A Kínai Kommunista Párt újabb törvényjavaslatával komoly összegre büntetné azokat az influenszereket, akik evésre ösztönző tartalmakat tesznek közzé az interneten.
Amennyiben a jogszabály zöld utat kap, 100 ezer jüanos, azaz 4 és fél millió forintos büntetés is ütheti a közösségi zabálkodókat.
Általánosságban elmondható, hogy Kelet-Ázsiában (is) nagyon népszerűek a különféle gasztrotémák, majd tíz éve kirobbant Dél-Koreából egy új közösségimédia-őrület: a mokpang révén olyan videotartalmak kezdtek el keringeni a neten, amelyekben étkező embereket figyelhetünk meg.
A mokpang időközben Európát és Amerikát is megfertőzte, bő tíz évvel később, a tomboló közösségi média és a TikTok korában pedig már komoly szakosodásokat is láthatunk, ugyanis a kínai minivideók jelentős része arról szól, hogy filigrán influenszerek hatalmas adagokat pusztítanak el a kamera előtt.
És bizony míg a mokpangnak megvolt az a bája, hogy idegen kultúrák gasztronómiai világába tekinthettünk be, addig a zabálós tartalmak létjogosultsága igencsak megkérdőjelezhető egy olyan korban, amikor a világ egyre inkább két részre szakad, a polarizáció pedig nemcsak politikai, ideológiai, hanem gazdasági, egészségügyi és táplálkozás(tudomány)i téren is megfigyelhető:
a modern világban ugyanis nagyon sokan szenvednek kóros elhízásban, rengeteg ételt pazarlunk, de ezzel párhuzamosan folyamatosan nő az éhezők száma.
Kínára is érvényesek a fenti sorok, hiszen míg a lakosság fele elhízott, addig az ország bizonyos részein továbbra is komoly élelmiszerhiánnyal küzdenek, és a vidéki lakosságról általánosságban elmondható, hogy elszegényedett – arról nem is beszélve, hogy vidéken is mélyül a szakadék a gazdagodó réteg és a leszakadó szegények között.
Így zabálós videók elterjedése a Kínai Kommunista Pártnak is jó ideje szúrta a szemét – ha nem is feltétlenül elvi, inkább presztízsbeli, PR-okok miatt volt nekik igazán ciki. Hiszen tudjuk jól, bizonyos államszervezési rendszerekben az elvek többnyire olyan pragmatizálható energiák, amelyek a hatalom megtartását teszik lehetővé.
Azt viszont, hogy nagy elérésnek örvendő celebritások egy ültő helyükben annyi kaját – tizenöt hamburgert, tíz tányér csípős tésztát, vagy tizenhét kiló bárányhúst – tolnak be, amennyin egyes kínai családok több napig is ellennének, nem nézheti tétlenül az a vezetőség, amely épp a szegénység felszámolásáért hirdetett igencsak kétes megítélésű programot – amely értelmében több millió embert telepítenek ki a lakhelyükről.
Hszi Csin-ping pártfőtitkár már elítélte nyilvánosan a pazarló nagyevést, most pedig az új törvényjavaslat révén a zabálótartalmakat, evőversenyeket is betiltaná, sőt, a műfajt is likvidálná az online térből és a televíziókból is, valamint az éttermeknek is megtiltanák, hogy túlrendelésre és pazarlásra biztassák a fogyasztóikat. Azzal, hogy az ilyen tartalmakat megpróbálják visszaszorítani, talán még védhető is, de mi továbbra is kételkedünk a kínai vezetés őszinte, segítő szándékában, arról nem is beszélve, hogy a szigorszekér megint megszaladt.
Azt pedig szinte már látjuk előre, hogy nem lehet majd előre sejteni, meddig fog a kínai párt szemében egy tartalom gasztrokulturális tevékenységnek számítani, és hol lesz az a határ, amely felett bírságolnak, vagy netán kopogtatnak majd.
Ez is érdekelhet: