Jó, lehet, hogy súlyos eset vagyok, de engem szinte szedál, ahogy megkel a sütőben a kenyér.
Én egy kenyérgyár mögött nőttem fel Bicskén (igen, a vasútállomásos Bicskén), gyerekkoromban a szél estefelé mindig felénk fújta a sülő kenyerek és zsemlék illatát, és ez az egyik legjobb emlékem azokról az elmúlt időkről. Mivel a kenyérgyár már bezárta kapuit, és egy vacak bútorraktár lett a helyén, ez a dolog végképp az elveszett gyerekkorhoz tartozik, de ez a videó kicsit visszahozta ezeket az emlékeket.
(Üzenet a főszerkesztőnek: Főnök, megpróbáltam keverni Marcel Proustot Paolo Coelhóval, milyen lett?)
((Jó irány, toljad csak :-) De azt ugye tudod, hogy volt egy elírás a leadben? - üdv, Főni))
(Télleg? :()
(Forrás: Sploid)
Támogatott és ajánlott tartalmaink
