Ha bemész egy kézműves sörözőbe, a sörportéka jelentős részét IPA fogja kitenni, amely sokakat elégedettséggel tölthet el, hiszen napjaink egyik legközkedveltebb és legnépszerűbb söréről van szó.
De persze kivétel mindig van, sőt, nem is kevés. Az IPA sörök örök jellemzője ugye a magas komlótartalom miatti keresűség, amelyet sokan egyszerűen nem tolerálnak. És erre tudományos magyarázat is van.
A 18. században a Brit Birodalom távolban szolgálatot teljesítő polgárai gyakran nem tudtak maguknak helyben sört előállítani – főleg a trópusi éghajlaton, mint például Indiában. De az import sem volt megfelelő megoldás az út hosszúsága miatt, amelynek következtében a behozott sörök minősége sokat romlott, nem ritkán fogyasztásra teljesen alkalmatlanná váltak. Ezért tettek végül sok komlót a sörhöz, amely nemcsak tartósította az italt, de kellemes aromát is kölcsönzött neki.
A történet lényege az, hogy minden negyedik ember szuperízlelő (az angol szakterminus: supertaster), nekik az átlagnál több ízlelőbimbójuk van, így pedig roppantul intenzíven érzékelik az ízeket, főként a keserűt – és ha még az IPA-kra gyakran jellemző pörköltes, füves, borsos, gyantás aromát is hozzávesszük, akkor végleg érthetővé válik, hogy miért nem nyújt élvezetet számukra a tradicionális brit sör kortyolgatása.
(via)
