Aki keresztbe tesz a hatalomnak, még a lakhelyét is nehezen tudja elhagyni. Tisztára, mintha a Black Mirror egyik részébe csöppentünk volna.
Elsőre úgy hangzik, mint egy bugyuta játék: az ember kap egy pontszámot, aztán ha jó dolgokat teszel, a pontszámod emelkedik, ha pedig rossz dolgokat, akkor csökken. Csakhogy aki ebben a játékban nem hajlandó a kormány szabályai szerint játszani, azt akár teljesen kizárhatják a társadalomból - nem kap munkát, visszautasítják a hitelkérelmét, rossz esetben pedig még egy vonatjegyet sem tud venni.
A kínai kormány által kifejlesztett társadalmi kreditrendszerről egy ideje már lehetett hallani dolgokat, most viszont az ausztrál ABC News újságírója egy nagyon alapos cikkben tárta fel, pontosan hogy működik a "mindent látó szem", ami hamarosan 1,4 milliárd kínai ember mindennapjait fogja alapjaiban meghatározni. Matthew Carney két kínai példáján keresztül mutatja be az egyelőre tesztfázisban működő rendszer visszásságait: egyikük Dandan Fan, egy 36 éves marketingmenedzser, aki a kreditrendszer szerint szinte tökéletesen példás életet él, a másikuk pedig Liu Hu oknyomozó újságíró, aki több gyilkossági ügy mellett magas rangú tisztségviselőkhöz köthető korrupciós ügyeket is sikerrel tárt fel - a jutalma pedig, hogy a kreditrendszernek hála szinte számkivetettként éli az életét a társadalomban.
Amíg Dandan a magas pontszámának hála válogathat a jobbnál jobb állások, egyetemek között, prémium kiszolgálásban részesül a szállodákban és repülőtereken, és rendkívül kedvező feltételekkel vehet fel hitelt, Hunak még az is csak álom, hogy jegyet foglalhasson egy repülőgépre vagy egy gyorsvasútra. Az alacsony pontszámhoz persze nem kell feltétlenül ellenzékinek lenni, a rendszer a közlekedési vétséget, a későn befizetett számlákat is mínusz pontokkal bünteti, sőt, a pontlevonáshoz akár az is elég lehet, ha túl sok alkoholt vagy videojátékot vásárolsz.
Egy ilyen összetett rendszer természetesen nem létezhetne az elképesztő technológiai háttér nélkül: Kínába jelenleg kétszázmillió kamera figyeli az emberek minden lépését, az arcfelismerő rendszerrel bárki beazonosítható, a kormány hozzáfér a bankkártyaadatokhoz, az egészségügyi kórtörténethez és persze az emberek internetes tevékenységéhez is (amiben a hírek szerint hamarosan a Google is partnerük lesz), a rengeteg adatot pedig szinte valós időben tudják feldolgozni és pontokká alakítani.
Bár a támogatói szerint a kreditrendszer biztonságot és stabilitást hoz a társadalomba, a diktatórikusan működő országban a cél sokkal inkább az lehet, hogy úgy lehetetlenítsék el a kormánykritikus hangokat, hogy ahhoz még erőszakra sincs szükség. Ha alacsony a pontszámod, az olyan, mintha ebargót vontak volna köréd, a társadalmi egzisztencia visszaszerzése érdekében pedig minden bizonnyal sokaknak lesz vonzó alternatíva, hogy inkább befogják a szájukat. A kínai kormány egyébként pontosan ennyit vár el az alattvalóitól: a magas pontszámhoz nem kell talpnyalónak lenned, éppen elég, ha egyáltalán nem foglalkozol a politikával.
A kreditrendszer társadalmi hatásai ráadásul nem merülnek ki abban, hogy az embereknek a saját érdekükben azt kell tenniük, amit a hatalom jónak és hasznosnak ítél. A pontokba beleszámítanak a barátok, családtagok pontjai is, így egy megfelelően opportunista embernek elemi érdeke, hogy lehetőleg a környezetében se kritizálja senki a kormányt.