Tudományos kísérlet, ami kicsit nem etikus, kicsit tanulságos, és kicsit tele lett vele a tököm, mire a végére értem. Mondom, hogy sikerült.
Shaun 25 éves, 187 centi magas angol modell, aki a legnevesebb londoni egyetem elvégzése után 2015-ben Budapestre költözött. Szabadúszóként dolgozik, mellette nem rég elindította saját produkciós cégét, azt a kevés szabadidejét pedig sporttal, utazgatással, fotózással, zenéléssel és bulizással tölti. Ne kerülgessük a forró kását; Shaun bosszantóan jó faszi. Az a csávó, akinek velünk, átlaggézákkal ellentétben nem kell órákig hülyítenie senkit ahhoz, hogy az ágyába cipelhesse. Annyi dolga van csak, hogy péntek este felvegyen egy basic szürke pólót, levonszolja a seggét a Gozsduba, aztán egy tetszőleges helyen feltegye az egyik könyökét a pultra.
Valld be, a szíved mélyén kicsit irigykedsz rá, egyúttal reméled, hogy az éjszakában mocorgó Shaunt nem veti a sors arra a szórakozóhelyre, ahol a barátnőd éppen a havonta esedékes csajbulin vesz részt. Mert Shaun egy ragadozó. Akire nem veti rá magát, az önmaga sétál a barlangja elé, így előbb utóbb minden olyan nőbe belevájja a karmait, akit elég érdekesnek talál legalább egy áthempergett éjszaka erejéig.
Egyetlen dolog van, ami vigasztalhat; Shaun nem létezik. A srácot ugyanis csak én találtam ki, és pakoltam fel a jelenleg legnépszerűbb társkereső alkalmazásra, a Tinderre, hogy megnézzem, hogyan reagál a virtuális térben mocorgó átlagos szingli arra, ha egy ilyen férfi minden kertelés nélkül elhívja őt kefélni.
Naná, hogy a tudományos érdeklődés vezérelt, de ha ragaszkodsz hozzá, hogy simán csak gyökér vagyok és trollkodni akartam egy jót, esetleg kíváncsi voltam arra, milyen érzés, amikor minden egyes jobbra húzás matchben végződik, hát haver, nekem úgy is jó.
Szóval lehet köpködni, de azzal nem vádolhat meg senki, hogy nem voltam alapos. Kezdtem azzal, hogy csináltam egy új emailcímet, majd azzal regisztráltam a Facebookra. Mivel a Tinderen úgyis csak a felhasználók keresztneve látszik, Shaun családneve Longbottom lett (hehe!), az adatlapja pedig annyira puritán, amennyire csak lehet, de azért a menő egyetemet és a még menőbb munkát nem felejtettem el rögzíteni. Már csak egy porhüvely kellett, amibe belehelyezhettem ezt a rendkívül érdekes személyiséget, és ami nem lett más, mint egy Andreas Eriksen nevű modell.
Feltöltöttem róla 5-6 képet, aztán felizzott a tabletem képernyőjén a Tinder logója. Új fiók készítése, képek beállítása (egy übercuki kutyusos kép ment alapértelmezettnek), aranyos, félig magyar, félig angol bemutatkozás (épp olyan, amilyet egy nagyon jó fej, nagyon kanos modell írna – már ahogy azt én elképzelem), Tinder Plus kifizetése a Play áruházban (hogy ne legyen lekorlátozva a jobbra húzható lányok száma), és ezzel a kísérlet technikai része le is volt tudva, indulhatott a buli.
Shaunt hagytam egy fél óra erejéig pihenni, majd munkához láttam. A módszerem egyszerű volt, akár egy döccenőktől mentes egyéjszakás kaland; annyi csajt húztam jobbra, hogy lassan kezdett eltűnni a mutatóujjamról az ujjlenyomat, majd miután összejött a kétszáz pár, mindegyiküknek elküldtem ugyanazt a szöveget:
Kétszáz csaj. Az atomfizikához egy kicsit jobban értek, mint a statisztikához, de úgy gondoltam, ez már elég nagy minta lesz, ezért itt húztam meg a határt. Azzal mondjuk nem számoltam, hogy a közben jobbra húzott több ezer lányból jó néhány később is csatlakozhat a nyájhoz. Egy nap után már több mint ötszáz párom volt, a tabletem pedig folyamatosan nyekergett, egészen addig, míg ki nem kapcsoltam a Tinder értesítéseit. Tényleg, az első nap csak elszaladtam tusolni, és mire visszaértem, ez fogadott:
Megsúgom, a tervszerű trollkodás baromi frusztráló. Komolyan mondom, még egy nap sem kellett ahhoz, hogy elkezdjem szar embernek érezni magam. Persze, a magasztos tudományos cél valamennyire tartotta bennem a lelket, de egyrészt tudtam, hogy a kis akciómmal egy dandárnyi lelkes csajt vágok át a palánkon, másrészt pedig elkezdett felébredni bennem a kisebbségi komplexus, hiszen az én saját, hótátlagos Tinder-profilomnak talán egy év is kevés lenne annyi match begyűjtéséhez, amennyit Shaun egy óra alatt termelt.
