A Kaukázus északi részén, a Kubán folyó völgyében található Dombaj, ez a pár száz fős oroszországi település, amelynek érdekessége, hogy éppúgy hatvan kilométerre fekszik a Fekete-tenger partjától, mint az Elbrusztól, ami a maga 5642 méteres tengerszint feletti magasságával az európai kontinens legmagasabb hegycsúcsának számít.

Dombaj a harmincas évek óta üdülőhely, akkor kezdték el a hegymászók meghódítani a körülötte fekvő csúcsokat,

majd a síelők is megérkeztek, számukra 1800 és 3200 méter közti magasságban alakítottak ki sípályákat. A hatvanas években a szovjet állam is elkezdte az üdülőközpont fejlesztését, felvonókat és modern szállodákat építettek.

A legnagyobb szállodaprojekt a hetvenes évek végén kezdődött, a tervezésében pedig Jevsej Percsenkov építész is részt vett, aki a hatvanas évek óta tanulmányozta az osztrák alpesi síterepek felépítését.

Az építkezés a nyolcvanas évek elején indult, de sosem fejeződött be, az Amanauz Hotel elhagyatottan várja sorsát Dombaj központjában.

A brutalista stílusú szálloda érdekessége, hogy a szobák erkélyei méhsejtmintát formáznak, elhagyatottan ettől lesz még hátborzongatóbb a megjelenése.

A tervek 480 szobával és 630 fős moziteremmel számoltak, és bár a hotel szinte teljesen elkészült, pár hónappal a nyitás előtt már csak a bútorok hiányoztak a szobákból, az építkezés 1985-ben leállt.

Az egyik változat szerint repedés keletkezett a szálloda alapjában, de ennek ellentmond, hogy a térségben egyébként is földrengésbiztosra kellett tervezni az épületeket, amelyek 8-9-es erősségű földmozgásnak is ellenállnak. A másik verzió szerint elfogyott a pénz, a nyolcvanas évek derekának Szovjetuniójában ez hangzik valószínűbbnek.

Sokan úgy tartják, hogy az Amanauz Hotel a nap mozgását követve forgott volna a tengelye körül,

de ha voltak is ilyen tervek, biztosan nem tudták megvalósítani, ekkora méretű forgó épületek akkor még sehol sem épültek a világon. Az életveszélyes ingatlan látogatását semmi nem akadályozza, a területet a szomszédos szállodák használják parkolónak.

Dombaj látképét a mai napig meghatározza a többi épület fölé magasodó szellemhotel, de ma már

nem ez a síparadicsom jellegzetessége, hanem az a repülő csészealj, ami a havas hegycsúcsok között áll.

Az ufóhotel az egyik legkülönlegesebb szálláshely, amit csak találhatsz, hatan férnek el benne, és kétszáz dollárnak megfelelő összegbe kerül egy éjszaka.

Az ufóformájú épületek ötletét Matti Suuronen finn építész találta ki a hatvanas években,

amikor az embereket egyébként is foglalkoztatta az űrutazás. A Futuro egy nyolc méter átmérőjű és négy méter magas, ufóformájú épület, üvegszálas anyagból készült, és a mai kabinházakhoz hasonlóan olyan mobil konstrukció, ami bárhol könnyen felállítható.

A repülő csészealjra hasonlító épületek az egész világon elterjedtek, de a hetvenes évek olajválságában megdrágult műanyag miatt a gyártásukat leállították, a megmaradt példányok a korabeli építészet emlékművei maradtak. A dombaji ufóhotelt nemrég 250 méterrel feljebb helyezték, hogy közelebb legyen a sífelvonókhoz.

Úgy tartják, hogy az ufót Urho Kekkonen finn elnök adta ajándékba, aki rajongott a síelésért, és többször járt itt üdülni, de ezt a sztorit többen kétségbe vonják. A Szovjetunió az 1980-as moszkvai olimpiára több hasonló épületet is vásárolt volna, de végül csak két másikról tudnak: volt egy krími, amit elbontottak, és egy krasznodari, ami már bezárt.

(Források: Abandoned Places, Russia Beyond, fotók: Getty Images)

Ez is érdekelhet: