Egyes modern vígjátékok előszeretettel ábrázolt jelenete az, amikor együtt lógó kiskamaszok fel-felröhögnek egymás dumáin. Mármint egymás virtuális dumáin, mert bár két méterre ücsörögnek egymástól, közben valami kütyün cseverésznek. Na ja.
De ez már egyre inkább a valóságunk, ha nem is ennyire nyers és burleszk változatban. Mert ha annyira denaturizáltak még nem vagyunk, hogy akkor is digitálisan kommunikáljunk a másikkal, amikor fizikailag egy helyre kerülünk, az már rég bevett dolog, hogy fáradságra, megszokásra vagy lustaságra hivatkozva passzoljuk a kimozdulást vagy az összejövetelt, majd inkább megoldjuk az élményszerzést digitálisan okosba’; ha meg mégis kidugjuk az orrunkat mások közé, előbb-utóbb előkerülnek a telefonok, és az ujjainkkal együtt násztáncba kezdenek, miközben a valóság elrobog mellettünk.
Szóval közhely ide meg oda, de a digitalizáció úgy köt össze, hogy közben elszigetel, és úgy szabadít fel, hogy közben szorongat. Hát ja, erre mondják azt, hogy valamit valamiért.
Na most, így ezek után a kínaiak összedobtak egy fura szerkezetet, ami kellett ahhoz, hogy úgy érezzük magunkat, mint egy kisköltségvetésű cyberpunk paródiában: a Remote Kiss (szabadfordításban: távcsók) nevű eszközzel ugyanis úgy is lekaphatunk valakit, hogy közben nem vagyunk mellette. Meg nyilván, ha a másik is eszközügyileg felszerelt, és áldását adja a különös élményre.
A szilikonajak telefonra szerelhető, a szerkezetben lévő szenzorok pedig leolvassák, majd feltöltik a csókunkat, amely így a vonal másik végén fog kikötni.
A távcsók nemcsak azért bizarr, mert ígérete ellenére talán még inkább megnehezíti azt a ma emberének, hogy egészséges viszonya legyen a valósággal, önmagával és társaival... hanem mert a virtuális valóságból és a ChatGPT izgató-rémisztő korából kicsit visszarepít minket a kétezres évekbe, amikor kipufogóra szerelhető grillel és fejre rögzíthető budipapírtartóval hülyítettek minket.
Remote kissing device recently invented by a Chinese university student. The device is designed specifically for long-distance relationships and can mimic and transfer the kiss of a person to the "mouth on the other side" pic.twitter.com/G74PrjfHQA
— Levandov (@blabla112345) February 23, 2023
Egyébként ehhez hasonlót a The Bing Bang Theoryban is feltaláltáak, igaz, Howard Wolowitz karakteréhez tényleg tökre smakkol ez a gép:
A cucchoz természetesen applikáció is készült, így videocsetelés közben mehet a smaci, de persze arra is van lehetőségünk, hogy idegenekkel is csókolózzunk, mindezt a nyavalyás herpesz, a határfeszegetőknél pedig talán a megcsalás bűntudata nélkül. Persze a technológiai fejlődéssel nincs gond, a tűz, a csiga és a gőzgép is nagyot dobott az életminőségünkön, a távközlés fejlődéséről nem is beszélve,
azonban ha arra gondolunk, hogy a fizikailag máshol tartózkodó emberek fizikai kapcsolatba léphetnek egymással, azt valahogy jobban el tudjuk képzelni egy szuperfejlett virtuális térben vagy akár egymás álmaiban. Na nem mintha ez esetekben nem kéne tartanunk a ránk gyakorolt pszichés vagy lelki következményektől, netán egy disztópikus jövőképtől.
És itt már nem kell visszamennünk a Mátrixig, az Inceptionig, az Altered Carbonig, vagy egy-egy ominózus Black Mirror-részig, elég a jelenleg is fejlesztés alatt álló Neuralinkre gondolnunk, amely révén az agyunkat számítógépekre köthetjük rá, vagy arra, hogy tudósok már sikeresen beléptek más emberek álmaiba, és ott kétoldalú kommunikációt folytattak az álmodó egyénnel. Na igen, egy ilyen korban élünk, miközben a távcsók leginkább a felfújható guminőkre rímmel, bár igaz, ha egy nap öntudatra ébred, minden bizonnyal nem fog elpusztítani minket, legfeljebb csak leharapja a nyelvünket.
És ha már mesterséges intelligencia, virtuális valóság és egy félelmetes jövőkép: