A Jelen Bisztrót szokás romkocsmaként emlegetni, de aki fennakad ezen a sztereotipizálási hálón, a hamar megfoszthatja magát egy kellemes ízügyi alámerüléstől. Tudjuk persze, hogy nem nehéz ilyeneket gondolni, főleg, ha a Blaháról és környékéről esik szó, amire sokféleképpen tekinthet az ember, de hogy a kulináris élvezkedések hívei nem jegyzik a listájukon, arra mérget is vennénk, kettőt is rögtön.
Pedig a nevezett hely korántsem csak az éjszakai félhomálybéli búsongásokra lett kihegyezve, annyira nem, hogy egy világos délutánon azon kaptuk magunkat, hogy kocsányon lógó szemekkel gúvadunk magunk elé a meglepetéstől, olyan állatira jó dolgokat fogadtunk be tányérokról a testünkbe.

Na de haladjunk fontolva, kezdve azzal, hogy 1150 forintért juthatunk hozzá egy háromfogásos ebédhez, ami nem áll be a menüs méretminimalizálási sorba, hogy negyed óra alatt elpusztítsa az ember. De ami igazán felpöcköli a nívót, az az, hogy nem zsákbamacskát sóznak ránk: bármelyik hétköznap öt-hat-hét különböző verzió közül választhatunk fogásonként, amelyhez hasonló ritkasággal budapesti étkezdében még nem találkoztunk.

Ennek köszönhetően két teljességgel különböző menüt állítottunk össze magunknak. Az egyik közép-európai vonalon haladt: gulyással indítottunk, ami nem volt sem híg, sem savanyú, szóval a szokásos gyerekbetegségek messze elmaradtak, cserébe viszont pont olyan volt, amiből ha gyerekként eszek, vasgyúró leszek - legalábbis ilyesmit képzeltünk róla. Másodikként sztrapacska gurult az asztalunkhoz, ami olyan emberes porció volt, hogy töredelmesen bevalljuk, nem birkóztunk meg vele. Ellenben csak a nyelvünk talált rajta fogást, a kritikus megközelítésünk nem. Mákos guba vaníliaöntettel: említett okok miatt ezzel már csak érintőlegesen foglalkoztunk, de híztunk volna ettől is szívesen.

A másik ebédmenüt thai ételekből állítottuk össze. A kókusztejes csirkelevesről, a Tom Ka Gairól nem tudtuk nem megállapítani, hogy stabilan állná a helyét egy autentikus ázsiai kajáldában is, ahogy a cukkinivel és gombával spékelt thai csirkés zöld curry is hozta ugyanezt (a fő oka ennek talán az lehet, hogy a kezek, amik készítik őket, a know-how elsőgenerációs birtokosai, láttunk ugyanis ázsiaiakat kijönni a konyhából). Desszertnek thai kókuszkrém jött lezárásként, egyszerű, finom, friss - egyiket sem küldtük volna semmi pénzért sem, sőt, valójában megfogadtuk, hogy ha ez vár még itt ránk, akkor visszatérő vendégekként üdvözölhetnek a nem túl távoli jövőben.

1085 Budapest Blaha Lujza tér 1.

Vannak egyéb remek helyek is, amiket teszteltünk: disznótoros és vietnami gyöngyszemek, kurd gyrosos, mexikói tacqueria, artisztikus környezetben működő kávézó, és egzotikus hangulatú hummuszbár, autentikus japán vendéglő, magyaros tejbár, tengeri halas büfé és házinénis hamburgeres, édességes mennyország csak itt, csak most, csak nektek!