Épp a Balaton felé tartottunk, amikor az ugrott be az anyósülésen rostokolva, hogy bárcsak minden egyes félrecsúszott hét úgy érne véget, hogy az ember kieresztheti a gőzt egy balatoni vitorlás oldalán, ahol épp a gravitációval és a neptunusi hullámokkal hadakozik.

Vannak ugyanis olyan univerzális problémamegoldási stratégiák az életben, amelyek a bolygók állásától vagy stílustörténeti korszaktól függetlenül valószínűleg mindig is működtek: ilyen lehet a tábortűz vagy a csillagos ég figyelése, vagy épp kivitorlázás a tengerre. Persze az ókori egyiptomiak nem szórakozásból építették papirusz- vagy pamutvitorlákkal felvértezett nádhajóikat, a világ azonban változott annyit az elmúlt cirka hatezer év alatt, hogy

az ember a versenysport szeretete miatt, vagy pusztán szabadidős, esetleg csapatépítő tevékenységként is bátran felülkerekedhet a tenger morajlásán.

Természetesen volt némi drukk bennem odafelé menet, ugyanis az extrém vitorlázás így első hangzásra nem tűnik holmi gyerekjátéknak. A munkatársaim próbáltak lelket önteni belém, többek között a Terror vitorlázás néven elhíresült videó révén, ahol az ideggyenge kormányos nem túl cizellált módon próbálja irányítani és oktatni a katamaránra kerülő ifjú padavant.

„Te egy ritka hülye fasz vagy, baszd meg. Takarodó befelé! Gyere már be, de ne borítsd be a hajót! Azaz, törd el a kormányt, törd el a kormányt, borítsál be, te fasz, baszd meg!”

Balatonfüredre kiérve a Helly Hansen és a Raffica Sailing Team csapata fogadott minket. A két csapat neve szorosan összefonódik, hiszen a Helly Hansen már 1877 óta készít professzionális ruházatot a vízi és szárazföldi sportok szerelmeseinek, a Raffica pedig a magyar vitorlás élvonal egyik legnevesebb nagyhajós csapata.

Helly Hansen FW21

A ruházatunkat biztosító Helly Hansen nemcsak professzionális – élsportolóknak szánt és munkavédelmi – ruhákban, hanem szabadidőruhákban is utazik, amelyeket a hobbisportolók egy könnyebb bevetésen vagy akár a hétköznapok során is örömmel megjárathatnak. A Helly Hansen FW21-es kollekciójában még nagyobb hangsúlyt fektetnek a fenntartható fejlődésre, és az olyan technológiákra, amelyek a hatékonyságot, a környezetbarát megoldásokat és az ergonomikus kialakítást ötvözik egymással – ezeket az innovációkat pedig a professzionális termékek mellett a szabadidőruhákban is megtalálhatjuk.

A Raffica Vitorlás Sportegyesület 2006-ban alakult elkötelezett balatoni versenyvitorlázókból, akik gyerekkoruk óta űzik ezt a sportot, és folyamatosan kiemelkedő hazai és nemzetközi eredményeket produkálnak. Király Zsolt elnök–kormányos találó módon foglalta össze csapata legnagyobb erősségeit:

„Nagyon komolyan vesszük a felkészülést és a versenyzést, de a vidámság jelentős szerepet tölt be a csapat életében. A humor minden helyzetben segíti a munkánkat, átlendít a feszült helyzeteken, erőt ad az előttünk álló kihívások teljesítéséhez”

A Raffica hajói

A Raffica nevet a csapat mellett az első számú hajójuk is viseli. Ez a Balaton legextrémebb egytestű hajója, aki magasabb szintű vitorlásélményre vágyik, annak érdemes erre befizetnie. A Raffica jelentése „pöff”, ezalatt azt a hirtelen felbukkanó fuvallatot értjük, amit a vitorlázók folyamatosan kutatnak a vízen versenyzés közben a gyorsaság növelése érdekében. A csapat másik hajója a Sponsi, emellett egy Ventilo–27 típusú katamaránon, és egy túrahajón is elindulhatunk a Raffica csapatával, amennyiben úgy tartja kedvünk.

