Párizs nemzetközi diákvárosában épül egy új tömb, a Fondation de Chine, ami a diákszállások iránti növekvő igény kielégítésén túl a kulturális kapcsolatok élénkítését, a környezettudatos lakhatás elősegítését célozza. Elsősorban most mégis azért érdekes, mert a meghívásos pályázatot kínai-francia tervezőcsapatok számára írták ki, a győztes terv pedig a párizsi Coldefy – amelynek magyar származású tervezője, Zoltan Neville jelenleg a cég budapesti irodáját vezeti, ahol a 2024-re tervezett Lake11 lakóparkon dolgozik – és a pekingi Atelier FCJZ kettőséé lett, akinek

a tervében kereszteződik a francia és a kínai építészet.

Kínai részről az ország dél-keleti részén jellemző, összefüggő kört alkotó tulou volt a kiindulópont, míg a Coldefy a Párizs építészetét meghatározó haussmanni bérházat vette alapul. A kettő aztán némi tömegformálás után szépen egyesült:

Tulou Fucsienben és Haussmann-féle háztömb Párizsban (fotó: Getty Images):

Mi születik ebből a merész keresztezésből? A tulou bár szintén lakóház, az elsődleges funkciója a védelem volt, alul szélesebb, masszív, kövekből vagy gránitból épített falakkal, melyeken csak magasan helyeztek el ablakokat, és ott is csak kis méretűeket. A Haussmann-tömbházak kifelé és befelé is nyitottabbak voltak, a Fondation de Chine ennek megfelelően sokkal intenzívebb kapcsolatban áll a környezetével.

Irányelvnek remek a kínai és francia építészet mixelése, de figyelembe kellett venni a helyszíni adottságokat is. A Fondation de Chine az egyetemváros nyüzsgő parkjának szélén fekszik, és határos a párizsi körgyűrűvel (Boulevard Périphérique).

Az épület a parkra és az emblematikus Maison des Provinces de France-ra nyílik, tárt karokkal várja a látogatókat.

Miután délről napos, de egy zajos közlekedési útvonal határolja, a homlokzat ott homorú, az ablakok erősebben (hang)szigetelnek; északról akadálytalan kilátást kínál, de valamivel kevesebb fényt. Északra domborúak a homlokzatok, hogy beengedjék a fényt és a látványt.

A Fondation de Chine háromszáz szobát, számos közösségi teret kínál a lakóinak, köztük egy kétszáznyolcvan férőhelyes, a nagyközönség számára nyitott előadótermet, extra, négyszintes belmagassággal.

Minden egyes szobában két teljes magasságú ablak gondoskodik a természetes fényről, és a kétféle homlokzat kétféle helyiségtípust eredményez: északon a szobákat meghosszabbítják a parkra néző erkélyek, míg délen nagy munkafelületet kapnak.

Fontos jellemzője a projektnek, hogy a bútorok minden helyiségben kivehetők, így a tér átlagosan 15 m²-en variálható. Például az íróasztal szabadon áthelyezhető, azaz a belső tér igény szerint átalakítható.

Számos kert és parkosított tetőterasz is lesz az épületen. A keleti oldalra virágoskertet, a kulturális tevékenységek terme fölé egy kör alakú kertet, a harmadik szintre, az előcsarnok fölé pedig egy rejtett kertet terveztek.

A tetőterasz kiemelt pontja a függőkertek szívében kanyargó gyaloghíd. A nagy fákkal – köztük néhány Kelet-Ázsiából származóval – és növényekkel beültetett tető-parkról lélegzetelállító panoráma nyílik Párizsra.

(Forrás: Coldefy, fotók: Cyrille Weiner, tervrajzok: Coldefy & Atelier FCJZ)

Ez is érdekelhet: