A legutóbbi horvátországi nyaralásunkat a Krk szigetén fekvő Malinskán töltöttük, ami egy kis halászfaluból vált a turisták kedvelt célpontjává, tengerparti sétánnyal, hangulatos éttermekkel és persze stranddal, ami mögött rég bezárt hotelek épületei roskadoznak. Nem véletlenül, a horvátországi turizmus ugyanis jó ideje az apartmanokra épült, amivel az elöregedett szállodák nem tudták felvenni a versenyt.

A malinskai szellemhotelek közül is kimagaslott egy, aminek brutalista stílusú épülete a mai napig uralja a tájképet. A Haludovo Palace Hotel érdekessége, hogy a hetvenes években Bob Guccione, a Penthouse magazin alapítója építtette a nyugati turisták számára, és az egykor pompás luxushotel és kaszinó romjait ma bárki megnézheti. Mivel a kétezres évek közepén, rövid hazai pályafutása alatt a Penthouse magazin magyar kiadásánál dolgoztam, még inkább kíváncsi lettem a komplexumra.

Kaszinó a vasfüggöny mögött

Bob Guccione a hatvanas évek végén érkezett először a jugoszláviai Krk szigetére, ekkor álmodta meg, hogy fényűző szállodát és kaszinót nyit a tehetős nyugati turisták számára, összehozza a hidegháborús ellenségeket, akik majd együtt élvezhetik az életet az adriai birodalmában. Guccione mindennél jobban vágyott arra, hogy a sokak által pornólapnak tartott Penthouse mellett valami másért is elismerjék, és a hetvenes évek elején ideálisnak tűntek a körülmények a terve megvalósítására. 1967-ben ugyanis Jugoszlávia eltörölte a külföldi turisták vízumkötelezettségét, három évvel később pedig megnyílt a fiumei reptér, ami mindössze negyedórára volt a Krk szigetén fekvő Malinskától. A reptér állítólag eleve része volt a megállapodásnak Guccione és Tito között, aki rendes kommunista diktátorként imádta a hedonista életet.

Bob Guccione, a Penthouse alapítója nagykanállal falta az életet, és nagyon vágyott rá, hogy a magazinján kívül másért is elismerjék

Jugoszláviában azonban fogalmuk sem volt, hogy mit kezdjenek a szerencsejáték-iparral, ami a nyugati nyitás után azonnal betette a lábát az országba, ezért

a kaszinók évekig adómentesen működhettek, a külföldi tulajdonosok pedig egy rakás pénzt kereshettek rajtuk.

A jugoszláv állampolgárok persze nem léphettek be ezekbe a létesítményekbe, de a nyugati turisták számára különösen vonzók voltak az asztalok, ahol mindig úgy intézték a játékot, hogy a vendégek ne veszítsenek túl sokat. A szicíliai származású Guccione ezért elszánta magát, hogy ideje végre nagyban játszani, és 45 millió dollárt, mai értéken ennek ötszörösét fektette be a Haludovo Palace Hotel és a Penthouse Adriatic Club Casino megépítésébe, amelynek a tulajdonosa persze hivatalosan a fiumei székhelyű Brodokomerc, egy jugoszláv állami cég volt.

Luxushotelből menekültszálló

1972-ben nyitott meg a szállodakomplexum, az egyik leglátványosabb beruházás, ami akkoriban a vasfüggöny mögött épült. A maga korában rendkívül modernnek számító, csupa beton épületegyüttes Boris Magaš munkája volt, aki többek között a szarajevói felszabadítási múzeumot és a spliti stadiont is tervezte. A hatalmas területen fekvő Haludovo Palace Hotelben minden megvolt, amit egy luxusszállodától csak el lehet várni, a nagyszerű főépületben kiváló éttermekkel, menő bárokkal, medencékkel, szaunával, a buja függőkertek között villákkal és teniszpályákkal. Azt mondják, hogy az étterem fénykorában naponta száz kiló homár, öt kiló kaviár és száz üveg pezsgő fogyott, és városi legendának hangzik, de a hetvenes évek pazarlását nézve abszolút hihető volna, hogy a medencék egyikét is pezsgővel töltötték fel.

Nézd meg ezt a korabeli riportot is, benne a Penthouse-lányokkal, Bob Guccionével és a frissen megnyitott hotellel:

A hotel környékén hosszan kiépítették a partot a strandoláshoz. A kertben átvette az uralmat a természet, a teniszpálya salakja alig látszik

A hotel stílusában épült villák bújnak meg a parkban

Az italokat szexi egyenruhás Penthouse-hoszteszek szolgálták fel, akik gyakran már a reptértől kísérték a vendégeket, és ez nagyban hozzájárult a szálloda népszerűségéhez. A mindig álmodozó Guccione szerint ezek

a lányok valójában a világbékét szolgálták, kapcsolatot teremtettek a kelet és a nyugat között.

Az biztos, hogy a hotelbe a világ különböző tájairól érkeztek vendégek, mint Olof Palme svéd miniszterelnök, akinek megvolt a véleménye a hidegháborús nagyhatalmakról, vagy Szaddam Husszein, aki állítólag kétezer dolláros borravalót hagyott az egyik hosztesznél, a fia pedig a lakosztály párnája alatt felejtette az aranypisztolyát. A féktelen pazarlásnak hamarosan meglett az ára, a szálloda már egy évvel az ünnepélyes megnyitó után csődbe ment. Bár még évtizedeken keresztül nyitva maradt, lassú hanyatlásnak indult, és már sosem ragyogott eredeti pompájában.

Az egykori főbejárat

Nem tett jót a szállodának az sem, hogy 1991-ben kitört a délszláv polgárháború, a nyugati turisták érthető módon kerülték az országot, a hotelt pedig menekültek elszállásolására használták. A háború végén nem is akartak kiköltözni, ezért amikor mégis erre kényszerítették őket, dühükben szétverték a szobákat, összetörtek vagy elvittek minden mozdíthatót. A kilencvenes években privatizálták, sötét üzletekben többször is gazdát cserélt a hotel, ami a feljegyzések szerint 2002-ben fogadott utoljára vendégeket. Nem alakult jobban Guccione sorsa sem, aki egykor 400 millió dolláros vagyonnal rendelkezett, és Manhattan legnagyobb, legpazarabb lakásában élt, de csődbe ment, és nincstelenül halt meg 2010-ben. A Haludovo az elmúlt húsz évben végleg a pusztulás útjára lépett, és ennek nyomait bárki felfedezheti, aki fürdés helyett egy kis kalandra vágyik.

Életveszélyes terület

A malinskai strandtól nincs messze, gyalog egy kellemes séta a Haludovo, amelynek területe hosszú partszakaszt foglal el, rajta beton napozófülkékkel. A ligetben elszórt villák közt a természet mára teljesen átvette az uralmat, a függőkertek elburjánzottak, a teniszpályán már csak nyomokban látszik a salak. A legmegkapóbb látványt a spa épületéből kiemelkedő betontető nyújtja, amely az égnek meredve hirdeti a szálloda egykori nagyságát. Az utóbbi évek szándékos rombolásának nyomai látszanak, de alaposabban szétnézve, például a csempék mintáján azt is látjuk, hogy a maga idejében stílusos és igényes volt a hely. A Haludovo igazán lenyűgöző része a partról messze látható főépülete, amelynek hallja még mindig fürdik az adriai napfényben, de a tengerre néző hatalmas üvegtáblái már hiányoznak, amitől még különösebb, szinte borzongató lett a hangulata.

A fakazettás mennyezet alatt köralakú kanapékon ülve lehetett szürcsölni a koktélokat a bárban, ahová grandiózus lépcső vezetett le. A recepció, a konyha és a bowlingpálya egykori helye mind felfedezhető, érdekes belegondolni, hogy milyen lehetett itt az élet a hotel fénykorában.

A hall feletti teraszról még mindig csodás a panoráma a tenger ragyogó vizére, nem nehéz megérteni, miért határozta el annak idején Guccione, hogy itt egy luxushotelt kell építenie.

A Haludovo ma érdekes célpont azoknak a turistáknak, akik már unják a fürdőzést, és valami izgalmas felfedezésére vágynak. Persze hivatalosan nem látogatható, hiszen az épület életveszélyes, a lógó mennyezet alatt, a recsegő lépcsőkön, a törmelékben és üvegszilánkokon lépkedve nem árt az óvatosság, kész csoda, hogy az épület nincs elzárva ennél jobban.

Mi lesz vajon az egykori Penthouse-luxushotel sorsa? Nem valami biztató a helyzet: az ingatlan korábbi tulajdonosai a kedvezőtlen pénzügyi környezetet és az állami bürokrácia útvesztőjét okolják, a mindenkori kormány pedig a spekuláló tulajdonosokat hibáztatják, akik nem hajlandók befektetni. Haludovo megmentéséhez mindenesetre akkora beruházásra lenne szükség, amihez foghatót talán csak Dubajban látni, nem pedig egy álmos horvátországi kisvárosban, ráadásul a liftek és a szobák is túl kicsik lennének a mai igényekhez. Malinska kikötője mellett egyébként egy vadonatúj ötcsillagos szálloda épült, ami a tehetős vendégeket bőven kiszolgálja. Haludovo pedig jobb híján megmarad érdekességnek, egy letűnt kor emlékének, amit a környéken járva érdemes útba ejteni.

Hugh Hefner legendás magángépéről is van egy jó sztorink: