Mindannyian kaptunk már olyan karácsonyi ajándékokat (hajaj, de mennyit), aminek nem nagyon tudtunk úgy igazán, szívből örülni. Külön kellemetlen, amikor nem (csak) az a baj a kariajival, hogy ronda, semmire sem jó, esetleg lehangolóan érzelemmentes, vagy nem pont az a típus, modell, szín, amit elképzeltünk, hanem amikor még azt is tudjuk, hogy de legalább jó drága is volt ráadásul.

Néha viszont megtörténik a Karácsonyi Csoda, és tényleg valami olyat hoz a Jézuska, ami tetszik, amire vágytunk, amit úgyse vettünk volna meg magunknak, ami hatalmas meglepetés – vagy a legeslegjobb esetben mindez egyszerre.

Megint karácsony van, megint ajándékokat fogunk adni és kapni. A Player szerkesztősége úgy döntött, hogy mintegy molylepkeként egy virtuális-spirituális adventi koszorú gyertyái fénye köré gyűlve megosztjuk a kedves olvasóval legkedvesebb különleges ajándék-élményeinket. Hátha valakinek tudunk életmentő ötletet, tippet, inspirációt adni a szeretet nyomasztóan gyorsan közeledő ünnepének boldog átvészeléséhez.

Jézuskától légpuskáig

Rácz Tamás, autós és zöldtech specialista, 46, vidéken lakik, szereti a gépeket: légpuska!

Masszív fegyverbuzikat, profi lövöldözőket biztosan csak megsérteni lehetne egy pár tízezer forintos alap légpuskával, de az én lengyel Kandar B4 Tytanom bizony abszolút dobogós az all time best ajándéklistámon. Sosem adnék pénzt érte, hiszen egy légpuskának az emberek 99,9 százalékának életében, így az enyémben is semmi értelme nincs. Sok helyet foglal, alig veszi elő az ember, használati értékéhez (nulla) képest indokolatlanul drága, veszélyes és értelmetlen és elég macerás dolog olyan helyet találni a lövöldözéshez, ahol nem zavarunk, pláne veszélyeztetünk vele semmit.

Szóval imádom, amióta csak tavalyelőtt, vagy tán még régebben teljesen váratlanul előkerült a legnagyobb karácsonyi csomagomból. Természetesen említettem korábban, hogy ez a szívem vágya, megadtam a típus, színt, kalibert is (van 4,5 és 5,5 mm-esben is), de hogy bárki egy pillanatig is komolyan veszi ezt a hülyeséget, arra nem számítottam. Kicsit alighanem a Jézuska is megbánta, hogy puskát ajándékozott nekem a szeretet ünnepére, amikor is alig pár nappal később, szilveszterkor egy egész csomó ártatlan apróságot ismertettem meg a fegyverhasználat örömeivel, egy sörösdobozra lövöldözős izgalmas gyermekprogram keretében.

Azóta talán már tízszer is elővettem a ruhásszekrényemből, ahol tartom és főleg az ingeim összeolajozására használom, hogy kicsit lövöldözzünk vele, szóval teljesen bebizonyosodott, hogy semmi értelme. Ezért is kértem hozzá ajándékba később távcsövet is. Most pedig ilyen kacsás, leboruló, majd automatikusan visszaálló céltárgyakkal felszerelt mágneses céltáblát szeretnék, hogy azt is betehessem hónapokra, évekre a légpuska mellé a ruhásszekrényembe:

Lencse, de nem szilveszterre

Gábor, 39, az autók és a fényképezés rajongója

Nem kell fotósnak lenned ahhoz, hogy szeress fényképezni, és ma már a zsebében lapuló telefonnal mindenki lehet fotós, de aki igazán rajong a fényképezésért, cserélhető objektívekről, színes fényszűrőkről és előhívható filmekről álmodik. Ha tudod, hogy a szeretted odavan a fényképezőgépekért, akkor az ajándékvásárlás terén nyert ügyed van, mert nincs olyan, hogy ne lehetne egy újabb dologgal kiegészíteni a fotós készletet.

Nem vagyok tanult fényképész, de újságíróként előbb-utóbb mindenki megtanulja, hogyan kell jó képeket készíteni. Az autókon kívül mindig is érdekelt a fényképezés, az orosz Ljubityel és Zenit gépekkel kezdtem, rengeteg tekercs filmet lőttem el, amivel megtanulhattam, mi mire való, mit hová állítsak, mire egyre komolyabb Canon, majd Nikon szettjeim lettek. Ami pedig sosem lehet teljes, nem létezik, hogy már mindened megvan hozzá.

Kell egy mindenre jó utazóobjektív, egy nagylátószögű, aztán egy jó fényerejű tele, de egy pár fix objektív sem árt a zoomosok mellé, aztán ezekre lencsevédő szűrő, de polárszűrő is jól jön, persze minden objektívre más méretű, kellhet még egy pár memóriakártya, legalább egy tartalék akkumulátor, egy távirányító kioldó, egy erős fényű vaku, egy stabil, de kicsire összehajtható állvány, egy táska, amibe minden belefér, és a lista itt még nem ért véget.

A felszerelésem legkedvesebb darabjai azok, amiket ajándékba kaptam, és nagy örömmel használok a mai napig. A fix 50 milliméteres, f/1.8-as objektív, amivel gyönyörűen elmosott hátterű képeket tudok készíteni, vagy a kényelmes Vanguard hátizsák, ami azért is praktikus, mert a rekeszekre osztott, párnázott alsó részében elfér a gép és akár két objektív is, a felső része pedig szabad minden másnak, amit magammal vinnék egy kirándulásra.

Ha van egy szeretted, aki odavan a fényképezésért, akkor egy fotós kiegészítővel nagy örömet szerezhetsz neki, és ez olyan ajándék lesz, ami nem a sarokban porosodik majd, hanem tényleg használni is tudja. De óvatosan, nem árt némi kutatómunka: milyen típusú gépe van, mi van már meg a szettjében, és mi az, amire vágyik. Mint minden műszaki cikknél, itt is érdemes lehet magától a megajándékozottól érdeklődni: szinte biztos, hogy tud majd adni tippeket.

Kilométer

Pisti, 44 hedonizmus iránt érdeklődő aszkéta  

Nem mértékegységet szeretnénk: élményt, utazás formában. Utazni mindig jó, nem kérdés, de drága minden, van, akinek összeszednie magát is macerás, ellenben ha a kezedbe nyomnak két repjegyet Madeirába, biztos csak nem mondasz nemet. De ne csak fapadosra gondoljunk: kilométert (utazást, kikapcsolódást) sokféleképp vehetsz.

Évek óta kapok éves-országos autópálya matricát a családtól, amit mindig túlzásnak érzek december 24-én, aztán mindig marha jó döntésnek nyár közepén, amikor gond nélkül cikázhatok fel-alá az országban, eltévedhetek, megyéről megyére bevehetem az országot, mindegy, hol van a cimbora nyaralója, milyen programot talál ki bárki, simán odamehetnünk.

De a legnagyobb ász (ami részben vágyálom, de hátha olvassa valaki): olyan élményt adni/kapni, amit ritkán engedhet meg magának az ember. Mondjuk fapados helyett egy komolyabb repjegy, New Yorkba, Tokióba, Fokvárosba. Összedobhatják többen, de ebben a kategóriában jobb ha alaposan ismered a fogadód: részben tudni kell a programját, mert egy nagy útra jellemzően nem bármikor az ember, másrészt ha Tokió a vágya, ne küldd Pekingbe. Same same, but different, ahogy Thaiföldön mondják.

