Egy régi kísérletről van szó, amelyet még a hidegháborús időkben végzett el Oscar Janiger, a 20. század egyik jelentős pszichiátere és pszichoterapeutája. A kísérletre önként vállalkozó grafikus kétszer kapott 50 mikrogramm LSD–25-öt (lizergsav-dietilamidot), majd ezek után egyetlen dolga volt: többször is le kellett rajzolnia orvosa portréját.
A témának komoly aktualitása is volt anno, ugyanis amellett, hogy az 50–60-as években nagyban zajlottak az LSD-vel kapcsolatos kutatások – ebben az időszakban mintegy 1000 kísérletet, illetve terápiát folytattak le körülbelül 40 000 alany bevonásával –, az amerikai tengerészgyalogság is azon volt, hogy kifejlesszen egy olyan szert, amely képes felgyorsítani a katonák gondolkodását, és felpörgeti őket a legbizarrabb körülmények között is. Gondoljunk csak a The Men Who Stare At Goats (Kecskebűvölők) című könyvre, illetve filmre, amely ezzel a témakörrel foglalkozik.
1. Az első rajzot azután készítette a művész, hogy 50ug LSD-t adtak neki. A képen az őt vizsgáló doktor profilja látható, a rajzoláshoz faszént használt a grafikus. A doktor vizsgálatai alapján nem látszott rajta az LSD hatása:
2. 85 perccel az első, valamint 20 perccel az újabb adag 50 mikrogramm LSD után ismét rajzolni kezdett, ezúttal ceruzával. Az orvos szerint a művész euforikus hangulatban érezte magát. A grafikus így írta le az állapotot:
„Tisztán, annyira tisztán látlak téged. Ezt itt, téged, mindent... Kissé nehéz irányítanom a ceruzát. Olyan, mintha tovább akarna rajzolni.”
3. Két és fél órával az első adag után készült el a harmadik rajz. Az orvos szerint a grafikus nagyon koncentráltnak tűnt alkotás közben. Az alany így írta le ezt az állapotot:
„A körvonalak normálisak, bár kissé élénkek – folyamatosan változnak a színei. A kezemnek pedig követnie kell a vonalakat, és úgy érzem, a tudatom ott van, abban a testrészemben, amely épp aktív, amelyre épp fókuszálok – a kezemben, a könyökömben... a nyelvemben.”
4. 2 óra 32 perccel a kísérlet megkezdését követően, azaz 2 perccel az előző rajz után a grafikus ismét papírt és ceruzát ragadott:
„Megpróbálom újra lerajzolni. A modell körvonalai rendben vannak, a rajzomé viszont nincsenek. A kezem körvonalai is furcsák. Ez sem egy nagyon jó rajz, igaz? Feladom – újrapróbálom...”
5. Három perccel az előző, nem túl jól sikerült rajz után – 2 óra 35 perccel a kísérlet megkezdését követően – ismét elkészített egyet, miközben a következőket mondta:
„Egyetlen nekifutásból fogom az egészet megrajzolni... anélkül, hogy megállnék... egyetlen vonallal, megállás nélkül!”
Miután befejezte, nevetni kezdett, ugyanis megpillantott valamit a padlón, majd hosszasan figyelte azt.
6. Tíz perccel később – 2 óra 45 perccel a legelső adag LSD beszedése után – úgy fest, hogy az LSD hatása „kiteljesedett” a tesztalanyon. Igen zaklatottnak tűnt, és megpróbált belemászni a felszerelést tartalmazó dobozba – csak lassan reagált arra a javaslatra, hogy próbálja meg tovább folytatni a rajzolást. Nagyrészt nem szólalt meg. Csupán ennyit mondott:
„Én... minden... megváltozott... hívnak engem... az arcod... összefonódott...”
A grafikus közben dúdolni kezdett egy dalt, amely csak a fejében hallatszott.
7. A művész visszahúzódott, és majdnem 2 órát töltött fekve, miközben a kezeivel integetett. Hirtelen tért vissza, hogy folytassa a rajzolást, elhatározottnak és céltudatosnak tűnt. Ezúttal viszont a ceruzát ecsetre és vízfestékre cserélte.
„Ez lesz a legjobb rajzom, olyan lesz, mint a legelső, csak jobb. Ha nem vagyok óvatos, elveszítem a mozdulataim felett az irányítást, de ez nem fog megtörténni, mert tudom. Tudom”
– az utolsó szót többször is elismételte. A rajz második fele úgy készült el, hogy minden ecsetvonás előtt szaladt egy kört a szobában.
8. Ezután egy közel másfél órás szünet következett. 5 óra 45 perccel a kísérlet megkezdése után a művész tovább mászkált a szobában, a mozgása mintha egy különös útvonalat követett volna. Egyszer csak megállt, majd ismét rajzolni kezdett.
„Újra érzem a térdemet, azt hiszem, hogy kezd múlni a szer hatása. Ez egy egész jó rajz – csak a ceruzát elég nehéz megtartanom”
– az azért hozzátartozik a történethez, hogy ezúttal zsírkrétával rajzolt.
9. A kilencedik és egyben legutolsó rajz 8 órával az első adag LSD beszedése után készült el.
A grafikus az emeletes ágyon feküdt. Arról beszélt, hogy a szer hatása szinte teljesen elmúlt, s csak néha látja úgy, hogy eltorzulnának körülötte az arcok. Miután Janiger megkérte, hogy készítsen egy utolsó rajzot, belevágott, de nem túl nagy lelkesedéssel.
„Nincs mit mondanom a legutolsó rajzról, rossz és unalmas, haza akarok menni.”
Ez is érdekelhet:
A Cápából ismert Nautoscaph Superautomatic limitált kiadásban érkezik a piacra
A Jaws Alsta Nautoscaph Superautomatic limitált kiadásban érkezik, egészen pontosan 1975 darabban – ezzel is tisztelegve a három Oscar-díjas kultfilm elkészülésének éve előtt.
A Seiko egy limitált kiadású Astron GPS solarral tiszteleg Hattori Kintaró előtt
A Seiko sztorija 1881-ben kezdődött, amikor is a huszonegy éves Hattori Kintaró megalapította az órajavító műhelyét Tokióban.
(via)
