Nem kell: semmit nem kell, de nézőpont kérdése, hogy nem érdemes-e talán mégis.
A férfiak általában tesznek a Valentin-napra. Kivéve, ha titkon szerelmesek egy csajba, és abban reménykednek, hogy az ismeretlen feladóval küldött képeslap hatására egy csapásra mégis beléjük szeret a kiválasztott. Ez persze csak a legritkább esetben, holmi csodák közbenjárásával fordul elő, ahogyan az is, amit a nő akar: hogy le tudja mérni, hogy a férfi egy egytől tízig terjedő skálán mennyire van oda érte. Mert valójában erről van szó. Nem arról, hogy különösebben fontos lenne, hogy még több szív alakú díszpárnánk, pisilő delfinünk vagy csokink legyen, arról nem is beszélve, hogy ha fehérneműt kapunk, akkor azt csak a legritkább esetben találja el méretben a jóindulatú, de tájékozatlan férfi, ami viszont kicsit ciki tud lenni; főleg ha túl kicsi, és ezzel implicit módon azt az üzenetet közvetíti, hogy elhízott a csaj.
Azért nem minden nő egyforma: van egy barátnőm, Kriszta, aki végtelenül értelmes és okos, és repülőt is tud vezetni, ha viszont elfelejtik a szülinapját, vagy nem megfelelő ajándékot kap, évekig képes ezen rágódni, és minden lehetséges alkalommal felhozza (nekem is). Pedig egyáltalán nem küzd semmiféle önértékelési zavarral. Orsi barátnőm viszont már azokat is minősíthetetlen kifejezésekkel illeti, akik egyáltalán kimondják azt a szitokszót, hogy Valentin. Szerinte egy émelyítő baromság és kész.
Én viszonylag semleges vagyok, szeretek ajándékot kapni és adni is, de nem pörgök a Valentinon. Szóval vannak különbségek, és ha te ilyen szempontból átlagos férfi vagy, azaz tisztában vagy vele, hogy jön ez az ünnep, de alapvetően nem érdekel, csak annyiban, hogy kiderítsd, hogy a csajod hogyan áll hozzá, akkor a következőekre érdemes odafigyelned: megemlíti-e, kérdez, vagy esetleg csak céloz?
Az utóbbira kell nagyon odafigyelni, mert az könnyen elkerülheti a figyelmedet. A célozgatás a nő leghatékonyabb fegyvere: önmaga ellen. Ugyanis szinte sosem sül el jól, mert a férfiak egyszerűen nem értik, vagy félreértik. Azt nem tudom pontosan, hogy Valentin-nap előtt mire lehet számítani, de valahogy úgy képzelem el, hogy a csaj megkérdezi, mit csinálsz 14-én, és Isten irgalmazzon neked, ha nem vágsz negédes arcot és válaszolod sejtelmesen, hogy "majd meglátod, bébi". Ha valamilyen formában elhagyja a csajod száját az a szó, hogy Valentin-nap, akkor valószínű, hogy bizonyos mértékben fontos neki a dolog, azt pedig, hogy mennyire – mivel valószínűleg nem fogja azt mondani, hogy ajándékot akarok, ékszert akarok, wellnesselni akarok – csak utólag fogod megtudni.
Ha teljesen egyértelmű, hogy a nő pörög a kérdésen, akkor elég egyszerű a dolgod: szerezd be a szükséges romantikus eszközöket, és keríts neki egy klassz estét. (Bár ezen a ponton meg kell jegyezni, hogy voltaképpen annak kéne ezeket megszervezni, akinek fontosabb. Ezért aztán úgy kell venned, neked az a fontosabb, hogy a csajod ne rágjon be, mint maga az ünnep neki.)
Amennyiben viszont tétovázást tapasztalsz, vagy leginkább semmit, akkor az is elég, ha készülsz valami vészötlettel, azaz mondjuk nem iszol aznap este, hátha el akar menni valahova, és mondjuk veszel neki egy csokit. Az azért jó, mert akkor is odaadhatod, ha ő előáll valami ajándékkal és akkor is, ha nem. Minden nő örül a csokinak, szerintem sokkal jobban, mint a virágnak, bár azért ebben nem lehetek teljesen biztos. Mindenesetre, ha nem fogyózik a csaj, amikor egyenesen disznóság csokit venni, az egy jó ajándék. De azért ne Tibi csoki legyen.
Szóval, ha úgy viselkedik a csaj, mintha semmi különleges nem lenne, akkor add oda neki az édességet, vagy edd meg magad. Ha pedig a találkozásotok után pár perccel már látványosan húzza a száját, és nyilvánvaló, hogy már elkezdett megsértődni, és csak arra vár, hogy lebuktasson, mekkora tahó vagy és elfelejtetted a szerelem ünnepét, akkor rögtönözz egy kis vallomást, amiben szerepel az a kifejezés, hogy Valentin-nap.
Ezzel gyorsan kihúzod magad a csávából. Így is előfordulhat, hogy a barátnőinek azt fogja mesélni, hogy megingott a hite a kettőtök viszonyában, mert csak egy csokit kapott, de az már legyen az ő dolga. Azt mégiscsak neked kell tudnod, hogy ilyen-olyan ünnepektől függetlenül van-e kedved ajándékot venni a csajodnak; a nők többsége pedig, valószínűleg nem teljesen tévesen, úgy érzékeli, hogy ajándékvásárlási belső kényszer mutatja, hogy egy férfi mennyire van oda egy nőért. Szóval nem a pénz számít, hanem az erőfeszítés. Hajrá!