A maláta

Talán sokaknak az is újdonság, hogy a maláta nem olyan gabonaféle, amit vetni majd aratni kell. Mert bár a maláta is gabona, de nem egy gabonatípus, hanem a gabona egy fázisa: bizonyos mértékig csirázott gabona, mely nem csak a benne levő keményítőt, hanem még igen sok elcsirizesített keményítőt maltózzá és dextrinné képes átváltoztatni. Bármilyen gabonából lehet malátát készíteni, de az árpa a leginkább alkalmas a célra.

Az árpát tisztítás után beáztatják, az áztatóvizet néha kicserélik, és légbefúvással szellőztetik, majd meleg helyiségben szétterítik, csíráztatják, aztán a csírakezdeményeket eltávolítják, az árpát kiszárítják. Az így kapott malátát megőrlik.

Cefrézés, komlózás

A malátát előkészítése után lassan melegítve vízzel keverik össze, hogy kinyerjék belőle a hasznos anyagokat, fehérjéket, a még oldható keményítőt, és az enzimek segítségével cukorrá alakítsák. Utána megszűrik a cefrét, a szűrt sörlevet felforralják, és komlót adnak hozzá, ez változtatja az édeskék sörlevet keserűvé, kicsapja a fehérjéket, töményíti és sterilizálja a sörlevet. Megint szűrés következik, majd hűtés.

Erjesztés, ászokolás

Hűtött körülmények között erjesztik tovább a sörlevet, közben élesztőt adagolnak hozzá, amely a malátacukrot szén-dioxiddá és alkohollá bontja. A főerjedés során a sörléből kiválik a felesleges anyag, az elhalt élesztősejtek az tartály aljára ülepednek, a tetejére pedig barnás hab ül, majd összeesik. A főerjedés után lefejtett sört ászokolják, ami több hónapig tart, közben a sör megtisztul, telítődik szén-dioxiddal, kialakul végleges íze és habszerkezete.

Ezek csak a főbb lépések, nagyjából bármelyiknél könnyű benézni valamit, és oda az egész munka – persze a nehézséggel egyenes arányban nő az öröm, ha minden jól alakul. Igaz, még akkor ott van a tárolás kérdése is…

Végiggondoltuk – lehet, hogy kevesek vagyunk, de mi nem kockáztatunk több havi munkát a kétes eredményért. Inkább lecsavarjuk egy kis üveges Miller kupakját.

(x)