Évről évre nagy érdeklődés övezi a dunavirág kérészfaj nyár végi rajzását, hiszen ilyenkor akár a tiszavirág nyár eleji rajzását is meghaladó mértékű kérésztömeg jelenhet meg a Dunán, illetve annak mellékfolyóin, például a Rábán vagy az Ipolyon. A hidak és a folyópartok világító fényforrásaihoz vonzódó, azok körül órákig röpködő dunavirág egyedek különleges táncát ilyenkor sokfelé meg lehet figyelni.

A dunavirág a tiszavirághoz hasonlóan védett kérészfaj, melynek tömegrajzásait az 1960-as évek után évtizedekig nem lehetett megfigyelni a Dunánál a víz szennyezettsége miatt. 2010 utáni visszatérése a vízminőség egyértelmű javulását jelzi – van azonban egy komoly probléma.

A kérész nőstények a párosodás után úgynevezett kompenzációs repülésbe kezdenek: sötétedés után, a folyó középvonala felett, a folyásiránnyal szemben repülnek néhány kilométert, mielőtt lerakják petéiket. Repülésüket a vízről visszavert vízszintesen poláros fény vezérli.

Ha azonban útjukat egy híd keresztezi, annak tükörképe és a híd árnyéka eltünteti e folytonos poláros jelet, a kérészek megszakítják kompenzációs repülésüket. A hidak fényeihez és a parti fényforrásokhoz gyűlnek, a lámpák alatti aszfaltútra szállnak le petézni – mert az aszfaltfelszínt tévesen víznek érzékelik a róla visszavert erősen és vízszintesen poláros fény miatt –, a peték pedig kiszáradnak és elpusztulnak.

Mivel rajzáskor egy adott helyszínen sok millió egyed lehet érintett, a természetvédelmi kár óriási, ráadásul az elpusztult és eltaposott kérészek tetemei gyakran egybefüggő, síkos réteget alkotnak, ami közlekedésbiztonsági szempontból igen balesetveszélyes.

A probléma megoldására a legkézenfekvőbb megoldás a közvilágítás lekapcsolása lenne a rajzás időszakára, ez azonban forgalmas útszakaszokon újabb közlekedésbiztonsági kockázatot okozna. Alternatív megoldásként az Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézet és az ELTE munkatársai egy olyan fénysorompót alakítottak ki, mely a kérészeket a víz felszíne fölött tartva megakadályozza, hogy a kérésztömeg a folyót elhagyva a part menti vagy a hídon lévő lámpákhoz repüljön.

A tahitótfalui Tildy Zoltán hídon 2019 tavaszán helyezték üzembe a világviszonylatban első kérészvédő fénysorompót: ez a híd pilléreire folyásirányban felszerelt két nagy fényerejű, kék színű LED-es fényforrásból áll, amelyek alkonyatkor automatikusan kapcsolnak be négyórás üzemidőre a rajzási időszak három-négy hetében minden este.

A hatás fokozása céljából a hídon lévő meleg fehér közvilágítási lámpák fényerejét a fénysorompó üzemelése alatt automatikusan a hatóságok által még engedélyezett minimális szintre csökkentik, így a fénysorompók még feltűnőbbé válnak a rajban érkező dunavirágok számára, ezért a kérészeknek a lehető legnagyobb hányada a fénysorompókhoz vonzódik és nem repül fel a hídra. A dunavirág utódgenerációja nem szenved akkora kárt, a hídon pedig kisebb valószínűséggel alakul ki balesetveszélyes kérésztetem-takaró.

Már az Árpád hídon is van fénysorompó

A dunavirág védelmében tett intézkedések sorában fontos lépés, hogy immár a budapesti Árpád hídon is bevetésre készek a tudományos innováció eredményeként megalkotott kérészmentő lámpák. A pesti és a budai Duna-ág pilléreire kettesével felszerelt kérészvédő fényeket a közvilágítással együtt kapcsolják be a kérészrajzás néhány hetében, amikor este 11-ig működve segítik a dunavirág túlélését a budapesti folyószakaszon. A fények a víz felé irányulnak, így nem növelik a főváros fényszennyezését.

A dunavirággal kapcsolatos kutatásokról három díjnyertes film is létezik, ezek a kezdeti lépésektől egészen a kérészvédő fénysorompó megvalósításáig mutatják be a kérészek megmentéséért folytatott küzdelmet.

(Forrás: Ökológiai Kutatóközpont)