Király Zsolt, az egyesület kormányosa és elnöke

Komolyak és vidámak – erről nagyon hamar személyesen is meggyőződhettem, ugyanis miután harci szerkóba öltöztettek minket, majd felszálltunk a nyugisabb Sponsira, nem érkezett perceken belül olyan utasítás, hogy gyere vissza, baszd meg, különben meghalunk. Ellenkezőleg: a legénység türelmesen bánt a szinte teljesen kezdőkből álló kalandorokkal, bármilyen kérdésünkre szívélyesen válaszoltak, a jó hangulatú balatoni csapatás során pedig

egyáltalán nem volt az a benyomása az embernek, hogy itt valami baljós fog történni, ha három másodperc alatt nem ér át a vitorláshajó másik oldalára. Mégis jól tudta, hogy épp most nyer betekintést egy extrém világ rejtelmeibe, ez pedig rohadt izgalmassá tette az egészet.

A Sponsi felemelkedése

Azt azért le kell szögezni, hogy az extrém vitorlázásnak is megvannak a maga fokozatai – aki kezdőként vetné bele magát, annak tökéletes az a túra, amelyen mi elindultunk. Ez pedig nagy kincs, ugyanis nulla tapasztalattal, minimális rizikóvállalással, kvázi feszkómentesen belekóstolni egy menő extrémsportba – ami ráadásul csapatban űzhető – nincs gyakran lehetőségünk. A bátrabbak és a tapasztaltabbak nyilván egy kétszemélyes katamaránon vagy az extrémebb kialakítású Rafficán is bepróbálkozhatnak, ők még inkább megtapasztalhatják a feel alive életérzést.

Indulás előtt felhúztuk a nagy- és az orrvitorlákat, viszont annyira szép időt fogtunk ki, hogy a szél is csak finoman pofozgatta őket. Aztán ahogy egyre beljebb, valamelyest szelesebb vizekre értünk, kezdtük megérteni, miért kiváló csapatépítő tréning egy extrém vitorlázós menet egy szelesebb napon.

A vitorláshajó ugyanis természeténél fogva a komolyabb széllökések miatt könnyen oldalra billen, ilyenkor pedig nagyon fontos, hogy a legénység mihamarabb felvegye a megfelelő pozíciókat a hajón.

Amikor a hajó az egyik oldalára dől, akkor a legénység tagjai átsietnek a másik oldalára, majd – a magukra húzott „trapézbugyi” révén – beakasztják magukat az árbócra erősített drótkötélbe, és kiállnak a hajó oldalára ellensúlyt tartani.

Ezt hívja a hajós szakzsargon trapézolásnak.

Az egyik pillanatban még kint csüngünk többen is a hajó szélén, úgy, hogy testünk szinte derékszöget zár be a hajótest oldalával, fél perc múlva pedig talán már rohanunk is a hajó túloldalára, amennyiben hirtelen megváltozik a hajó dőlésének az iránya.

Ehhez jó reakcióidőre, összehangoltságra és világos kommunikációra van szükség, és nem utolsósorban roppantul fontos, hogy figyeljünk egymásra, és főként a kormányos utasításaira. Amennyiben homokszem kerül a gépezetbe, könnyen a vízben találjuk magunkat – az árbócra erősített drótkötél és a mentőmellény azonban ilyenkor is biztonságban tart minket.

És igaz, hogy én kicsit „meghalni jöttem ide”, a többség pedig részben azért, hogy frissítse az instafotó-kollekcióját, így is merőben új élményekkel gazdagodtam. Bár a túra kezdő mivolta és a gyengébb széljárás miatt nem kerültünk komolyabb kalamajkába, trapézolás és a vitorlás egyenesben tartása közben így is könnyen megfeledkezik az ember a mindennapok problémáiról,

az ilyesfajta „időszakos felejtés” pedig valódi relaxációs terápiával ér fel azoknak, akik életük nagy részét információs zajban töltik.

A szélcsendesebb, nyugisabb percekben pedig a legénység egyszerűen megpihen. Ezek pedig nem kevésbé különleges pillanatok. Ilyenkor lehetőségünkben áll átbeszélni azt, hogy boldogultunk együtt csapatként, előkerülhet egy-egy rossz matrózvicc, néhány behűtött sör, a nagyon energikusak úszhatnak egyet, vagy az ember egyszerűen hagyja, hogy a hajóval együtt teljesen lenyugodjon, és átkerüljön egy békésebb tudatállapotba. Ezt mondjuk a Balaton közepén, a kékeszöld rengetegben nem olyan nehéz összehozni.

És ha már Balaton:

Ezek az első 2021-es fotók a balatoni naplemente fényjátékáról

Azóta már nemzetközi vizeken eveznek a képek.

(Fotók: Raffica Sailing Team, Török Brigi, Getty Images)

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát? Gracie édesanyja Penthouse-modell volt…

Tudományos eredmények mozdítják előre az ártalomcsökkentést

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés