A napokban osztották ki a Cseh Építészeti Díjat: a győztes gyaloghídról itt olvashatsz, és még tavaly bemutattunk egy másik döntős projektet is. De van még egy döntős, amit feltétlenül érdemes megismerni: a lengyel KWK Promes építésziroda tervei alapján egy korábbi vágóhidat alakítottak át kortárs művészeti galériává Ostravában.

A katowicei iroda specialitása a kinetikus építészet, azaz a mozgó részekkel ellátott épületek tervezése – ezt a képességét pedig Csehországban is felvillanthatta, miután elnyerte a műemléki védettséget élvező egykori ipari épület felújítására kiírt nemzetközi pályázatot.

A korábbi vágóhíd borzalmas állapotban volt: a főhomlokzatát kivéve a falai jó része leomlott, a megmaradt részeken is hatalmas lyukak tátongtak, a vöröstégla-épületet korom lepte be.

Az építészek minden megőrizhető jellegzetességet megtartottak, megőrizték a téglafal díszítéseit, a hézagokat korabeli anyagokkal egészítették ki, ezentúl pedig tartották magukat a klasszikus elvhez, vagyis a már szétmállott, nem létező részeket jól elkülöníthetően, mikrobetonból állították helyre.

Eredetileg a bejáratok a lehető legrövidebb utat biztosították a város felé, és ezt meg is akarták őrizni, innen jött a forgatható falból készült bejáratok ötlete, amivel mellesleg a kiállítótermek közvetlen kapcsolatba kerültek a külvilággal – még maguk a kiállítások is átfolyhatnak a szabad térbe. Átvitt értelemben ez a mobilitás és szabadság a kultúra demokratizálását szimbolizálja.

Ebből is érződik, hogy a munka nem korlátozódott csak az épületre; bár nem volt a tervezők feladata, de meggyőzték a hatóságokat a kinti betonburkolat szükségtelenségéről. Rehabilitálták a szennyezett talajt, és egy biodiverz parkot alakítottak ki, szikkasztómezőkkel, rétekkel, esővíztároló medencékkel. A park elrendezése jelzi a vágóhíd egykori kiszolgáló épületeinek (hűlt) helyét, míg odabent, a galérián belül ehető növényeket telepítettek.

A megőrzött épületrészekhez szükséges téglákat az összeomlott épületrészekből visszamaradókkal pótolták, az új üvegezés kerámia szitanyomattal készült, amely megszűri és tompítja a galériába érkező napfényt. A belső tereket higiéniai okokból fehérre meszelték, így a kiállítótermeket is mészvakolattal vonták be a szigetelés felett. A részben beomlott fa tetőszerkezetet acélra cserélték, amelyet fehér membránnal vontak be, hogy kevésbé melegedjen át nyáron.

De a legszembetűnőbb a hat, a forgó falakból kialakított bejárat.

Kettő az épület bejárata, míg további négy a galériákat köti össze a külvilággal. Bár elég méretesek, amikor zárva vannak, tökéletesen zárnak. A padló alá rejtett mozgató mechanizmusokat elég évente egyszer karbantartani.

Ez is érdekelhet: