullanak, mint a legyek, de a helyzet Mexikóban sem sokkal jobb – Latin-Amerika egyébként az egyetlen olyan régió, ahol nőtt az emberölések száma 2000 és 2010 között, emellett a lopások és rablások száma is emelkedett.
De Dél-Amerika nyugati és északi fele sem túl biztonságos. Chile, Uruguay és Paraguay viszont ismét kedvező színben tűnik fel, a sorhoz csatlakozott Paraguay és Argentína is.
Közúti balesetek száma
Az országok, amelyeket autóval lehetőleg kerüljünk el. A skála itt is a világosabb árnyalattól (nyugis ország) a sötétebbig (nagyon ügyeljünk az úton) változik, és ugye nem lepődünk meg azon, hogy Európában Oroszország a falu, vagyis a kontinens bikája? Persze, mondhatnánk, hogy Oroszországnak csak negyede fekszik Európában, de ha nem is megyünk bele komolyabb néprajzi, kulturális vagy történelmi kérdésekbe, zárjuk le a vitát azzal: az öreg kontinensen él az oroszok mintegy négyötöde, az orosz utakon pedig szinte minden megtörtént már, ami emberrel és géppel megtörténhetett – bizonyíték itt, itt, itt és itt.
Ez a statisztika is igazodik nagyjából az előző kettőhöz. Európában viszonylag kevés közúti baleset van – kivétel Oroszország –, mint ahogyan Észak-Amerikában és Ausztráliában is, a leginkább érdemes elkerülni az afrikai utakat, illetve az ázsiaiakat – Japán, Kína, Dél-Korea és az Indiai-félsziget kivételével, s persze ki ne hagyjuk Észak-Koreát, ahol talán a legkisebb a sansz arra, hogy járművel találkozunk az úton –, és Dél-Amerika északkeleti részét is.
Összességében elmondhatjuk: az öreg kontinensünk – dacára az elmúlt időszakban megnövekedett zavargásoknak és terrorcselekményeknek – továbbra is a világ egyik legbiztonságosabb régiójának számít.
- Az Amerikai Egyesült Államok és Kanada, valamint Ausztrália európai szemmel nézve teljesen rendben van, és ha valóban szem előtt tartjuk az említett rizikófaktorokat;
- Ázsiában főleg a Távol-Keletet, azaz Japánt, Szingapúrt, Tajvant és Dél-Koreát érdemes felkeresnünk – de azért közben figyeljük az észak-koreai rakétatesztekkel és robbantásokkal kapcsolatos híreket;
- Afrikának az északi (Egyiptom, Marokkó), illetve a déli (Dél-afrikai köztársaság, Namíbia, Botswana) részeit;
- Dél-Amerikának pedig főként a délnyugati partvidéket, azon belül is Chilét, valamint a kontinens egyik legbiztonságosabb országát, Uruguayt.
De ha nem mennél olyan messze, akkor akár Közép-Európában is megtalálhatod magadnak a tökéletes utazási célpontot:
(via, via)