Egyesek gyűlölik, ha a párjuk szívecskémnek vagy mondjuk cukorborsócskámnak hívja őket, míg másoknak ez már annyira beépült a mindennapjaiba, hogy akkor ijednek csak meg igazán, amikor a kedvesük az igazi nevükön szólítja meg őket, hiszen akkor tuti, hogy veszekedés következik.
De vajon miért ad az ember becenevet a csajának? A Florida State University professzora, Dean Falk egy elég furcsa magyarázattal állt elő. A professzor szerint a becézgetés kicsit olyan, mint amikor az anyuka beszél a kisgyermekéhez, ami által az újszülött egyrészt elkezdi tanulni a nyelvet, másrészt egyre szorosabbá válik a köztük lévő kötelék.
A hipotézisem rendkívül egyszerű. Azok a párok, akik így beszélnek egymással, tulajdonképpen a gyermekkori tapasztalataikból merítenek, és az első szerelmükből, aki az anyjuk volt
- hangzik a felvetés, amire valószínűleg még Sigmund Freud is elismerően bólintana.
Aztán akár így van, akár nem, egymás becézgetése tulajdonképpen azt jelezheti, hogy a kapcsolat erős és jól működik. A Business Insider korábbi kutatásokat is megemlített, amelyek mind azt támasztják alá, hogy a becenevek a kapcsolat szilárdságát tükrözik, de csak abban az esetben, ha az érintett kedveli azt. Ha ugyanis olyan becenévvel illeted a párod, amit ő kifejezetten utál, azzal csak azt fejezed ki, hogy nem tiszteled.
Érdekesség, hogy a különböző nyelvekben milyen különböző változatok találhatóak. A franciáknál használatos például a "Mon Petite Chou", magyarul kicsi káposztám, a spanyoloknál a "Media Naranja", vagyis a fél narancs, utalva arra, hogy ketten tesznek ki egy egészet, de az ételeken kívül az állatok is gyakran megjelennek becenévként, Thaiföldön például "Chang Noi", mint kicsi elefánt, Olaszországban "Orsacchiotto", mint medvebocs, míg a lengyel férfiak gyakran pici egérnek (myszka) szólítják a kedvesüket.
(via)
