Énénén, jelentkeztem, amikor a Player szerkesztősége megkapta a meghívót az idei limitált szériás Hungaria pezsgő bemutatópartijára. Merthogy történetesen kimondottan szeretem a márka száraz pezsgőit. Sőt; ha belegondolok, nincs is más gyártónak olyan konkrét pezsgője, amiről határozottan tudnám, hogy szeretem. Ittam már finom és nem finom pezsgőket is szép számmal, de a Hungaria Extra Dry-on kívül sose jegyeztem meg egyiknek sem a nevét. Ehhez képest, ahogy most ráébredtem, szégyenszemre semmit sem tudok erről a brandről, még az is csak most esett le, hogy ez egy Törley-termék tulajdonképpen. Ideje változtatni ezen a szörnyű tudatlanságomon!

Így hát egyszer csak ott találtam magam a kis kopott kék dzsekimben a Várban, az Aranybástya nevű hiperexkluzív rendezvényközpontban, az egykori Lónyay-Hatvany villában, körülbelül egymillió kiöltözött vendéglátóhely-tulajdonos között. Sajnos még azzal sem takargathattam végletes alulöltözöttségem, hogy én volnék a mintegy hivatalból szakadt Sajtó, mert a többi tudósítónak, gasztroblogger-vlogger-influenszernek volt egy közös tulajdonságuk: mindannyian nők voltak, akik nyilván felfogták, mit jelent outfit tekintetében, hogy pezsgőbemutatóra menni.

Nem is tudom, mit képzeltem. Illetve dehogynem: valami pillanatnyi elmezavarból kifolyólag szakmai jellegű túrára készültem. Van ugyanis élelmiszeripari végzettségem, sőt: magam is elpepecselek egy kis házi borkészítgetéssel, így hát

nagyon érdekelt volna, technikailag hogyan néz ki az úgynevezett transvasée eljárás, amivel a Hungariák kerülnek palackba. Mert így kerülnek bele; nem tartályban és nem is a végső palackjában erjed, hanem másfél literes Magnum palackban erjesztik,

majd onnan fejtik-szűrik át valahogyan varázslatos módon a buborékjaival együtt a 0,75-ös, esetleg 0,2 literes palackokba. De ez a délután nem a technológiáról szólt, hanem az idei limitált Hungaria megkóstolásáról és a Művészetről.

A kóstolásban a csak az idén, csak tizenkétezer palackkal készülő  készül, boltban nem, csak gasztronómiai helyszíneken elérhető zöldveltelíni-zenit cuvée, hivatalos nevén Hungaria Zöld veltelini–Zenit Brut Limited Edition volt a főszereplő. Az alapborok aránya 55-45 százalék a házasításban, az Etyeki-dombságon termett szőlő rendkívül gyorsan zajló gépi szüretelése-préselése pedig tényleg pont olyan törésmentesen, a maga teljességében segít átvinni a frissességet, gyümölcsösséget, életteliséget egészen a pezsgőbe, ahogy azt a bemutatón mondták nekünk. Esküszöm, éreztem is benne!

Azt már egy kicsit nehezebben tudtam feldolgozni, hogy miként ad hangsúlyt a márkára jellemző könnyed eleganciának, ahogy a rendezvényről később kapott sajtóközleményben olvastam, Oláh ZIGGI Zsigmond divattervező és PAF festőművész kortárs, összművészeti performansza, aminek során pezsgősüveg-színűre festették modell-lányok fehér ruháit. És még azt is emésztgetem, hogyan tudta megihletni a Thinwood Szemüvegszabóságot a Hungaria egy új napszemüveg-kollekció megtervezéséhez. Persze ez az én lelkem sprődségének a hibája, nem a szervezőké.

De ez az új pezsgő tényleg finom volt, finom, mint a korábbiak, és érdekes a maga újszerűségében. Olyannyira, hogy simán elhiszem, amit a Törley Pincészet ügyvezetője mondott a bemutatót felvezető beszédében: egyik legnagyobb piaci sikerük, hogy a Hungaria képes volt a kanadai Québec, tehát egy francia nyelvű állam legsikeresebb pezsgőmárkájává válni. (Próbáltam ennek utánanézni, és ha így ebben a formában nem is sikerült objektív forrásból megerősítenem a hírt, azért találtam erre utaló infót a neten.) Szóval ha egy étteremben pezsgőzésre kerülne sor, és a pincér megkérdezi, megfelelne-e egy ilyen limitált Hungaria cuvée, egészen nyugodtan tessék csak megkóstolni. Jó lesz!

Ez is érdekelhet: