Nem csak snájdig uraknak: a Király Grill Haus

Stilizált virslialakzat, rajta ördögszarvakként lobogó tűzcsóvák, afölött egy korona. Már messziről is kiböki a szemet a fénycsővel spilázott cégér, ahogy sétálunk lefelé a Király utcán a körúttól, ha meg a másik irányból támadunk, akkor a Currywurst, Frankfurter, Bratwurst szavak parázslanak fel az üvegtábla mögött. Nem hagyja a véletlenre a dolgot a Király Grill Haus, a kódok egyértelműek: ha húspárti vagy, ide sebbel-lobbal befordulsz, feltéve, hogy önnönmagad gyomrának jót akarsz tenni. További meggyőző erőként ott világít az is, hogy 0-24, ami a közeli vigalmi negyed miatt fél siker lehet.
Egésszé a siker akkor válik, amikor eszünk a helyén, és eszünk is a helyen. A helyen, ami nem rejti véka alá, hogy a papírtányéros talponálló kolbászozóktól valamelyest odébb pozicionálja magát: “ne nélkülözze kedvenc osztrák ételeit!” - írják, és tényleg, itt az ausztriai, illetve német grillkolbászokra van kihegyezve a paletta (noha azokon kívül találunk például frissensülteket, grillezett sajtokat, salátákat is), és mindezt elegáns tálalásban helyezik a kopogó szemünk elé.

Igaz, némileg zavart keltett, hogy a kikért Currywurst (690 forint) alatt, a szexin négyzetes dizájnertányéron “mixed salad” felirattal szentségtelen zöldségfotók hívták fel magukra a figyelmet, de ez csak addig foglalkoztatott, míg bele nem martam metszőfoggal az ételbe - ami curryporral tekintélyesen megszórt, illetve paradicsomszószos pikantériájával eszményi módon foglalta le a szájüregem valamennyi receptorát. Nem csoda, hogy csak ennek az egyetlen ételnek Berlinben még saját múzeuma is van. És fojtásként a hasábkrumpli (350 forint) is jól volt kisütve.

800 millió currywurst évente

Ennyit eszik meg 82 millió német. A The New York Times cikke hamar rávilágít az okokra: megfogalmazásuk szerint nem csak egy szimpla ételről van szó, de politikai állásfoglalásról is. Na nem valamelyik párt, hanem az egyenlőségre törekvés mellett: Berlin ilyen városnak szereti mutatni magát, és ennek a jelképe is lehet a kecsapos-currys kolbászrúd, hiszen azt szegény és gazdag, helyi és bevándorló egyaránt habzsolja, ráadásul a wurstos standok jellegéből adódóan többnyire egymás mellett, vállvetve. És hogy miért nem híznak meg a berliniek a tetemes elfogyasztott kolbászmennyiség ellenére sem? Mario Ziervogel, az egyik kedvelt stand üzemeltetője a lapnak rövidre zárta a kérdést: “Mozognod kell! Ha egész nap a tévé előtt tespednék, naná hogy meghíznék.”

Ugyanezt lehetett elmondani másik tesztalanyunk köretéről, a steakburgonyáról (390 forint) is, itt viszont a pálmát abszolúte a hozzá kért mézes-mustáros csirkemell (690 forint) vitte: nem az átlagos éttermi kiszáradt múmia volt, hanem egy remekül csúszó, szaftos darab, a szósz pedig az egyik legjobb, ami Budapesten valaha is végignyalta a torkunkat - alig bírtunk magunkkal az étkezést záró, huncut tunkolásnál, még az sem zavart, hogy a fölöttünk lévő lakó virágcserepeiből éppen ránk hullott az élet vize.

Egyetlen megjegyeznivaló a végére: a kolbászos fogás után még nem illant el egészében az éhségünk, ellenben a csirkésnél igen - a porciók tehát váltakozóak, ügyeljünk arra, mit rendelünk. Viszont ami nyerő (a non-stop nyitvatartáson túl), az a bankkártyás fizetési lehetőség, és az is, hogy tíz percnél tovább nem kellett malmoznunk az étel elkészültéig.

Király Grill Haus
1077 Budapest Király utca 67.