A Toyota kiváló érzékkel választott helyszínt első tisztán elektromos autója, a bZ4X nemzetközi sajtóbemutatójához. A már-már nyomasztóan sík Koppenhága eleve sokat segít abban, hogy a tesztvezetésen a villanyautók hatótávolsága látványosan nagy lehessen, de a város egyetlen komolyabb magaslata, a Copenhill is erősen kapcsolódik a Zöld Gondolathoz.

A legmerészebb ötlet az egész komplexummal kapcsolatban az lehetett, hogy ha már a városnak úgyis szüksége van egy új hulladékkezelőre, azt ne valahol egy félreeső helyen, hanem gyakorlatilag Koppenhága fókuszpontjában építsék meg. Hölgyeim és uraim, kedves kollégák, miért ne tennénk egy szemétégetőt a város közepére? Pedig ez tényleg így logikus. Logisztikailag nézve például a városban keletkező hulladék így gyűjthető egy helyre a legkönnyebben, a legtakarékosabban egy helyre a megsemmisítéshez.

Egy hulladékégető erőmű a 21. században nyilván képes szinte teljesen füst- és szagmentesesen üzemelni, a működése a városi környezetben nem jár egészségkárosító, vagy akár csak zavaró szennyezéssel.

Ráadásul egy mai szemétégető nemcsak a hulladék eltüntetésére szolgál, hanem értékes energiát és hasznosítható távhőt termel, amit szintén érdemes az ezeket felhasználó intézményekhez, épületekhez közel előállítani. Úgy sejtem, mégis komoly bátorság kellett ahhoz, hogy a városvezetés közvetlenül a koppenhágaiak orra alá és szeme elé telepítse ezt a látszólag folyamatosan füstölgő monstrumot.

A projektet továbbgondolva a kivitelező és a megrendelő azután még tovább emelte a tétet. Ha már úgyis keletkezik egy 85 méter magas hegy az amúgy szinte teljesen sík vidéken fekvő városban, ugyan engedjük már rajta játszani is a gyerekeket adófizető polgárokat! Így aztán terveztek az ék alakú épületre egy komplett műanyag sípályát, felvonókkal és hütte-szerű büfével a tetőn, mellé egy futópályát is, a torony oldalára pedig felépítették a világ legmagasabb mesterséges mászófalát.

Így lett a koppenhágai szemétégető külterületre száműzött ipari csúfság helyett világhírű építészeti különlegesség, valamint a világ egyik legérdekesebb városi szabadidőközpontja

A Copenhillt 2019 októberében adta át a kivitelező. A „szemétégető”-nél sokkal jobban hangzó „waste-to-power”, vagyis hulladékból energiát előállító erőmű napi ezer tonna szemetet képes feldolgozni. Teljesítménye rugalmasan változtatható, a hidegebb időszakban 157–247 megawattnyi hőenergiát tud leadni a távhőhálózatba, melegben pedig 0–63 megawatt elektromos energia termelhető meg vele. Kézzelfoghatóbban megfogalmazva

az erőmű mintegy harmincezer háztartás számára elegendő elektromos energiát, vagy 72 ezer háztartásnak elegendő fűtési energiát képes előállítani Koppenhága szemetéből.

A 450 méter hosszú lesiklópálya a maga nemében a legmeredekebb, egyes szakaszokon a 30 százalékot is elérő lejtésével. A pálya felső szakaszát nem is ajánlják, csak gyakorlott sízőknek, a közepén és az alján (no meg az épület melletti kis tanulópályán) viszont azok a dánok is elkezdhetnek síelni tanulni, akiknek 2019 előtt érthető módon még nem nagyon volt lehetőségük erre, legalábbis nem otthon. Felszerelést se kell vinni: a Copenhill alatt síkölcsönző és oktatóközpont is működik.

A koppenhágai erőmű-hulladékfeldolgozó-sípálya akkor is nagyszerű nemkonvencionális turistacélpont, ha nem kimondottan síelni érkezik valaki a dán fővárosba. Az épület óriási és nagyon látványos, a tetőre tartva már a liftezés is kaland, fent pedig bámulatos a panoráma, és borzongatóan izgalmas, ahogy az épp csak egy cseppet szemétillatú erős szél próbál minket belecibálni a száz méterrel alattunk kéklő Øresund-szorosba. További infó nyitvatartásról, árakról, miegymásról itt!

Pannonhalmán meg közben kávézaccon hízik a levendula, elképesztő: