Egyáltalán nem a műanyagszemétből.
A Utahi Állami Egyetem kutatói modellezték, hogy jut a mikroműanyag a légkörbe. Janice Brahney adjunktus kutatócsoportja – amely egy tavalyi tanulmányában kimutatta, hogy
ezerszáz tonna mikroműanyag lebeg a levegőben az Egyesült Államok nyugati térségében –,
arra összpontosított az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) a héten bemutatott új kutatásában, hogy miként kerültek ezek a láthatatlan műanyagdarabkák a légkörbe, mennyi ideig maradnak ott, és hol összpontosulnak a mikroműanyag-lerakódások világszerte a légkörben. Modellezésük szerint az Egyesült Államok nyugati részén a légköri mikroműanyag
- 84 százaléka a gépkocsik súrlódó kerekeiből;
- 11 százaléka az óceánokból (a fel nem oldott műanyagrészecskékkel szennyezett óceánhullámokból a szél kapja fel és repíti őket);
- 5 százaléka a mezőgazdasági talaj porával kerül a levegőbe.
A légkörben lévő mikroműanyag
képes akár hat és fél napig ott maradni, ez elegendő ahhoz, hogy áthaladjon egy kontinens fölött
– idézte Natalie Mahowaldot, a tanulmány társszerzőjét az egyetem közleménye.
Janice Brahney szerint ez a tanulmányuk csak a kezdet, további kutatások szükségesek annak megértésére, hogy a különféle környezet – a nedves vagy a száraz klíma, a hegyvidéki térségek, síkságok – milyen hatással vannak erre a folyamatra.
Ez is érdekelhet:
Rettenetesen kis része érintetlen már csak a szárazföldi ökoszisztémáknak
Nem csak az ember miatt, de jókora részünk van benne.
(Forrás: MTI)