Rátérve a kísérlet lényegi aspektusaira, először is le kell szögeznünk, hogy valami gigantikus tömeg cirkál a Tinderen. Az elején még 18 éves kortól 30 éves korig állítottam be a szűrést, majd egy fél nap után a felső határt le kellett vinnem 24-re, mert a jelöltek egyszerűen nem akartak elfogyni. Azt hittem, a szigorúbb kritériumok miatt hamarabb ki tudom pörgetni a tábort, de hiába söpörtem percenként jobbra akár nyolcvan csajt, a sornak egyszerűen nem akart vége lenni. Komolyan, aki ekkora merítésből képtelen akár csak egy randit is összehozni, az sürgősen gondolkozzon el, pontosan hol is van a hiba a saját készülékében.
Ebben a hatalmas tömegben ráadásul akadnak olyan hihetetlenül dögös csajok is, hogy néha már azt hittem, a Tinderről véletlenül elnavigáltam a Player Napi csaj rovatába. Biztos lesz olyan női olvasó, aki kicsit rossz néven veszi a pozitív diszkriminációt - őket vigasztalja az, hogy ízlések és pofonok különböznek -, de meglátásom szerint különösen a 19-22 éves korosztály képviselteti magát poszterre kívánkozó bombázókkal.
A másik, amit meg kellett tanulnom, hogy Presser Picinek igaza volt, amikor arról dörmögött, hogy nem szerethet mindenki. Ha a közízlést vesszük alapul, Shaun egy igazi főnyeremény: baromi jól néz ki, jó fej, sokoldalú, önálló, magabiztos és sikeres. Ha a kísérlet előtt saccolnom kellett volna, azt mondtam volna, hogy a jobbra húzott csajok legalább nyolcvan százalékából match lesz, de ezzel végül jócskán fölé lőttem.
Erre persze számtalan magyarázat létezik (pl. Shaun a 25 életévével kívül esett sok lány keresési feltételein, nem hitték el róla, hogy valóban létezik vagy esetleg sokan úgy gondolták, hogy egyszerűen nincsenek vele egy súlycsoportban stb.), de a lényeg, hogy a jelek szerint még egy elméletben tökéletes pasi is simán a bal oldalon végezheti a Tinderen.
Most pedig jöjjön a matek, hiszen végső soron ezért kattintottál! Fogalmam sincs, összesen hány csajt húztam jobbra, de azt tudom, hogy egy perc alatt átlagosan nyolcvanat, és volt olyan alkalom, amikor egy nekifutásra akár fél óráig is toltam a söprögetést. Nem túlzás kijelenteni, hogy a tetszikelt lányok száma simán több ezerre rúg, amiből nagyjából hétszáz pár jött össze. (Pontos számot sajnos nem tudok mondani, mert többször előfordult, hogy néhányan szétválást nyomtak, amikor fél óra elteltével sem írtam nekik semmit.)
A hétszáz - vagy hatszázvalahány, ha úgy jobban tetszik - párból kereken kétszáznak küldtem el a dugós szöveget (így utólag már bánom, hogy nem nyomtam fel ötszázra), akik közül százkettő reagált valamilyen formában a felvetésemre, tizenöt az ajánlat után azonnal szétválást nyomott, a többi pedig semmit nem válaszolt.
A maradék adatok között meg kell említenem, hogy összesen negyvenegy szuperlájkot kaptam, és – igen, tudom, hogy vicces, de - hatvankilenc lány kezdeményezett társalgást anélkül, hogy akár egy szmájlit is küldtem volna nekik. Tekintve, hogy több ezer jelöltnek adtam meg az esélyt lájk formájában, nem is olyan orbitális számok ezek, ugye?
És végül a lényeg:
a kétszáz bekínált lányból kereken húsz mondott azonnal igent az előzmények és következmények nélküli szexre.
Ha jól számolom, ez pontosan tíz százalék, de nyugodtan javíts ki, ha tévedek!
Még három napot adtam a 83 darab némának, hátha csak ritkán kapcsolják be a mobiljukat, azért nem válaszoltak a felkérésre, de mivel 72 óra múlva sem érkezett tőlük válasz, végre rányomhattam a beállításoknál a Fiók törlése gombra. Felszabadultam, mint egy őrült tudós, aki végre eltemetheti az egyre nagyobb terhet jelentő rakoncátlan teremtményét.
A kísérlet végeredményben egy mondatban összegezhető: ha jó pasi vagy, akkor a Tinderen dugni hívott csajok tíz százalékát nagy valószínűséggel még úgy is meg tudod fektetni, hogy még egy csésze kávét sem fizettél nekik. Komoly, mi? Fokozom: ha jó pasi vagy, és nem vagy segghülye, akkor egy szórakozóhelyen minimum ezt az arányt tudod produkálni, bár erre valószínűleg már te magad is rájöttél a húszas éveid közepére.
Kösz az infót, Shaun, ezzel megspóroltál több ezer munkaórát valami pszichológiai témában nyomuló kutatócsoportnak. Jó mulatság, férfimunka volt, most pedig nyugodj békében!