Japánt bátran tekinthetjük a világ egyik fő high-tech központjának. Bizonyos technológiai innovációk terén a japánok a világ előtt járnak egy lépéssel, és ha valami ott megszületik, az évek múltán máshol is felütheti a fejét.
Másrészt viszont a felkelő nap országáról köztudott, hogy roppantul fontos a hagyományok tiszteletben tartása, az ottani módi gyakran igencsak eltér mondjuk a közép-európaitól, néha pedig igen nagyon. Most nem olyan japán furcsaságokat fogok felemlegetni, miszerint illetlenség mások előtt orrt fújni, az evés közbeni szürcsölésnek viszont inkább pozitív üzenete és fogadtatása van; na és ott van az az asztalt borító aberráltság is, hogy kedvesen, türelmesen és előzékenyen bánnak az ügyfelekkel még a közhivatalokban is. (A japán etikettről egyébként egy tizennyolc ezer karakteres Wiki-szócikk fogadja a bátrabbakat.)
Szóval most valami még abszurdabb fog következni, legalábbis európai, közép-európai, magyar szemmel nézve egészen biztosan:
Miközben nálunk az alkoholizmus mondhatni népbetegség, és az egyik legfőbb halálozási ok, addig Japánban a fiatalokat arra kell ösztönözni, hogy igyanak, a komisz fajankók ugyanis maguktól nemigen fanyalodnak rá a pohárra.
Ez nem vicc. Mármint egyik sem. Magyarországon becslések szerint egymillió alkoholista él, egyes statisztikák szerint itt halnak meg az alkohol miatt a legtöbben Európában; az alkoholfogyasztást továbbra is valami büszke mitizálás övezi, az alkoholizmus felvállalása óriási tabu, a kis pálinkás Mizsék és Szentkirályiak pedig ott virítanak minden valamirevaló éléskamrában;
addig Japán alkoholpiaca durván megcsappant az elmúlt években.
És hogy minek köszönhető ez? Főként annak, hogy a japán lakosság a miénkhez hasonlóan elöregszik, a fiatalok pedig tőlünk eltérően sokkal kevesebb alkoholt fogyasztanak, mint eleik. A magyarázat között meglelhetjük még a koronavírus-járványt, amit szinte bárhova oda lehet csapni – többnyire jogosan – egyfajta extra elbaszó tényezőként (EET), ugyanakkor a covid nálunk épp azt eredményezte, hogy az amúgy is iszákos magyar emberek csak még több piát fogyasztottak.
Hungária, az alkoholisták fellegvára
Az köztudott, hogy sok szesz lecsorog a torkunkon – világszinten is élbolyban találhatók a magyarok az egy főre eső éves alkoholfogyasztás tekintetében; ennél viszont sokkal árulkodóbb az, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint mintegy 900 ezer alkoholista élhet Magyarországon – tehát szinte minden tizedik ember alkoholistának mondható, a kilencven százalékuk pedig nem ismeri be, hogy beteg. Ez persze nem olyan meglepő: ha szétnézünk magunk körül, hamar rájövünk, hogy szinte minden családra jut egy alkoholista, a betegséggel való szembesülés pedig a legtöbbször elmarad.
Sajnos az alkohol miatti halálesetek tekintetében is a világ élmezőnyébe tartozunk: 2005-ben a férfiak és nők körében is Magyarországon haltak meg a legtöbben alkoholos májkárosodás miatt Európában, a helyzet pedig azóta a legtöbb felmérés szerint egyáltalán nem javult.
A lényeg, hogy Japánban kampány indult, amely a fiatalokat alkoholfogyasztásra ösztönözné. De nem akárki vagy akármi indította el a Sake Viva!, azaz Éljen a szaké! kampányt, hanem a kicseszett japán adóhivatal! Jesszus, na ez tényleg más világ.
De hogy kontextusba helyezzük: amíg Japánban az alkoholos italokból összeszedett adók a teljes adóbevétel 5 százalékát tette ki 1980-ban, addig 2020-ban már csak 1,7 százalékot. Innen talán már jobban érteni, miért is ragadta meg a gyeplőt a japán adóhatóság, amely 20 és 39 év közötti fiatalokat kért fel arra, hogy osszák meg a marketing- és üzleti tippjeiket, amelyekkel (több) szaké, sócsú, whisky, sör vagy bor fogyasztására vehetnék rá a fiatalságot. (Mennyire vicces már ez a mondat, képzeljük el, amint egy magyarországi hatóság, intézmény vagy civil szervezet random fejese végiggügyögi bikkfanyelven a kamera előtt fapofával, szinte esedezve!)
A projektben résztvevők szeptember végéig kell benyújtsák az elképzeléseiket, a legjobb terveket pedig szakértők segítségével dolgozzák ki; majd novemberben mutatják be a végleges javaslatokat. A kampány fogadtatása egyébként vegyes volt: az emberek egy része látja benne a spirituszt és a lehetőséget, sokan bírálták viszont az adóhivatalt azért, mert káros szokásra ösztönzi a japán fiatalokat.
Utóbbiban azért van valami, főleg annak fényében, hogy egyrészt a fejlett világ jelentős része alkoholproblémákkal küzd, másrészt manapság már kevésbé elfogadott az, hogy egészen egészségromboló dolgokat ilyen nyílt és direkt eszközökkel promováljunk. Persze megy ez még most is, becsomagolva, kis adagokban, finoman vagy fű alatt, de egyszerűen ma már jóval kisebb a fogyasztóvédelmi és a fogyasztói tűréshatár.
De visszatérve az eredeti feladványhoz: az talán tényleg nem baj, ha valamennyire kezd megcsappanni a fiatalokban az alkohol iránti érdeklődés, és nem folyamatosan elérhető játékszerként, hanem tényleg alkalmi érdekességként és kikapcsolódási lehetőségként tekintenek rá.
Főleg egy olyan országban, ahol a fiatal felnőttek jelentős része küzd mentális egészségi problémákkal, az öngyilkosság pedig nagyon komoly nemzeti és társadalmi problémává vált.
Mert több adót beszedni és a gazdaságot felélénkíteni sokféleképpen lehet, de egy biztos: egy gödörben lévő vagy gödör felé haladó embernek a több alkohol annyira jön jól, mint origamiinstallációnak az oszakai gyors.
Ezek is érdekelhetnek:
(Forrás: BBC)