A kevesebb néha több. És hatékonyabb is.

Matt D’Avella minimalista. Nincs fogkeféje, három evőeszköz bújuk meg a fiókban: egy villa, egy kanál, és egy kés. Egy tálja, mindent abból eszik, és annyira minimalista, hogy a müzlire ráönti a kávét. A szobájában nincs bútor, szőnyeg sem, nincs benne semmi.

Matt D’Avella minimalista, de a film eleje teljesen kamu, tulajdonképpen az ultra minamlizmus paródiája.

De mi az a minimalizmus?

Egy olyan életmód, ami Japánból indult el, és egy japán szerző, Szaszaki Fumió sikerkönyve miatt lett népszerű mostanában. A hygge, a lagom és hasonló trendek japán megfelelőjének lényege a letisztultság, aminek fizikai megfelelője az, hogy minél kevesebb tárggyal rendelkezünk.

A tárgyaktól való függéstől történő megszabadulás tisztább tudatot eredményez, és azt, hogy jobban tudunk fókuszálni az igazán fontos dolgokra és hatékonyabbá válunk.

Miét pont Japánból indult el ez a mozgalom? Azért, mert Japánban „a rendkívüli népsűrűség miatt minden helyet halmozottan meg kell becsülni, a kicsi lakásokban nincs hely felesleges holmiknak, a terek pedig sokszor eltolható papírfalakkal variálhatóak, a jobb kihasználás érdekében” – írta testvér magazinunk, a Roadster.

A letisztultság jól passzol a zen „üresség” fogalmához: egy-egy apró gesztus, egy műtárgy, egy számunkra fontos emlék talán fel sem tűnne egy agyonzsúfolt szobában, míg ugyanezek szépségét, fontosságát kiemeli a csaknem üres tér.

A japánok hagyományosan képesek együtt élni a zord körülményekkel, de a fogyasztói társadalom rájuk szabadított rengeteg felesleges holmit, múló divatot, amitől a kezdeti mámor után jó páran besokalltak. Ilyen a már említett Szaszaki Fumió is, aki a „Viszlát, dolgok!” szellemiség jegyében iszonyú mennyiségű holmitól (könyvektől, dvd-ktől, lemezektől) vált meg, majd a könyvében megírta, hogyan változtatta meg az életét, és milyen is az új.

De most térjünk vissza Matthez, aki egy sokkal nyugatiasabb szemléletmód szerint éli a minimalisták életét. Az ő felfogása szerint a minimalizmus önfegyelmet és józanságot takar, az általa felállított rendszer szerint éli mindennapjait,

ez pedig segít neki abban, hogy hatékonyan végezze a munkáját, ne terelje el a figyelmét semmi arról, amit éppen csinál, ezáltal ne csússzanak szét a napjai, és a munka mellett a magánéletre is jusson minőségi idő.

Matt filozófiája egyfajta fókuszáltság inkább, mint minimalizmus, de ez talán már csak szemantika.

Hogy az amerikai vlogger és a japán író közül melyik életmódot tartod szimpatikusabbnak, azt természetesen rád bízzuk, de az biztos, hogy mindkettő stílusnak hatalmas előnyei vannak, főleg akkor, ha problémád van egy hatékonyabb időbeosztás megtalálásával.

Ez is érdekelhet:

A japán minimalizmus mindig karcolt, de most élesebb, mint valaha - Roadster

A japánok megtanultak együtt élni az arrafelé különösen szigorú természettel, aztán eljött a parttalan fogyasztás kora. Sebaj, a japánok állják a sarat, és tökélyre fejlesztik a fizikai és mentális rendrakást. Sokszor elismerést és csodálatot, sokszor viszont ironikus-szarkasztikus megjegyzéseket szül a japánok üres terekkel, csupasz felületekkel operáló, totálisan minimalista dizájnja.

És ezt olvastad már?
Itt nézd meg Amyt, mert a Tinderen nem fogod látni