A BP BARbq, a hazai street food szcéna egyik legújabb versenyzője egészen új koncepcióval támad.
Amikor még megboldogult TV Paprikás koromban megismertem Serényi Zsoltot, szerintem még egyetlen egy darab tetkó sem volt rajta, aztán az évek elszaladtak, Serán pedig egyre kevesebb az üres bőrfelület - hja, ha az embernek tetoválóművész a párja! Ami sokkal fontosabb, hogy az elmúlt években teljesen magába szippantotta a barbecue füstös világa, úgyhogy tulajdonképpen nincs abban semmi meglepő, hogy a nemrég megnyitott BP BARbq mértani és spirituális középpontjában egy méretes smoker áll, amiben minden este marhaszegyek, csirkeszárnyak, oldalasok és egyéb masszív húsok füstölődnek.
A BP BARbq egy érdekes lény.
Egy olyan hibrid koncepció, ahol a kulináris kínálat nem egy koncepció más részekkel egyenrangú tagja, hanem maga a lényeg. Itt minden a füstölőben készülő finomságok köré szerveződik, a signature dishnek a pulled pork és a reuben szendvicsek számítanak. Nem is volt kérdés, hogy ezekre mindenképpen ráharapunk. Mindkét tétel olyan, mint valami bűnös élvezet, ami nagyon ponyvaregényesen hangzik, pedig ez az igazság: szaftos, lucskos (hús, káposzta, sajt, öntet), és ropogós (zsömle, kenyér) ízcunami, ami képletes értelemben ledönti a lábáról az embert.
Megtehetnék, hogy csak ez a két tétel szerepel az étlapon, és akkor is sorok lennének ebédidőben, de ha törzsvendégeket szeretne az ember, jobb, ha szélesebb a paletta. Éppen ezért vannak egyéb tételek is, némelyik nem is szerepel az étlapon, szóval érdemes odafigyelni, mit ajánlanak a fiúk. A maszkulin, férfias fogások sorát erősíti a chili con carne, lencseleves, bbq csirkeszárny, vagy éppen a marhaburger.
A csirkeszárny, a disznó, a marha mind a faszén füstjén készül egy olyan sütőben, ami kültérre van kitalálva, de szerintem a hazai helyek közül nálunk sikerült a legjobban megoldani, hogy elvezessük a füstöt, és itt bent ne zavarja a vendégeket. A gyártó minket ajánl elsőként, ha pozitív példával akar élni.
Serényi Zsolt
Napi két műszakban vagyunk itt, és naponta két-háromszor összeveszünk Rolanddal, de csak azért, mert mindketten azt akarjuk, hogy még jobb legyen a hely.
Zsolt és Roland holisztikusan gondolkodnak a környékről, nem egy egyedülálló egységként látják a BP BARbq-t, hanem a kerület részeként, és örülnek, hogy egyre több egyre jobb hely működik a környéken.
– Került rátok új tetkó, mióta hat hete megnyitottátok ezt a helyet?
– Persze! – vágják rá egyszerre.
Urbán Roland az italok Serája,
aki több mint egy évtizedet húzott le a főváros legtrendibb bárjaiban a Bobtól kezdve a TG-ig. A BP BARbq közelebb áll hozzá, mint eddig bármi, igaz, teljesen új dolgot kellett kitalálnia: high end italokat kell előállítania egy olyan helyen, ahol a kaják java részének kézzel esnek neki a vendégek. Szerencsére kellemes meglepetés érte, ugyanis úgy fest, a BP BARbq bárként is megállja a helyét, és azzal sincs nagy gondja a betérőknek, hogy műanyagpohárból kortyolgassák a Maker’s Markot, a Grey Goose-t vagy a tizennégy éves single malt Obant.
Nem feljebb akarok célozni az italok terén, inkább különlegességeket akarok mutatni. Benne volt az is, hogy a becélzott irány túl magas lesz, és lefelé kell menni, de nem így történt, aminek nagyon örülök. Az extrákat egyébként nem is a külföldi vendégeink keresik, hanem a magyarok.
És hogy mit hozhat a jövő?
Mondtam a Zsoltinak, hogy álljunk elő különlegességekkel. Például csináljunk tengerimalacot a smokerben. Fura elképzelni, mert mindenkinek az jut eszébe róla, hogy kis szőrös, aranyos, de barbecue-s honlapokon azt írják róla, hogy tök finom! Próbáltam aligátort találni múltkor, de egyelőre nem sikerült.
Urbán Roland
Az ember a húsközpontú, masszív ételek miatt arra asszociálna, hogy egy macsó, férfias helyről van szó, amit főként nagydarab férfiak fognak megtölteni, de saját szememmel láthattam, hogy nem ez a helyzet: kisgyerekes családok és randizó párok is ültek az asztaloknál, amikor megfordultunk náluk.
Ami a BP BARbq legnagyobb erőssége, az mégsem a smoker, és nem a pulled pork, vagy a reuben. Ami ezt a helyet egyedivé teszi, az a két tulaj, Sera és Roland. Vegyük csak ki őket a képletből, és máris megszűnik az lenni, ami addig volt. Én személy szerint az ilyen helyeket szeretem, azokat, ahol egy-egy séf rányomja saját személyiségét az ételekre, ahol valami olyasmit kapok, amit máshol biztosan nem.
(Fotó: Wlcsek András)