Három különálló építmény, tiszta, geometrikus formába rendezve, a közeli tó felé orientálva, külön kis udvarokat képző, üvegezett folyosókkal összekötve – így lehetne lényegre törően bemutatni a Ház a tónál nevű otthont, amelynek napsütésre és szélre érzékeny udvarai az év bármely részében, a nap bármely szakában használhatóak.

A központi épületbe szervezték a közösségi tereket és nappali tevékenységeket, a másodikba vendéghálók és garázsok kerültek, a harmadikba pedig a tulajdonosok hálószobája. Kívülről természetes burkolatok és játékos részletek teszik változatossá az épületeket.

A ház topográfiája a környező dimbes-dombos hegyvidékre reflektál, de megidézi a környékre jellemző birtokok gazdasági épületeinek elrendezését is. A közeli tó az épülettől keletre található.

A helyi hatóságok szigorúan szabályozzák az anyaghasználatot, és formai követelményeket is előírnak, amiről mind egyeztetnie kellett a tervező AW Architectsnek. Kiemelten figyeltek a tájépítészetre, hogy a növényvilággal és a terepformával kiemeljék a hely természetes adottságait.

Meghatározó a természetes anyagok jelenléte: a corten és a feketített acél, a faburkolatok és a nyers beton mind otthonosak a közép-otagói tájon, ahogy a ház előtti kő és a kavicságy is mind helyből származik. A főépületnek a cédrusborítás ad lágyabb karaktert.

Mindegyik épületnek van csak rá jellemző anyaga, miközben más anyagok végigvonulak az egész projekten.

Számos külső teret választhatnak a lakók, időjárástól függően. Találnak széltől és az erős napsütéstől védett zugokat, a kilátás pedig vagy a tóra, vagy a hegyekre néz.

Minél többet nézzük a házat, annál több apró részletet fedezünk fel a kanapé fölé tervezett világítóablaktól kezdve a mosdóblokk oldalán lévő plusz akasztón át a járófelületek borkolatváltásáig.

Egy minden részletében átgondoltan megtervezett otthon, ami kint is, bent is kiválóan használható.

(Forrás: AW Architects)

Ez is érdekelhet: