A Szolidáris Gazdaság Központ kutatása szerint a távhő rendszerszintű zöldítése akár a városi légszennyezés és a hazai kibocsátások jelentős csökkentésére is alkalmas lenne. A fejlesztés azonban jelenleg szinte lehetetlen.
Ma mintegy másfél millió ember él távfűtött lakásban Magyarországon – vagyis a lakosság 16%-a olyan infrastruktúrához kapcsolódik, amely megfelelő fejlesztések mellett a zöld energiaátmenet egyik kulcseleme lehetne. A távhő sajátossága, hogy a hőtermelés térben elkülönül a felhasználástól: egyetlen korszerű hőtermelő egész városrészek levegőjét javíthatná. Mihov Kata és Úr Eszter kutatása mégis azt mutatja, hogy a távhő ma inkább akadályozott rendszer, mintsem kibontakozó klímamegoldás.
A központosított árképzés megfojtja a fejlesztéseket
A 2011–2014 közötti árképzési centralizáció során a lakossági távhődíjakat már 2011-ben befagyasztották, majd a 2013–2014-es rezsicsökkentés további, nem költségalapú árcsökkentéseket hozott. A „legkisebb költség elve” az olcsó, sokszor elavult technológiákat hozza versenyelőnybe, miközben a korszerű, megújuló alapú rendszerek megtérülési ideje kiszámíthatatlanná vált.
A megújulók integrációja ígéretes – de tele van buktatóval
Magyarország geotermikus adottságai kiemelkedők (5–7°C hőmérséklet-emelkedés 100 méterenként), ám a gyakorlatban a beruházások gyakran megrekednek a magas költségek, a bonyolult engedélyezés és a visszasajtolási kötelezettség miatt. Homokkő esetében a visszasajtolás energiaigénye olykor meghaladhatja a kinyerhető hőt, így több szolgáltató inkább bírságot fizet – ami hosszú távon környezeti kockázatot jelent.
Szeged innovatív választ adott: a termálkutakra telepített gázcsapdák nemcsak csökkentik a metánkibocsátást, hanem az égéshőt visszaforgatják a rendszerbe. Így a termálvíz hőmérséklete 92 fokról 95 fokra emelhető, ami további gázkiváltást tesz lehetővé – a megoldás úttörő a hazai távhőszektorban.
A biomasszaprojektek előrehaladása szintén elmarad a nemzeti energiastratégiai tervektől.
Önkormányzati mozgástér nélkül nincs valódi zöld átmenet
Bár a távhőszolgáltatók többsége formálisan önkormányzati tulajdonú, a stratégiai döntések – az árképzéstől a hitelfelvételig – központilag szabályozottak, így a helyi szereplők nem tudnak reagálni a városi adottságokra, pedig a távhőrendszerek alapvetően lokális logikán működnek.
Budapesten fontos előrelépést jelentett a Budapesti Közművek Nonprofit Zrt. létrejötte, amely integráltan kezeli a közszolgáltatásokat, így a távhőt is. Bár a modell nem éri el a német Stadtwerke autonómiáját, mégis jelentősen javítja a tervezhetőséget és a fejlesztések összehangolását.
Európában ezzel párhuzamosan erősödik a remunicipalizáció: számos város visszavette a privatizált energiaközműveket, mert a magánszereplők nem biztosították a megfizethetőséget, a fejlesztéseket vagy a zöld átállást. Magyarországon azonban fordított a helyzet: itt éppen az állami centralizáció korlátozza az önkormányzati mozgásteret.
Pozitív hazai példák
Kaposvár – biomassza és felújított épületállomány
A Kaposhő 2023-ban adta át a 15 MW-os biomassza-fűtőművet, amely évente 12 ezer tonna CO₂-t vált ki. Ma hőtermelés több mint fele megújuló.
A keresleti oldalon szintén figyelemreméltó eredmény született: a távfűtött épületek 96%-át energetikailag felújították, ami 50%-os hőigénycsökkenést eredményezett. A felújítások után a távhős lakások köre jelentősen bővült, ami ritkaság Magyarországon.
Miskolc – geotermia és biomassza kombinált rendszere
A miskolci Mihő Kft. 32 500 lakossági és több száz intézményi fogyasztót lát el. A megújulók részaránya tartósan 50% feletti, a szolgáltató pedig a Távhő Ökocímkét is elnyerte. A rendszer sajátossága, hogy nyáron szinte teljes egészében geotermia biztosítja a hőt, télen pedig a biomassza és a gáz csúcskazánok lépnek be.
A jövő: decentralizált, közösségi alapú távhőrendszerek
A Szolidáris Gazdaság Központ kutatása szerint a megoldás nem a privatizáció és nem is a teljes államosítás, hanem olyan decentralizált, demokratikus köztulajdonú rendszer, amelyben az önkormányzatok és a lakosok valódi döntési jogot kapnak. Ilyen modell lehet a public–common partnership, ahol az önkormányzat energiaszövetkezetekkel és civil szervezetekkel működik együtt.
A jelenlegi szabályozási környezet ugyan nem teszi lehetővé ezek teljes értékű kiépítését, de már most is léteznek belépési pontok: társasházi együttműködések, helyi energiaközösségek, napelemes melegvízellátási rendszerek. Ezek erősíthetik a lakosság szerepét, és fokozatosan demokratikusabbá, átláthatóbbá tehetik a távhőt.
(Forrás: Mihov Kata és Úr Eszter, a Szolidáris Gazdaság Központ munkatársai/Másfélfok. A képek illusztrációk)
Ez is érdekelhet:
Az EU 90 százalékos kibocsátáscsökkentési célt fogadott el 2040-re
Az 1990-es szinthez képest. A jóváhagyás még hátravan.
600 ezer lakást állítanak át gázfűtésről alternatív fűtési rendszerre Bécsben
Tovább nő Európa egyik legnagyobb távhőhálózata.
Szennyvízből csinálnak távhőt Bécsben
Néhány év múlva több mint százezer bécsi háztartást látnak majd el klímasemleges távhővel.
