Európa leghosszabb tókerülő vitorlásversenyén idén újítottak egyet: ezúttal szélben rendezték meg. Lett is mindjárt brutális rekord, miközben minden más is megmaradt, ami vonzó a versenyben. Összeszedtünk ezek közül néhány fontosat.
A Rekord
A Kékszalag rekordját hosszú ideig, 57 éven át tartotta a Nemere II. hajó, aminek az eredményén csak a 2010-es években kezdtek faragni a katamaránok. Egy ideig csak minden második évben állhattak rajthoz a kéttestű hajók, ám ez a korlátozás már nincs – csakhogy
hosszú évek óta szinte teljes szélcsendben rendezték meg a Kékszalagot, így inkább az volt a kérdés, hogy ha ilyen körülmények közt is képes rekordot dönteni egy katamarán, akkor mit tudhat normális szélben?
Sok évi várakozás után idén végre megkaptuk a választ: brutális rekordra. A Józsa Márton kormányozta MLS Raiffeisen Fifty-Fifty a saját rekordján több mint két órát faragva nyerte meg a versenyt, a tavalyi 7 óra 13 perc 21 másodperc után ezúttal 5 óra 03 perc 56 másodperc alatt teljesítve a 155 km-es távot.
A kétárbocos magyar fejlesztésű katamarán negyedszer nyert Kékszalagot, és negyedszer döntött rekordot. Ehhez a folyamatos technikai fejlesztés (meg a szél) mellett összeszokott legénységre volt szükség: Józsa Márton kormányos mellett Goszleth Marcellre, Németh Áronra, Adorján Csabára, Józsa-Kovács Attilára, Erőss Loránd Jánosra és Bagyó Áronra.
Ráadásképp a kormányos azt mondta, előzetesen hasonló, öt óra körüli időt vártak, de egy kicsivel erősebb szél és kevesebb leállás esetén még fél óra biztos van a hajóban.
Mit tud a győztes katamarán?
A Fifty-Fifty testei 15 méter hosszúak, a legnagyobb szélessége kilenc méter. Az árbócai 19 méter magasak, és az alapvitorlázata – két grósz és két orrvitorla – összesen 236 négyzetméter. Forgatható árbócainak profiljai ehhez még hozzáadnak 20 négyzetméternyi hasznos felületet. Tavaly egy szinte új Fifty állt rajthoz, miután a Pauger Carbon műhelyben az eredeti sablonban teljesen új testeket építettek, új kereszttartókkal, így összesen nagyjából 400 kilóval lett könnyebb az addig sem nehéz hajó. Tíz évnyi tapasztalattal tették kézreállóbbá fedélzeti elrendezést, és a csökkent hajósúly erősszeles kompenzálására vízballasztokat is készítettek: ha szükséges, 500 liter vizet tud felszippantani a megfelelő oldalra. (Forrás: hajozas.hu)
Idén a második helyen a Vándor Róbert kormányozta RSM (5:30:16 ó) végzett, míg a harmadik a Kaiser Kristóf vezette Prospex-Delta Sailing Team (5:31:46 ó) lett.
A Kékszalag-rekord fejlődése
- 1955: Nemere II., kormányos Németh István, 10 óra 40 perc
- 2012: Fifty-Fifty katamarán, kormányos Józsa Márton, 10 óra 32 perc
- 2014: Fifty-Fifty katamarán, kormányos Józsa Márton, 7 óra 13 perc, 57 mp
- 2022: Fifty-Fifty katamarán, kormányos Józsa Márton, 7 óra 13 perc, 21 mp
- 2023: Fifty-Fifty katamarán, kormányos Józsa Márton, 5 óra 03 perc, 56 mp
A rajt
Kétségtelenül a verseny leglátványosabb része a rajt, ahol több száz hajó tolong. Idén konkrétan 515 hajó nevezett, a fedélzetén 2532 vitorlázóval. Ez még messze van a 2018-as rekordtól (681 hajó), de úgysem lehet megszámolni őket a partról nézelődve.
A számos tornyosuló fehér vitorla mellett pedig akadnak kísérőhajók a szervezők, a csapatok és a sajtó részéről is, ezúttal két, kalózhajókat idéző, Karavella-szerű hajó is kísérte a rajtot.
És ezúttal már akkor lehetett sejteni, hogy jó versenyünk lesz, elvégre a reggeli viharos időjárás miatt a szervezők két órával későbbre tolták a hagyományos 9 órai kezdést.
A citromdíjas
Sokat írtunk a győztesről, no de a Kékszalagon minden rajthoz állót tisztelet illet, ezt pedig szimbolikusan is kinyilvánítják: külön díjat kap a versenyt teljesítő utolsó hajó, vagyis amelyik még éppen a 48 órás szintidőn belül célba ér.
Sőt 2019-ben született egy új hagyomány: azóta az utolsóként beérőt a győztes pezsgővel köszönti a balatonfüredi móló előtt.
A sportszerű gesztust a 41. Kékszalagon találta fel a győztes Racing Django csapata, amely a Bánrévi Lili által kormányzott Sunset legénységét várta be – és szerencsére azóta az újabb győztesek hagyományt teremtettek, ami egyben jó példa arra is, hogy a hagyomány sem merül ki a többszáz éves szokásokhoz való ragaszkodásban.
UPDATE: Nem volt ez másként idén sem: Józsa Mártonék pezsgővel várták a célban a péntek délután, több mint 31 óra vitorlázás után befutó Soleil hajót, a fedélzetén Juhász László kormányossal, Krasznai Imrével és Szigeti Istvánnal.
A látvány
Nos igen: egy friss nyári reggel a Balatonon, északon a tanúhegyek, a Tihanyi apátság, a végtelen kék ég. Ez a látvány önmagában is megunhatatlan, de a Kékszalag idején ha lenézünk a tóra, még több száz hajót látunk suhanni a vízen, köztük hírességeket, legendás versenyzőket.
Azt írtuk fentebb, hogy a rajt a leglátványosabb, de tegyük hozzá gyorsan, hogy azért később sem unalmas: ahogy a különböző hajóosztályok és hajósok a maguk képességei szerint haladnak, lassan elnyúlik a mezőny, és az egész tavon végighúzódik a mezőny.
Nézőként – ha nem vagy olyan szerencsés, hogy beülhess egy kísérőhajóba – a legjobb fentről, valamely hegyről, kilátóból, magaspartról nézni a versenyt. És van persze élő közvetítés is, a nélkülözhetetlen online segítség, amivel követhetőbbé válik, mi történik épp.
Színes mezőny
A Kékszalag Európa leghosszabb, 155 km-es tókerülő vitorlásversenye, már csak ezért is elismert külföldön is. Minden évben vannak külföldi versenyzők a mezőnyben, nyert is már külföldi hajó: például 2015-ben és 2018-ban a svájci Safram Ventilo M1 Rodolphe Gautier hajó, Christophe Péclard kormányossal.
Sőt a nemzetköziségnek köszönhetjük a verseny történetének egyik legemlékezetesebb esetét, amikor két győztest avattak.
1991-ben a német Giftzwerg hajó győzött Helmut Birkmayer vezetésével, de az eredményt megóvták, mert a Tihanyi-szorosban nem az előírt hajózási útvonalon vitorlázott. Igen ám, de a versenykiírás német nyelvű fordításában ez rosszul szerepelt, így a német hajót nem zárták ki, viszont győztesnek nyilvánították a 20 perccel utána befutó Nemere II.-t (kormányos: dr. Balogh György, a Magyar Vitorlás Szövetség akkori elnöke) is. Újabb példa a sportszerűségre.
+1 A tó körül
Azért a vitorlásoknak, a versenyzőknek és a szurkolóknak el is kell jutniuk valahogy a Balatonra, ez pedig a szárazföldön történik. Idén a versenyt régóta támogató Audi adott pár elég penge gépet, hogy a hullámok mellett a Balaton-felvidék lankáit is élvezhessük.
Egy RS6-ossal haladtunk a levendulamezők és szénabálák árnyékában, a jármű tudásához képest igen szerény tempóban. A 600 lóerőből és a 300 feletti végsebességből maradt egy pici a motorban, ahogy békésen poroszkáltunk a kánikulai idillben. Azért a gyorsulásból érződött valami: ha nem is mértük le a 0-ról 100-ra 3,6 másodperces gyári adatot, a szunnyadó erő az autó minden porcikájában ott mocorgott. Hátul meg... valahányszor kinyitottuk a tágas csomagtartót, mindig más elrendezésben láttuk viszont a tárgyakat, kivéve a gondosan rögzített inget.
Egy újabb etapban pedig kipróbáltuk a Q8 e-tront, ami nyilván egy alapos tesztet érdemelne, de ahogy a békés falvakban és a még békésebb országutakon tökéletes csendben suhant a jármű, az lenyűgöző volt. Az elektronikus külső tükröt jó sokan megbámulták, de mi is néztünk belülről a kijelzőre nagy szemekkel. Azért ez olyasmi, amit nyilvánvalóan szokni kell egy ideig.
Másfelől az elegánsan, csendben suhanó e-tron, amit a fenntartható mobilitás zászlóshajójának tekint az Audi, teljes karakterével nagyon passzolt a Kékszalaghoz.
A Fifty-Fifty idén a saját, tavalyi rekordját döntötte meg: