Nem a túlvadászat pusztította ki a legnagyobb ősemlősöket – mamutokat, óriáslajhárokat és másokat – Észak-Amerikában egy új kutatás szerint. Az 1960-as évek óta azt feltételezték a tudósok, hogy közvetve az emberi népesség növekedése és elterjedése a kontinensen vezetett az óriástestű emlősök gyors kihalásához. Ezek az állatok ugyanis könnyű prédák voltak, nem tudtak eredményesen fellépni új ragadozók, az emberek ellen. A túlvadászat-elmélet vélelmezői szerint az emberek kihasználták ezt: megtizedelték, majd végső soron mintegy tízezer évvel ezelőtt teljesen kiirtották az óriástestű emlősöket.

Sok tudós szerint viszont túl kevés régészeti bizonyíték támasztja ezt alá. Helyette azt feltételezik, hogy időjárási és ökológiai változások vezethettek kihalásukhoz. A Nature Communications című folyóiratban közzétett tanulmányukban a jénai Max Planck Kémiai Ökológiai Intézet kutatói egy új statisztikai modellezéssel kutatók kimutatták, hogy

„A megafauna – egy terület vagy időszak nagy testű állatai – populációi elkezdtek növekedni Észak-Amerikában, amikor 14 700 éve a térség melegedni kezdett. De amikor 12 900 éve fordulat állt be, Észak-Amerika drasztikusan hűlni kezdett, majd röviddel utána látjuk a megafauna kihalását” – magyarázta Mathew Stewart, a tanulmány vezető szerzője.

A klímaváltozásokkal járó ökológiai változásokat figyelembe kell venni, ha meg akarjuk érteni, mi vezetett el a kihaláshoz. Az embereket sem szabad teljesen kizárni, lehetséges, hogy egy jóval árnyaltabb szerepet játszottak a megafauna kihalásában, mint ahogy azt a túlvadászat modellje feltételezi – tette hozzá Huw Groucutt, a tanulmány tásszerzője.

A minap is volt írtunk régi, klímaváltozásos esetről:

(Forrás: MTI)