Pöriző. Már ez a név is pazar, és akkor még nem is beszéltünk a palacsintába tekert, elviteles pörköltökről, amelyeket két sokat látott street foodostól vehetsz, amint feljöttél a mozgólépcsőn az Arany Jánoson.
Balogh Dani és Lázár Péter már annyi mindent adott a fővárosnak, hogy nem tudunk nem leborulni a lábaik elé. Burger House, W35, Revolución, most pedig itt a Pöriző, ami egyszerű, mint a faék, de a faék ritkán ilyen szaftos és finom. Az urak ugyanis rájöttek arra, hogyan lehet hordozhatóvá tenni a pörköltet. Nyilván nem úgy, hogy belelapátolják egy műanyag dobozba, aztán kapsz hozzá egy szalvétát, és menj isten hírével, hanem olyan utcán fogyasztós módon, kvázi mint a gyrost, és ha valamire, hát erre már nagyon nagy szükség volt.
Mert hát a gyros néha már elég unalmas, viszont legalább mindenhol van. Még ha rossz is. Pörköltöt enni pedig minden körülmények között jó, persze oké, lehet, hogy nem az Arany János utcai metrómegállónál állnál le beharapni egy laza szaftos pörit az utcán, de kiderült, hogy a dolog simán működik. A Pöriző remekül durrantja be a take away pörköltözést, ha egyszer megkóstolod, csak azt fogod kérdezni, hogy miért csak 2018-ban jutott ez valakinek eszébe.
Az üzlethelység kb. akkora, mint egy pénzváltó, ott bizony leülni nem fogsz, hacsak nem hozol magaddal széket, inkább vidd magaddal a kaját, és edd meg az utcán. Elsőre kissé bizarr lehet az utcán pörköltözés, de komolyan nem az. A pörköltet ugyanis egy jó vastag, valamilyen extrával sütött palacsinta öleli körbe, magyarul nem folyik (annyira), de azért két szalvétát jobb, ha elveszel, mielőtt útnak indulsz a cuccal.
A Pöriző kajái zseniálisan egyszerűek, és elsőre bizarrnak hangzanak, de ha jobban belegondolsz, nem azok. Alapból háromféle pörköltöt kínálnak most, csirkét, sertést és marhát. A csirkepörkölt nokedlis tésztával jön (konkrétan bele van sütve a palacsintába a nokedli), erre kerül a pörkölt, és erre kérhetsz extra tejfölt, uborkát, csalamádét, és/vagy valami erőset. A sertéspörkölt tulajdonképpen egy palacsintás brassói, a tésztában krumplidarabokkal, a vörösboros marhapörköltet pedig egy tarhonyás palacsinta fogja össze. Kell bele a savanyú, úgy működik igazán, de persze azért nélküle is el lehet lenni, csak minek.
A pörkölt szuper állagú, a palacsinta kellően vastag és finom, tényleg lehet utcán enni, kb. pont úgy, ahogy egy gyrost. A srácok elárulták, hogy ez most még csak a tesztidőszak kínálata, lesz mindig heti ajánlat, ahová a kicsit ellentmondásosabb pörköltöket akarják beválasztani, pacalt, vadat és minden jót, vegetáriánus ajánlatuk pedig már most is van, borsó vagy tojáspörkölt lehet azoké, akik a hús említésétől is rosszul vannak. Ja, és persze akad némi desszert is, galuskás palacsintába tekert csokipörkölt, jelentsen ez bármit is. Nyilván nem hagymán futtatják meg a tábla Tibit ezek a díszférfiak, aztán rátolják diszkréten a paprikát.
A Pöriző szuper koncepció, a kaják nagyon finomak, az árai okésak (egy alap pörkölt 1090-1390-ig lehet bárkié, plusz a feltétek), és bár elsőre eléggé kevésnek tűnik az adag, eléggé eltelíti az embert a körettel sütött palacsinta + pöri kombó, szóval nem szabad megijedni. Az Arany János utcai metrómegálló eddig is nagy kedvencünk volt a Retró Lángos miatt, és így most már még sűrűbben fogunk megállni Balogh Dani és Lázár Péter pörköltjei miatt. Ami tegyük rendbe, közel sem hortobágyi. Az valami nagyon más.