Nyugalom, béke, angyalhaj és csillagszóró

Gergő, 40, idealista

Nálunk a család nagyjából négy éve úgy határozott, hogy nem áldozzuk fel az év végének békéjét a konzumidiotizmus oltárán és ahelyett, hogy a decembert rohangálással, idegeskedéssel és pénzszórással töltenénk, végigrelaxáljuk az egész hónapot. Egy felnőtt ember mindent megvesz magának, amire szüksége van, így adja magát a megoldás, hogy minden más teljesen felesleges, vagy annyira költséges, hogy ha mi nem vesszük meg magunknak, kellemetlen lenne mástól ajándékba kapni.

Idén aztán, csak azért, hogy mégis legyen valami kis izgalom Szenteste, mindenki kihúzott egy nevet egy kalapból, akinek készül valami aprósággal maximum tízezer forint összegig. Szívből ajánlom ezt a megoldást, hiszen így a kellemetlen körítés nélkül élhető át a szeretet ünnepének békéje, ami már önmagában felér egy ajándékkal.

Az apróság pedig tényleg bármi lehet, hiszen ez inkább figyelmesség, mint a szó hagyományos értelmében vett olyan ajándék, amivel görcsösen boldoggá akarjuk tenni a másikat. Akár egy könyv, egy üveg jóféle bor, egy sülttea-válogatás vagy egy színházjegy... minden játszik, hiszen igazából nem ez a lényeg.

Személyre szabott ajándék

Sándor, 34, aki utolsóként megy be a forgóajtón, aztán bent ragad

A nagyünnepi ajándékozás kicsit olyan, mint a vízfolyam: ha nem szabályozzuk, akkor könnyen elszabadulhat – ez pedig előzetes és utólagos stresszel áldja az embert akkor, amikor épp nagyon más tudatállapotban ringana. Szóval én nem vagyok az az eltervezett módon ünneplő és ajándékozó arc, inkább az, aki igyekszik nyitott szemmel járni, és ha épp rábukkan valamire, hát azzal apropó nélkül is meglepi a másikat. De hiába is hiszek az ünnepi ad hocban a naptári ikszek helyett, a világ merőlegesen tojik rám, így alkalmazkodom – de csak csínjával. Főként a kézzel készített vagy személyre szabott, egyedi ajándékokban nyomulok, illetve azokban, amelyekben „fél lábbal” a másik is jelen van. Ez lehet viccesebb, lazább, mélyebb hangvételű, attól függ.

Például barokkra, steampunkra fotosoppolni az illető egyik viccesen kínos, bitang vagy épp totál érdektelen fotóját, netán kiskedvencét, majd előhívni, és szépen bekereteztetni.

A művészi vénájú emberkék egy kisebb mesét, balladát, képregényt is összedobhatnak a célpont főszereplésével; de a kiszemelt féllel megélt közös emlékeinket is felhasználhatjuk kreatív-nyersanyagként, így kicsit mi is benne leszünk a sztoriban:

társasjáték-kiegészítőket faraghatunk belőlük, például ügyesen megdizájnolt Dixit-képeket vagy legendás Tabu- és Activity-szavakat.

Egy egyedi póló összedobása is áldomás, ráadásul nem is túl macerás. Lehet rajta egy montázs Chuck Norris tekintetű macskafejekkel, a megajándékozandó fél egyik kedvenc filmjelenete, de akár csábos Barátok közt-pillanatokat is felcsíptethetünk rá egy szitanyomással, pólónyomtatással foglalkozó szaküzletben. Meg persze mehet mindez a falra is, igazából minden mehet bárhová, ez a lényeg. Nó stressz, maximális élvezet.

Persze ezek összedobásához szükséges némi idő, eltökéltség és kreatív energia, na és az, hogy a célpont kellően közel álljon hozzánk és receptív is legyen minderre; azonban ha összeáll a nagykép, ezen a terepen is simán megmérettethetjük magunkat. Nem bánjuk meg: ezeket a cuccokat jó buli elkészíteni, ráadásul évek múlva is remek muníciót adhatnak egy nagy röhögésnek vagy egy jó kis nosztalgiázásnak, de akár remek dizájnelemekké vagy partigöncökké is válhatnak.

(Fotók: Unsplash, Getty Images)

Ez is érdekelhet: