Devecseri Gergő 24 éves, de máris több évnyi rendezvényes, és stratégiai tervező múlt áll a háta mögött, valamint egy olyan sikersztori, amit sokat látott profik is megirigyelhetnek. Ez nem más, mint a Cultivo, ami éppen idén lesz két éves, és az egyik legforróbb eseménye a hazai meet up szcénának. Saját korosztályának véleményvezére, akire érdemes odafigyelni, úgyhogy örömmel ültünk le vele egy sörre.

– Poétikusan fiatal korod ellenére, már viszonylag tapasztalt játékosnak számítasz, az eredménylistád alapján legalábbis így tűnik. Hol tartasz most?

– A fiatal koromhoz hasonlóan ez is poétikus túlzás, hiszen bőven sok dolog van, amit meg kell még tanulnom és tapasztanom. Jelenleg a közgázra járok, most már sok éve, örök egyetemistaként. Marketing és kommunikáció szakokat vettem fel, reményeim szerint jövőre fogok diplomázni. A pályám eleje elég klasszikus, a nagy szerelmet követő nagy csalódás rakott rá arra az útra, hogy az egyetem mellett mással is foglalkoznom kell. Akkor határoztam el nagy világfájdalmamban, hogy a munkára fogok koncentrálni. Suli nem, csaj nem, akkor meló. Bekerültem egy reklámügynökséghez, voltam gyakornok, asszisztens, junior rendezvényszervező. Sokat köszönhetek akkori főnökömnek és mentoromnak, aki nagyon hamar szuperizgalmas projektekre tett rá, ez rám iszonyat motiválóan hatott. Megtanultam dolgozni, feladatokat strukturálni és ami talán a legfontosabb: szenvedélyesen imádtam a munkám, és az érte járó dicséretet.

Tavaly decemberben történt egy változás, amikor rájöttem, hogy szeretném magam a reklám más területein is kipróbálni. Így pozíciót váltottam, és junior stratégiai tervezőként kezdtem el dolgozni, majd néhány hónappal később elvesztettem a junior jelzőt, így most teljes értékű csapattagként foglalkozom stratégiai tervezéssel.

– A jól csengő Cultivo ötletgazdája, egyik alapító tagja vagy. Hogy kezdődött ez a sikeres rendezvénysorozat?

– A Cultivo egy szerelemgyerek, mely a „civil” munkám mellett hatalmas kihívást, rengeteg örömet és motivációt ad. Az ötlet nem rakétatudomány. Egyszerűen csak nagyon hittem abban, hogy nekünk, akiket intenzíven foglalkoztat a karrierünk, nyitottak vagyunk és szeretnénk valami nagyszerű dolgot csinálni, szükségünk van egy meet upra, ahol megismerkedhetünk egymással.

A Cultivo eredetileg Gyakornokmulató munkanéven futott, mert azt gondoltam, hogy a gyakornokság egy olyan közös, sokak által ismert életszakasz, mely biztos alapot szolgáltat a networkinghez, és az iskolán túli tanuláshoz. Az ismerkedés fontosságával persze mindenki unalomig képben van, de mi ezt az eseményt egy olyan kerekasztal-beszélgetéssel fejeltük meg, ahol sikeres fiatalok mesélnek az általuk bejárt útról, és válnak a közönség szemében modern idolokká.

Szóval a Cultivót jelenleg ketten visszük Bettivel, és itt tartok most. Volt pár szervezett bulim, egy Cultivóm, majdnem egy diplomám és három év ügynökségi kilométer a lábamban sok izgalmas projekttel. Ezt sosem sorolom fel, de most, hogy megtettem úgy érzem, azért még bőven kell hajtani.

– Mi ez a rendezvényszervezési mánia nálad?

– Már 17 évesen elkezdtem kisebb rendezvényeket csinálni. Egy barátommal bulikat szerveztünk, illetve belefolytam pár évig egy sí és snowboard fesztivál szervezésébe is. De ez is inkább szerelemprojekt volt, amiben nem a pénz motivált első sorban, hanem hogy egy hétre kimenjünk bulizni Franciaországba. Nagyon jó közösség jött össze, akikkel azóta is szuper a kapcsolatom. ha belekezdek valamibe, akkor még sokkal inkább az alkotás motivál, mintsem pénzharácsolás, arra még van időm.

– A Cultivóval már 13 eseményen vagytok túl, mindegyik teltházas volt. Ennek ellenére nem tervezitek azt, hogy újítotok?

– A Cultivót egész biztosan meg fogjuk reformálni, mert ez a jelenlegi formátum ki tud fáradni egy idő után. Novemberben kétévesek leszünk, így elengedhetetlen, hogy kicsit frissítsünk majd a koncepción. Abban gondolkodunk, hogy sokkal markánsabban fogunk véleményeket ütköztetni egy moderátor segítségével. Kiválasztunk egy témát, és meghívjuk két olyan érdekes szakértőjét, akik nincsenek egy véleményen, és vitára sarkalljuk őket. Sok lehetőség rejlik benne, nem kizárt, hogy új helyszíneket is keresünk majd. Nyáron még tervben vagy egy nagyobb durrantás, amiben nagyon hiszünk, és méltó zárása lehet a szezonnak.

– Nem mondok újat azzal, ha azt mondom, hogy sok cég szeretne rajtatok keresztül eljutni a közönségetekhez. És ebből ti nyilvánvalóan tudnátok profitálni. Vannak ilyen terveitek?

– Vannak együttműködő partnereink, mind szakmai szervezetek, mind pedig cégek. A szakmai szervezetekkel való kapcsolat nonprofit, és a Cultivo fejlődését, ismertségének növekedését szolgálják. Hamarosan például a Haver Vagyosokkal fogunk kooperálni egy esemény keretein belül, de dolgoztunk együtt a VOLT Fesztivállal, és a Design Terminál csapatával is.

Az, hogy mi elérünk több ezer korunkbeli, trendérzékeny és viszonylag erős vásárlóerővel rendelkező fiatalt, nagyon vonzó dolog egyes brandek számára. A fejlesztésekhez persze elengedhetetlenek szponzori megállapodások, de csak olyan márkákkal szeretnénk együtt dolgozni, amelyek hitelesen jelennek meg nálunk, és értik, hogy miről szól a Cultivo. Tehát a lehetőségek adottak, de soha nem leszünk szponzortemető.

– Elég érdekes a filozófiád a networkölésről. Te ugyanis összekötöd a partizással. Eléggé unortodox metódus, nem hiszem, hogy egyetemen tanítanak ilyesmit.

Én a kapcsolati hálóm jelentős részét az elmúlt 6-8 év csütörtök-péntek-szombat esti roadshowzásaival szedtem össze. És most nem fancy bárokra gondolok feltétlenül, mert jelenleg olyan emberrel is dolgozom, akivel még együtt vettük a Royal vodkát meg a Fantát a Moszkva téri nonstopban 16 évesen.

Nem azért megyek le szórakozni, hogy az ott megkötött ismeretségeimből anyagi hasznot húzzak, sokkal inkább inspirálódom, hallgatok és mesélek olyan sztorikat, amikkel beindítjuk egymás gondolkodását. Ebben a szakmában nem lehet szerintem kettéválasztani a munkát a szabadidőtől. Amikor egy Millerrel vagy egy gintonical a kezemben hajnali egykor megismerem a következő Cultivo előadóját, és lefixálunk egy dátumot, akkor dolgozom, vagy bulizom? Egyik sem, és mindkettő.

Erőszeretettel takarózom azzal, hogy az ilyen hétvégékkel eltöltött idő és elfogyasztott alkohol akár befektetés is lehet, hiszen rengeteg, például a Cultivo-ban is sokat segítő emberrel éjszaka ismerkedtem meg. Tulajdonképpen egy elég friss munka is éppen így jött össze a Hotel Nomurival, akikkel most amolyan külsősként működöm együtt projektszinten.

– Ha csak buliról lenne szó, akkor mi lenne számodra az ideális célpont?

– Hamarosan meglátogatom a legjobb barátomat Máltán, így most az ideális buli az, hogy a háztetőn grillezzünk, és végignézzük a naplementét a tenger felett. A nagy party álmom az egy Yacht Week-hez hasonló program, mondjuk a Karib-tengeren, vagy egy New York-i tetős buli rengeteg old school hiphoppal.

– Ahogy említetted, a Hotel Nomurival is kooperálsz mostanában, vagyis hasznosíthatod a csütörtök-péntek-szombat esténként szerzett tapasztalataidat. Mit takar ez az együttműködés pontosan?

– Jelenleg apróbb projekteken dolgozunk együtt, főleg az Uri Muri közép- és hosszútávú stratégiájában próbálok segíteni, és külsősként objektív visszajelzéseket adni. A Muri még az Andrássy úton vált a törzshelyemmé, a csapattal pedig szuperül kijövünk, nagyon szeretem őket és a ház mögötti koncepcióban is hiszek. Szuper dolgok történnek majd ott ősztől, és ennek jó kicsit a részesévé válni.

– Hogyan képzeled el a jövődet, hol leszel öt év múlva?

– Öt év múlva majdnem 30 leszek, rengeteg dolgom van még addig. Ha a bakancslistám első helyét elfoglaló étteremnyitás még nem is reális terv, nagyon szeretném, ha lenne egy-két olyan vállalkozásom, amire büszke lehetek, és amivel másokat is biztonságban tudhatok. A családalapítás kérdése talán még nem fog a körmömre égni, de jól eső érzés lenne, ha legalább már a sziluettjét látnám az élet ezen részének is. Ja, és rettenetesen szeretnék egy nagyon régi, nagyon nyitott, nagyon piros autóval járni.

(Fotó: Donkó Péter)
(x)